Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - A német hiteljogi gyakorlatból

11. sz. KERESKEDELMI JOG 0 lami bíró vezetése alá kerüljön és a tőzsdebírósági tanácsok állami bíró elnöklete alatt működjenek. Nem valószínű, hogy a tőzsde •vezetőségének ily irányú állásfoglalása nélkül is hamarosan sor kerülhetne a tőzsdebíróság szervezetének szükségessé vált racionálizására, de még kevésbé valószínű az, hogy a racionalizálás elmaradása esetében az a válság, mely a tőzsde vezetőségét emlékírat kiadására indította, lényegesen és tartósan enyhülhetne. SZEMLE A német hiteljogi gyakorlatból A font és a dollár áresése folytán a font- és dollárperek elsőrendű közgazdasági fontosságuknál fogva az érdeklődés homlokterében állnak. Ezért figyelemreméltó a Reichsgericht 1933. június 21 - i ítélete (Bankarchiv 1933. 22. szám), mely a Reichsgerichínek a font áresésével kapcsolatos álláspontját tükrözi vissza. Felperes jogelődje egy német gyár volt, mely alperesnek, egy ugyancsak német cégnek 1931. nyarán nagyobb tétel fonalárút adott el és az árút 1931. július 22. és december 2. közötti időben le is szállította. A vételár, miként a szakmában szokásos, angol fontban lett megállapítva, azonban effektivitás nem lett kikötve és a s/:ímla nem kifejezetten aranyfontra, hanem egyszerűen angol fontra szólt. A vételár a font áresése után lett esedékes és azt alperes az alacsonyabb kurzuson egyenlítette ki. Felperes szakmabeli egyesület a gyártól engedmény útján szerezte meg a követelést és a fizetés és a szállítás időpontja s/erinti árfolyamok közötti különbözetet érvényesíti. Az elsőbíróságnak a Reichsgericht által is elfogadott álláspontja szerint a felek az angol fontot kirovó pénznemül közismert értékállandósága miatt választották, miként ez a szakmában szokásos is volt. Bár a vételár nem lett kifejezetten aranyfontban megállapítva, a felek egybehangzó akarata nyilvánvalóan éppen az értékállandóság miatt aranyfont kikötésére irányult és bizonyos, hogy ha eladó kifejezetten aranyfontot írt volna a számlába, vevő ezt nem ellenezte volna. Az angol pénznek tehát az értékállandósága tétetett az ügylet alapjává és akkor, amikor Anglia feladta az aranystandardot, az egész ,,Gescháftsgrundlage"' rendült meg. Felek egy synallagmatikus szerződést kötöttek, már pedig a synallagma elvéből az következik, hogy az eladó, aki teljes mértékben eleget tett kötelezettségének, ezért teljes ellenértéket is kapjon. Kölcsönös szerződéseknél a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlya e szerződések hallgatólagosan megállapított ügyleti alapja, melynek váratlan és nagymérvű megrendülése esetén a Treu und Glauben elve azt követeli meg, hogy a bíróság a két szolgáltatás közötti értékeltolódást méltányosan kiegyenlítse. Mint fentiekből látható, a Reichsgericht a fontperekben is azokat az alapelveket kívánja követni, melyekre az infláció idején valorizációs gyakorlatát felépítette. Nem tartja tehát elégségesnek az ügyleti alap bárminő változását, hanem csak az ügyleti alap lényeges megrendülése esetén üt rést a szerződési hűség elvén és tér el a Treu und Glauben követelményei folytán a szerződés betűjétől. Ennek megfelelően a konkrét esetben feloldó ítéletet hozott és a következők tisztázását tartotta szükségesnek: 1. felperes egyesület jogelődjének árfolyamkülönbözet-cessiójáért teljes árat adott-e, vagy az árfolyamkülönbözetnél kevesebbet? 2. felperes jogelődje: a gyár általában nyert vagy vesztett-e a font áresésén? menynyiben befolyásolta ez termelési költségeit és bevételeit? és 3. exportálja-e alperes a fonalat és veszít-e ezen üzletágon a font áresése következtében? A korlátolt felelősségű társaságok joga körében figyelmet érdemel a Reichsgericht 1933. január 17-i ítélete a kft. üzletrészek elzálogosítására vonatkozólag. (Das Recht 1933., 308. számú eset). Az egyik kft. tag elzálogosította üzletrészét. Az elzálogosítás tartama alatt a kft. tartott egy taggyűlést, mely a tagok egyhangú határozatával a tagokat új szolgáltatásra kötelezte. A taggyűlésen az elzálogosító tag is résztvett, szavazatát az elzálogosított üzletrész alapján gyakorolta és ő is hozzájárult az új szolgáltatáshoz. A záloghitelező ezt a határozatot magára nézve sérelmesnek tartja, mert a zálogtárgy értékét csökkenti és azt vitatja, hogy a tagnak az elzálogosításra való tekintettel nem lett volna joga szavazati jogát gyakorolni. A Reichsgericht nem fogadta el ezt az álláspontot és a határozatot jogérvényesnek tekintette. Az elzálogosítás nem terjed ki a szavazati jogra, mert a szavazati jog tisztára társasági jogi jellegű jogosítvány, már pedig a hitelező pusztán zálogjoga alapján nem gyakorolhat tagsági jogokat és nem gyakorolhat befolyást a társaság irányítására. Az elzálogosítás dacára is az elzálogosító marad a társaság tagja, tehát kizárólag ő jogosult szavazni és pedig mindenfajta határozatnál, még az oly határozatoknál is, melyekhez egyhangúság szükséges. Az a körülmény, hogy a határozat a zálogtárgy értékét csökkenti, a határozat érvényességén mit sem változtat. Igaz ugyan, hogy a BGB. 1276. §. 2. bek. értelmében valamely elzálogosított jogot csak a záloghitelező hozzájárulásával lehet a zálogjog kárára megszüntetni vagy megváltoztatni (megfelel a M. T. 900. §. 2. bek.-nek), de ez a jogszabály csak jogügylet útján történő megváltoztatásra vonatkozik, holott jelen esetben a megváltoztatás alapja társasági határozat, kollektív akaratnyilvánítás volt. Tehát a társasággal szemben a záloghitelező az üzletrész értékcsökkenését tűrni kénytelen. A hitelezőt károsító új szolgáltatáshoz szavazatával hozzájáruló tag kártérítési felelősségével a Reichsgericht nem foglalkozott. A folyószámlajog körében érdekes kérdést dönt el a Reichsgericht 1933. május 13-i ítélete (Bankarchiv 1933. 21. szám). Felperes több gazdasági egyesülés titkárja és e minőségében sok idegen pénzt kezel. Ezért bankjánál személyes számlája mellett különböző külön alszámlákat is tart fenn. 1926-ban „Konvention M." cím alatt külön alszámlát nyittatott a bankkal is közölt azon célra, hogy ezen az alszámlán a konvenció tagjainak fizetései vezettessenek át. A számla feletti rendelkezésre feljogosította irodavezetőjét is. Ez a meghatalmazott a számlát évekig kezelte és néhány év múlva a bankkal egyetértésben az alszámlát