Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - Modern technika és szerzői jog - A Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztálya

10 KERESKEDELMI JOG 11. SZ. felperes többi számlájának terhére 30.000 márkával túlterhelte és a pénzt elsikkasztotta. A bank elszámolásában a 30.000 márkás tartozást felperes többi számlájából egyenlítette ki, felperes azonban ezt nem ismerte el jogosnak és perelte a bankot. A Reichsgericht felperes keresetének helyt adott és megállapította, hogy felperes meghatalmazottja csak a számla kezelésére volt feljogosítva és ez a feljogosítás nem terjedt ki a számla megterhelésére. A meghatalmazás kifejezetten csak a „Konvention M." alszámla feletti rendelkezésre vonatkozott. Valamely számla feletti rendelkezés joga pedig csak azt jelenti, hogy a meghatalmazott a számla aktiv egyenlege felett disponálhat, de nem ad a meghatalmazottnak jogot arra, hogy a számlatulajdonos egyéb számláinak terhére adósságot csináljon, vagyis lényegében a banktól hitelt vegyen igénybe. sz. a. A Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztálya ezévi működését folyó évi október hó 14-én kezdette meg Szladits Károly elnöklésével tartott ülésében, amelynek tárgya Bálás P. Elemér igazságügyminiszteri tanácsos előadása volt a Magánjogi Törvénykönyv javaslatának kártérítési jogáról. Előadó helyeselte a javaslatnaik azt az újítását, hogy elvi szabállyal foglal állást a vétlen kártérítési felelősség mellett, azonban kifogásolta, hogy a javaslat egyébként lényegileg mégis megmarad a vétkességre alapított felelősség római jogi eredetű rendszerében. Pedig az antik kultúra plaszticitása (Spengler!), mely az egyént a maga egyedi különvalóságában tekinti, szorosan összefügg az antik világ nagy áttekinthetőségével, míg a modern világ a dologi elem túlsúlyrajutása következtében annyira bonyolult és oly nehezen áttekinthető, hogy csak a perspektivikus szemléletet teszi lehetővé, amelyben az egyén sokszor csak függvényévé válik a dolognaik és egyébként is a maga egészében jelentős. Az egyén egyes megnyilatkozásai csak utalnak a személyiség egészére, és ez a fontos az összesség szempontjából. A modern élet bonyolultsága közepette nem tartható fenn tehát az egyes egyén izoláltságának, önmagában lezártságának elve, amelynek szemszögéből az egyén csak annyiban tárgya az összesség intézkedésének, amennyiben saját akaratával — vétkes jogsértésével — kiszolgáltatja magát az összességnek. Az összesség, melynek jelentősége a modern világban éppen a dologi elem előretörése folytán mérhetetlenül megnövekedett, nem indulhat ki többé a — büntetőjogi szempontból továbbra is túlnyomó jelentőségű — vétkességi elvből a ikártérítési jogban. A kár kiegyenlítését elsősorban éppen ott kell függetleníteni a vétkességtől, ahol a dologi elem jelentősége túlnyomó, s a modern viszonyoknak megfelelően ezzel kell kezdeni a kártérítési szabályokat. Másik fő elv a személyiségi elv, mely a személyiség kettősarcúságának megfelelően már önmagában is utal az összesség jelentőségére és megköveteli, hogy amint egyfelől a személyiség — joghatásra irányuló akaratnyilvánítás nélkül is — alapjává lehessen jogok gyakorlásának, azonképpen megköveteli azt is, hogy viselje is a terhét annak, ha érvényesülése következtében belenyúl másnak jogvédte érdekkörébe. A vétkességnek csak a kártérítés előfeltételei és mértéke tekintetében lehet — másodrendű — jelentősége. Előadó részletes javaslatokat is tett a szövegezés tekintetében, hangsúlyozva egyúttal, hogy a kártérítési jog súlypontja a jogellenességben van, amelynek azonban nincs jelentősége a dologias alapú kártérítési esetekben, amelyekre nézve az előadó a 84. számú teljes ülési határozat indokolásával összhangban az üzemi veszélyesség mellett az üzem természetének és terjedelmének, úgyszintén az eset egyéb körülményeinek is figyelembevételét javasolta. Nagyban és egészben fejlődést lát az előadó abban, hogy a javaslat szakít a vétkességi elv kizárólagosságával. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a római jogi felfogástól való eltérés éppen a kiegyenlítő jogban indokolt, míg a forgalmi jog terén a római jogias technikával való teljes szakítás nem lenne helyénvaló. Általános szempontból nagyon szerencsésnek találta az előadó a kódex-javaslat szóbanlevő kettős irányúságát és ezzel kapcsolatban azt, hogy a javaslat tág teret enged a bíró jogfejlesztő tevékenységének. Éppen ebben találja a kódex-alkotás igazi jogcímét, hogy a technikai szabályokkal megkönnyíti ugyan a jogalkalmazás feladatát, de nem merevíti meg a jogot és fenntartva a kapcsolatot a múlttal, utat nyit egyúttal a jövő fejlődésének, anélkül, hogy a forradalmi teljesen-újrakezdés menthetetlen hibájába esne. Modern technika és szerzői jog címmel október 26-án belmunkatársunk, dr. Szenté Andor tartott a Civiljogászok Vitatársasaságábán előadást a rádió, film és hangosfilm szerzői jogáról. Az 1921. évi szerzői törvény a rádió és hangosfilmjogot egyáltalában nem szabályozza, mert ezek a találmányok akkor még ismeretlenek voltak és a filmjogra vonatkozólag is csak kevés rendelkezést tartalmaz. így az új technikai találmányok az érdekes vitakérdések egész tömegét vetik fel a szerzői jogban. A rádió mindennapos műsorszámai: a vendéglőkből való zeneközvetítések, a grammofonközvetítések, színházi előadások, hangversenyek és hangosfilmelőadások közvetítései szebbnél szebb jogkérdéseket vetnek fel. A filmjog terén még az sincsen tisztázva, hogy kit illet meg a film szerzői joga és tisztázatlan a hangosfilmjog és a filmesítési kényszer kérdése is. Mindezek a n-aigy kulturális és gazdasági jelentőségű kérdések mielőbbi törvényes szabályozást igényelnek. Szerző berlini tanulmányútján gyűjtött anyagát dolgozta fel előadásában, melyet nagy tetszéssel fogadott az igen nagyszámú és előkelő közönség, melnek soraiban ott láttuk a Kúria és a budapesti ítélőtábla bíráit, az Igazságügyminisztérium képviselőit és a szerzői joggal (foglalkozó jogászok egész sorát. Az előadáshoz dr. Keiényi Jenő és dT. Beck Salamon ügyvédek szóltak hozzá, csatlakozva előadó fejtegetéseihez. A vitaülést vezető dr. Székely Lajos kir. tanácsos ügyvéd meleg hangon mondott köszönetet a fiatal előadónak élvezetes előadásáért.