Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 2. szám - Az ajándék mint: versenyeszköz

2. sz. KERESKEDELMI JOC 43 • Annak pedig, hogy a felvilágosításban a fel­perest „kissé könnyelmű embernek" jelzi az I. r. alperes, mint különben magukból a végrehajtá­sokból is — átlagosan — vétkesség nélkül le­vonható következtetésnek, azért sem lehetne önálló kártérítési jogalapot létesítő jelentősége, mert a tudósítást egész tartalma szerint, egysé­gesen kell figyelembe venni, az pedig ezúttal a hitelképesség döntő kérdésének szokásos meg­ítéléséhez alkalmazkodott. Ügyész felmondása. 34. A pénzintézeti ügyész állásának felmon­dása konkludens tények által is történhetik. (P. II. 3247/1930. sz. a. 1931. január 12-én.) Az A) alatti szerződéssel az alperes pénzinté­zet a felperes ügyvédet 1903. július 1-től kezdve állandóan ügyészül alkalmazta évi 400 korona fizetéssel akként, hogy az olyan pereknél, ahol a pénzintézet követelése be nem hajtható, a fel­peresnek csupán a készkiadásait téríti meg. E szerint a felek között állandó jellegű, hatá­rozatlan időre szóló szolgálati szerződés jött létre. A szolgálati szerződés rendszerint felmondás­sal szüntethető ugyan meg, azonban az 1910/1920. M. E. számú rendelettel szabályozott szolgálati viszonyon kívül nincsen kizárva az, hogy a szol­gálati viszonyt a munkaadó és a munkavállaló erre utaló, konkludens tényekkel is meg ne szün­tethessék. A meg nem támadott tényállás szerint az al­peres 1917. év óta a felperesnek új ügyet nem adott át, a kikötött évi 400 koronát nem szol­gáltatta, a C) alatti megbízás teljesítéséért a felperes részére a munkadíjainak megfizetését igérte, a felperes pedig az alperes részére 1917. év­től 1921. aug. 24-éig csupán a B—G) alatti ok­iratokban említett, csekélyebb jelentőségű munkát végezte és 1917. évtől 1928. év őszéig, csaknem 12 éven át az évi 400 korona fizetését az alperes­től nem követelte. Ezekből a tényekből a fellebbezési bíróság helyesen következtette, hogy a felek 1917. évtől kezdve az A) alatti szolgálati szerződést hatá­lyon kívül helyezték, megszüntették. így 1917. évtől számítva 12 évre az évi 400 korona fizetés a felperest nem illeti meg. Alkalmazott. 35. „Örökös állás" kikötése fogalmilag nincs kizárva és azt jelenti, hogy nem határozatlan időre szóló, bármikor felmondható, hanem ál­landó jellegű és rendszerint a munkaképesség tartamáig terjedő alkalmazás biztosítattatik, amely csak az alkalmazott terhére eső fontos okból bontható fel. (P. II. 7889/1929. sz. a. 1931. dec. 21-én.) Kereskedelmi vétség. 36. A Kt. 220. §-a alapján kiszabott pénz­bírság behajthatatlanság esetén szabadságvesz­tésbüntetésre át nem változtatható. (P. IV. 3799/1931. sz. a. 1931. dec. 15-én.) Ezen a jogszabályon a büntető igazságszol­gáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1928 : X. t.-c. nem kívánt változtatni. Mert a törvény 14. §-ának azzal a szabályá­val kapcsolatban, hogy a polgári bíróságok hatás­körébe tartozó vétségekre (kereskedelmi vétsé­gekre, a szerzői jog bitorlásának vétségére) meg­határozott pénzbüntetések vagy pénzbírságok tekintetében a törvénynek a vétségek pénzbün­tetésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkal­mazni, 16. §-ában a pénzbírság tekintetében a pénzbüntetéssel szemben azt a kivételes rendel­kezést tartalmazza, hogy pénzbírságot behajt­hatatlansága esetében csak akkor lehet szabad­ságvesztésbüntetésre átváltoztatni, ha azt a fenn­álló jogszabály kifejezetten rendeli. Követtkezéskép az 1928: X. t.-c. 14. és 16. §-ait nem lehet akként értelmezni, hogy a tör­vény 14. §-a a K. T. 220. §-a alapján kiszabott pénzbírságnak behajthatatlansága esetében sza­badságvesztésbüntetésre át nem változtatható­sága tekintetében fennálló jogszabály megváltoz­tatásával ellenkező tartalmú szabályt állított volna fel, ellenkezőleg az említett törvényhelyek helyesen csak úgy magyarázhatók, hogy a ke­reskedelmi vétség alapján kiszabott pénzbírság átváltoztathatatlansága tekintetében fennálló jog­szabály nincsen érintve a törvény 14. §-ának rendelkezése által. Szövetkezet. 37. Az alapszabályok azon szövege, amely megkülönböztetés nélkül kimondja, hogy az ügyvezető bizottság (tagja) csak oly okból mozdítható el, amilyen okból a kereskedelmi tör­vény az igazgatóság elmozdítására jogot engedé­lyez, — minthogy a kereskedelmi törvény az igazgatóság elmozdításának okait meg nem álla­pítja — kétségessé teszi ez alapszabályi rendel­kezés értelmét és a szövetkezetnek abban ki­fejezett ügyleti akaratát. (Pk. IV. 4721/1931. sz. a. 1931. dec. 23-án.) Az alapszabályok 38. §-a szerint az igazgató­ság által választott ügyvezető bizottságnak nem­csak igazgatósági tagok, hanem mások is tagjai lehetnek, akikre ennélfogva a kereskedelmi tör­vénynek az igazgatósági tagokra vonatkozó ren­delkezései alkalmazást általában nem nyerhet­nek. Annak nincsen ugyan jogi akadálya, hogy a szövetkezet az ügyvezető bizottság nem igaz­gató tagjainak szolgálata és különösen a szol­gálatból való elbocsátása feltételeit az igazgató­ság tagjaival szemben fennálló szerződéses vi­szonyához hasonlóan rendezze és ezt az alap­szabályoikban is megállapíthatja. 38. Alapszabály-kellékek. (Pk. IV. 5823/1931. sz. a. 1931. dec. 23-án.) Az alapszabályok 19. és 21. §-ai szerint az igazgatóság két tagból is állhat ugyan, és a hatá­rozatképességhez két igazgatósági tag jelenléte egyéb esetben is elegendő; amikor igazgatósági határozat önként érthetőleg csupán egyhangúság esetién jöhet létre. Az is kétségtelen, hogy valamennyi igazgató­sági tagnak az igazgatósági ülésre való szabály­szerű meghívása az igazgatósági ülés határozat­képességének természetes előfeltétele. Ámde éppen azért, mert ezek a ténykörülmé­nyek az igazgatósági ülés határozatképességének és az igazgatósági határozatnak az általános jog-

Next

/
Thumbnails
Contents