Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - A tőzsde elnökségének emlékirata a tőzsdebirőság helyzetéről és jövőjéről

8 KERESKEDELMI JOG 11. SZ. sülése váljék lehetővé. Az élettapasztalat, az üzleti érzék és a kereskedelmi ismeretek tekintetében a rendes bíróság nem érheti utói a tőzsdebíróságot, viszont a magasabb jogtudományi szempontok és az állami közérdek szemmeltartása terén a tőzsdebíróság nem versenyezhet a rendes bírósággal és ennélfogva a hatásköri vita nem juthat nyugvóponthoz sem a rendes bíróság, sem a tőzsdebíróság győzelmével. A tőzsde vezetősége létérdeknek minősíti a tőzsdebíróság ügyforgalmának a gyarapítását és azon fáradozik, hogy legalább azok a perek, amelyek a fönnálló jogszabályok szerint a tőzsdebíróság elé kerülhetnének, az érdekeltek közönye folytán onnét el ne vonassanak. Előre látható, hogy ennek a mozgalomnak nem lehet olyan eredménye, amely a tőzsdebíróság ügyforgalmát az életképesség hiánytalan mértékéig duzzaszthatná. Nincs más lehetőség a tőzsdebíróság egészséges ügyforgalmának a biztosítására, mint a tőzsdebíróság hatáskörének az érdekeltek alávetésétől független kiterjesztése, természetesen törvény útján. Fölmerül tehát az a kérdés, hogy általános igazságszolgáltatási szempontból is kívánatos-e ez a kiterjesztés, és ha igen, mik ilyen terv helves megvalósíthatásának a föltételei? Sem a rendes bíróságok, sem más igazságszolgáltatási testületek nem kerülhetik ki annak a kompromisszumnak a létesülését, amely szerint az ítélőszékből nem hiányoz hátik egyrészről a szakismeret, az élettapasztalat és a gyakorlati érzék képviselete, másrészt pedig az állami közérdek és a jogtudományi szempontok irányító ereje. Amely bírósági szerv nem nélkülözi ezeket az alkotmánybiztosítékokat, és ahol ezek kellő arányban állanak egymással, ott nem merülhet föl alapos kifogás a bírói hatáskörnek a felek beleegyezésétől függetlenített megállapítása ellen. Az a bírói eljárás, amelyben laikus bíró tanáccsal és szavazattal közre nem működik, könnyen lesiklik a mindennapi élet talajáról és olyan bírói döntéseket termel, amelyek csak a jogtudományos képzelet világában emelkedhetnek az értékesség színvonalára, viszont a kizárólag laikusokból alakított bíróság abba a hibába eseik bele könnyen, hogy a pillanatnyi eredményeket és a szűkkörű érdekeket a jövő és a közérdek rovására túlbecsüli. Már régebben és már többször szószólója voltam a tőzsdebírósági hatáskör szervezeti reformmal kapcsolatos kiterjesztésének. (,.A tőzsdebíróság hivatása a háború után." Jogállam 1919 január—február. „A tőzsdebíróság reformja." Kereskedelmi Jog 1926 jan. és „Tőzsdebírósági reformkérdések." Kereskedelmi Jog 1928 május, stb.) Ezekben a cikkekben kifejteit elgondolásom szerint a tőzsdebíróságnak állami bíró vezetése és elnöklése alá helyezése esetében a tőzsdebíróság hatáskörét a felek alávetésére való tekintet nélkül ki lehet és ki is kell terjeszteni mindazokra a perekre, amelyek tekintetében a jelenleg érvényes jogszabályok megengedik a tőzsdebíróság kiköthetését. A tőzsdebíróság életképességének és maradandóságának a biztosítása érdekében okvetlenül szükséges a tőzsdebíróság szervezetét, az előnyös sajátságok megkimélésével akként megreformálni, hogy a bíróság az állami közérdek és a jogtudomány képviseletét ne nélkülözze. Az önkormányzat érdekének az állami közérdekkel való szerencsés összeegyeztetését jelentené az, ha a tőzsdebíróság oda kirendelendő hivatásos bíró vezetése alatt állana, és ha a tőzsdebíróság hivatásos bíró elnöklete alatt ítélkeznék. Két tőzsdetagból mint szavazóbírókból és a kiküldendő hivatásos bíróból mint elnökből alakítandó hármas tanácsban a szótöbbség alapján döntő szava volna a kereskedői szakértelemnek és szellemnek, az elnök pedig egyrészt az állam tekintélyével ruházná föl a tőzsdebíróságot és másrészről a bírói tapasztaltsággal és jogászi tudással öregbítené a tőzsdebírósági ítélkezés értékét. A bírói jellem és a kereskedői szellem, továbbá az üzleti élet ismerete és a jogtudomány kölcsönhatása ideális ítélkezést eredményezhetne. A jogászi elemmel és az állami közérdek képviselőjével megerősített tőzsdebíróság teherbíró képessége lehetővé teszi a tőzsdebíróság hatáskörének akként való kiszélesítését, hogy a tőzsdei forgalom tárgyára vonatkozó összes jogviták, kivétel nélkül, a tőzsdebíróság hatáskörében legyenek elbírálandók. A választottbírósági jelleg mellőzhető és ha az ülnökök sorába megfelelő számban nem kereskedő tagok fölvétetnének, annak sem volna akadálya, hogy nemkereskedőknek a tőzsdei forgalom tárgyára vonatkozóan kereskedőkkel támadt jogvitái is a tőzsdebíróság elbírálása alá tartozzanak, még pedig a felek alávetésére való tekintet nélkül, de ilyen esetben az egyik ülnök a nemkereskedő peresfél kartársai köréből volna meghívandó. A tőzsdebíróság szervezetének az állami képviseletlel és a jogi képzettséggel való intézményes kiegészítése és megerősítése mintául szolgálhatna arra nézve, hogy miképpen kellene más önkormányzatok körében is szakbíróságokat rendszeresíteni és ezzel egyrészt az igazságszolgáltatást szakszerűbbé, valamint a mindennapi élet követelményeihez alkalmazkodóbbá tenni, másrészről pedig az elviselhetetlenségig fokozódó állami föladatokon könnyíteni. A tőzsde vezetőségének a tőzsdebíróság életképessége érdekében meg kell barátkoznia azzal a gondolattal, hogy a tőzsdebíróság ál-