Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - Modern technika és szerzői jog - A Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztálya

11. sz. KERESKEDELMI JOG 11 Hazai irodalom A Jogi Hírlap magánjogi döntvénytárának most megjelent második kötete hetedfélszáz oldalon ismerteti az utolsó három év felsőbírói joggyakorlatát, a Jogi Hirlap Döntvénytárának eredeti és bevált módszerével. A szerzők: Dr. Boda Gyula a Jogi Hirlap főszerkesztője és dr. Meszlényi Artúr egyetemi tanár tudományos felkészültséggel és nagy gonddal végezték a joggyakorlatok feldolgozásának és ismertetésének felelősségteljes munkáját és az egyéni véleménynyilvánítás teljes háttérbeszorításával arra törekedtek, hogy tárgyilagosan könnyen érthető és áttekinthető módon adják vissza az ítélkezési gyakorlat jogi eredményeit. A szerzők teljes sikerrel oldották meg feladatukat és ezzel hasznos szolgálatot tettek kartársaiiknak és a jogkereső közönségnek egyaránt. A könyv a Jogi Hirlap kiadásában ízléses kivitelben jelent meg. Ara: 16 pengő. B1KÓ1JOGGYAKORLAT Kötelmi jog 210. I. Jogszabály, hogy több kötelem alapján egynemű szolgáitatásra kötelezett adósnak olyan szolgáltatását, amely nem fedezi a hitelező irányában fennálló összes tartozását, arra a tartozásra kell számítani, amelyet az adós és a hitelező kijelöltek, vagy ily megállapodás nélkül arra a tartozásra, amelyre az adós felismerhetően szánta; az adós akaratkijelentésének hiányában a követelések lejáratuk sorrendjében kerülnek törlesztésre. (C. P. IV. 338/1932. sz. a. 1933 szept. 19-én.) önmagától értetődik, hogy a felperes csupán a leszámított ellenértéket írhatta az I. r. alperes egyenes adós számlája javára; a felperesnek a leszámítolásnál levont érték (kamat) megtérítéséhez való igényét tehát a kezes II. és III. r. alperesek már az F/II/1. alatti okirat tartalmából megismerhették; de a felperes és az I. r. alperes idevonatkozó kifejezett megállapodásáról kellő gondosság mellett a K. •/. P. :/. alatti levelezésből is a kezességvállalás előtt tudomást szerezhettek. Emellett nem vitás, hogy a II. r. alperes és Rosenberg Samu a kezességvállalás idejében és azt követően az egyenes adós I. r. alperes részvénytársaság igazgatóságának tagjai voltak. Nevezettekkel szemben tehát vélelmezendő az, hogy az I. r. alperes részvénytársaságnak erről a megállapodásáról a kezesség elvállalásakor tudtak. A III. r. alperes pedig beismerte (30. sorsz.), hogy Rosenberg Samut az I. r. alperes részvénytársaság igazgatóságába részvénybirtoka alapján a III. r. alperes delegálta; ekként megbízottjának a megbízás körében szerzett tudomása a megbízó III. r. alperessel szemben is hatályos. Az I. r. alperesnek az ú. n. leszámítolási kamatok megtérítésére való kötelezettségéért ennélfogva a kezes II., III. r. alperesek is felelősek. És minthogy a fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-ának megfelelően megindokolta, hogy az öszszegszerűségre kért szakértői meghallgatást miért mellőzte, az erészben felhozott felülvizsgálati panaszok alaptalanok. Jogszabály ugyan az, hogy a hitelező lemond a követeléssel egybekötött olyan zálog, jelzálog, vagy elsőbbségi jogról, amelyet a kezesség elvállalása előtt vagy azzal egyidőben szerzett, a kezes felszabadul annyiban, amennyiben e jogok érvényesítésével kielégítést nyerhetett volna. Alaptalan gazdagodás 211. Az öt évre szóló házfelügyelői alkalmaztatás ellenében kifizetett összegnek a ki nem töltött négy és fél évre eső arányos része, az alaptalan gazdagodás szabályai szerint az alperesnek visszajár még abban az esetben is, ha a szolgálati viszony idő előtti megszűnése az alperes magatartására vezethető vissza. (Bp. T. P. XII. 7631/1933. sz. a. 1933. jún. 20-án.) 212. A megtámadható jogügylet megerősítése a jogszabályokban meghatározott kivételektől eltekintve kötelmi ügyletekben minden alakszerűség nélkül megtörténhetik és a jóváhagyás érvényességéhez nem szükséges, hogy a másik üzleti féllel szemben jusson kifejezésre. (C. P. V. 1205/1932. sz. a. 1933 május 9-én.) Közbirtokosság 213. Közbirtokosság és a számadással megbízott közegek között nem közjogi, hanem magánjogi viszony áll fenn. Az ebből származó számadási perek a polgári bíróság hatáskörébe tartoznak és e pereket semminő közigazgatási eljárásnak nem kell megelőzni. C. P. IV. 4254/1932. sz. a. 1933. jún. 23-án. Nem vitás, hogy az 1894. évi XII. t.-c. 11. §-a alapján alakult felperes közbirtokosság a törvényhatóság által jóváhagyott alapszabályokkal rendelkező szervezett társaság és hogy az alperesek ennek a közbirtokosságnak — és pedig az I. r. alperes mint pénztárnok, — a II. r. alperes mint elnök, — a III. r. alperes pedig mint jegyző — a felhívott — bár nem csatolt, de vitássá sem tett, — szervezeti alapszabályok 12., 14. és 15. §-ai értelmében vagyon- és pénzkezeléssel, s az erre vonatkozó számadások vezetésével és elkészítésével megbízott, vagyis számadási viszonyban levő közegei. A fentiek szerint szervezett és jogi személy tekintete alá eső közbirtokosságot az okszerű gazdálkodás közérdekű érvényesülése érdekében az 1894. évi XII. t.-c. valamint a fellebbezési bíróság ítéletében tartalmilag is felhívott 75473/1900. F. M., 65222/1922. F. M., 79553/1924. F. M. és a 109.600/1926. F. M. számú rendeletek nemcsak alakulásuk és szervezetük, hanem további működésük tekintetében több irányban az idézett törvény 102. §-ában megjelölt közigazgatósági hatóságok felügyeletének és ellenőrzésének vetik ugyan alá, ámde ez a körülmény még nem teszi a köz birtokosságot közjogi alakulattá, következésképen a közbirtokosság és a számadások vezetésével megbízott közegei közt létesült jogviszony sem minősül közjogi, hanem magánjogi viszonynak.