Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - A tőzsde elnökségének emlékirata a tőzsdebirőság helyzetéről és jövőjéről

11. sz. KERESKEDELMI JOG 7 A tőzsde elnökségének emlékirata a tőzsdebirőság' helyzetéről és jövőjéről. Trta Alföldi Ede ny. Ítélőtáblai tanácselnök, ügyvéd. Hibátlan elméleti megállapításokkal is megesik akárhányszor, hogy rendkívüli körülmények szerencsés vagy szerencsétlen összetalálokzása folytán a gyakorlatban tartósan is jelentékteleneknek mutatkoznak. Tőzsdebíróságunk például évtizedek óta jól bevált intézményként működik, pedig szervezete nélkülözi a bírói hatalom gyakorolhatásának azt a lényeges kellékét, amely szerint a bírói szervezetből az állam és a jogtudomány intézményes képviseletének hiányoznia nem szabad. Az alaki sérelmek rendes bírósági jogorvoslatának (1881: LIX. t.-c. 96. §. és"l912: LV. t.-c. 24. §.) és a rendes bírói fölügyeletnek (1891: XVII. t.-c. 2. §.) intézményei csak elenyészően csekély mértékben pótolják az állami képviselet hiányát és a jól megválogatott jogügyi titkárok alkalmazása sem nyújthat, hatáskör hiányában, elég biztosítékot az ítélkezés jogi szakszerűsége tekintetében. A szervi hiba nyilvánvaló, mert a jogtudomány mai állása és különösen a bírói hatalomról szóló alaptörvényünk szempontjából vitán fölül áll, az az elméleti tétel, amely szerint az igazságszolgáltatás állami és jogtudományi föladat, tőzsdebíróságunk pedig nemcsak mint választottbíróság működik és nemcsak kivételesen, esetről esetre alakul, hanem állandó bírói szervként, a felek alávetésére való tekintet nélkül is nagy jogterületen gyakorolja a bírói hatalmat. A tőzsdebíróság szervezetének az elvi jelentőségű elhibázottsága különösen két okból maradhatott évtizedeken át a megtürtség és az észrevétlenség nyugodalmas állapotában. Az első ok az volt, hogy abban az időben, amikor a tőzsdebíróság intézménye életrekelt és azután is még sokáig az állami bíróságok és általában a jogászok számára a kereskedelmi élet annyira idegen volt és olyan csekély megértésre talált, hogy az igazságszolgáltatásnak ettől az egészségtelen állapotától való eltérés már egymagában is javulást jelentett és megnyugvást szült. Másodsorban pedig a tőzsdebíróság életképességét az a körülmény is hatékonyan táplálta, hogy a tőzsdebíróság tagjai működésükben olyan helyes gyakorlati érzéket és olyan bölcs mérsékletet tanúsítottak, hogy a tőzsdebírósági judikatúrában sem az állami érdek, sem a jogi szakszerűség szempontjából komoly összeütközésekre nem került sor és a tőzsdei bíráskodás az osztályelfogultság köz vádjától is távol tudta magát tartani. A tőzsdebíróság jelentőségének a fejlődési folyamatában most váratlanul fordulat állott be és a hanyatlásnak annyira aggasztó jelenségei mutatkoznak, hogy a tőzsde elnöksége szükségesnek találta a vészharang megkondítását. A tőzsde vezetősége emlékiratában megállapítja, hogy a tőzsdei bíráskodást veszély fenyegeti, amely veszély az ügyforgalom nagymérvű visszaesésében jut kifejezésre, ezt a visszaesést pedig a közgazdasági körök érdeklődésének a megcsappanása idézi elő. Minthogy a tőzsdebíróság ügyforgalmának nagyobb része a felek alávetése alapján a tőzsdebíróság elé kerülő perekből áll, az ügyforgalom visszaesése arra enged következtetni, hogy az érdekeltek már nem nagyon lelkesednek a tőzsdei bíráskodásért. A tőzsde vezetősége azzal a kéréssel fordul gazdasági életünk vezető köreihez, hassanak oda, hogy az érdekeltek alkalmakadtán a tőzsdei bíráskodás kikötését el ne hanyagolják. Nem kétséges, hogy a tőzsde vezetőségének a szózata kellő visszhangra fog találni, de minthogy a baj nem tartozik azok közé, amelyeknek tárgyi okai nincsenek, ennélfogva azt puszta hypnozissal kielégítően gyógyítani nem lehet, hanem hathatósabb orvosszereket kell keresni. Nem olyan részletkérdés ez, amelyet az igazságszolgáltatás egész keretéből kiszakítottan, külön lehetne megoldani. Azok között az okok között, amelyek a tőzsdebíróság vonzóerejének a csökkenését eredményezték, nem utolsó helyen áll a rendes bíróságok versenyképességének a kifejlődése. Ami különösen a kereskedelmi ismereteket, az üzleti élet jelentőségének a megértését és a gazdasági erők egyensúlyban tartására vonatkozó képességet illeti, a kereskedelem részéről a rendes bíróságok irányában fönnállott bizalmatlanság az idők folyamán elvesztette élét és a kereskedőknek már kevesebb okuk van arra. hogy a rendes bíróságok elöl a tőzsdebírósághoz meneküljenek, a nemkereskedőket pedig most sem lehet könynyebben rábeszélni arra, hogy magukat a tőzsdebíróság illetékességének alávessék. Minél inkább kisebbedik az a külömbség, amely a kereskedelmi jogviták elbírálásánál a tőzsdebíróság és a rendes bíróságok ítélkezése között a kereskedelmi érdekek szempontjából fönnáll, annál kevésbé lehetséges a tőzsdebíróság válságos helyzetén egyoldalú állásfoglalással segíteni. A tőzsdebíróság és a rendes bíróságok pályájának az összeegyeztetése vezethet csak célhoz és az egymástól való eltorlaszolás művelete nem egyéb hiábavaló erőlködésnél. Ma már nem az a sorsdöntő kérdés, hogy meg lehet-e győzni az érdekelteket a tőzsdei bíráskodás kikötésének a szükségességéről, hanem arra kell minden törekvést összpontosítani, hogy a tőzsdebíróság és a rendes bíróságok előnyös sajátságainak a közös érvénye-