Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 2. szám - Az ajándék mint: versenyeszköz

42 KERESKEDELMI JOG 2. sz. val a tömeghez tartozó vagyon tekintetében a közadós korlátozott cselekvési képességét pótolja, a törvényes képviselő tekintete alá esik, más vonatkozásban pedig, midőn adott esetben a közadós, vagy egyes hitelezők érdekeitől vagy jogaitól függetlenül, sőt ezek ellenére kell eljárnia, ö't a bíróság megbízottjának jogállása illeti. A tömeggondnok jogállásának ezzel a meghatározásával szemben ügyvédi minőségének, — mely a Cst. 95. §-a szerint csupán azt a törvényes minősítést jelenti, melynek alapján a csődbíróságtól a kinevezést elnyerheti, — a csődtömeghez való viszonya elbírálásánál jelentősége nincs és ez éppen úgy nem szolgálhat alapul arra, hogy a Ppé. 18. §-a szerinti kérelem előterjesztésére jogosultnak tekintessék, mint nem teheti ezt az ügyvéd akkor sem, ha pl. mint gyám vagy gondnok végez annak nevében peres vagy perenkíviili teendőket, kinek törvényes képviselője. Kizárják az ellenkező álláspont helyességét a Cst. 103. §-ának a csődtömeggondnoki díjak s kiadások megállapítására vonatkozó rendelkezései is. A díjak ugyanis szabad egyezkedés tárgyául szolgálnak a tömeggondnok és a csődválasztmány között s az egyezség jóváhagyására, illetve a díjak mérséklésére vonatkozó jog a csődbíróságot illeti. Már pedig úgy a választmány részére az egyezség kötéséhez biztosított jognak, mint a csődbíróság felügyeleti jogának gyakorlása meghiúsulna a díjak egy részét illetően akkor, ha a tömeggondnok jogosult volna arra, hogy ezek megállapítását a Ppé. 18. §-a szerint való egyoldalú kérelemmel a peres, vagy perenkívüli ügyben eljáró elsőfokú bíróság előtt szorgalmazza. Ugyanez az ellentét állana elő a csődtörvénynek a kiadások megállapítására vonatkozó eljárási rendelkezéseivel való vonatkozásban is. A kiadások ugyanis a Cst. 103. §-ának utolsó bekezdése szerint a tömeggondnoki számadásokba veendők fel, ezek pedig a Cst. 161., 162. §-a, 163. §-ának első bekezdése szerint a hitelezők meghallgatása, esetleg a Ppé. 23. §-ának utolsó bekezdése szerinti per útján kell, hogy elintézést nyerjenek. Kizárja ezenkívül a Ppé. 18. §-a szerinti eljárásnak a tömeggondnok által való igénybe vételét az is, hogy nincs oly megbízó fél, akinek a felhívott jogszabály által előírt meghallgatásával (Pp. 254. §) a díjak s költségek megállapítása tárgyában határozat hozható volna. Figyelembe kell végül venni a kérdés eldöntésénél azt is, hogy bár a bíróság a Ppé. 18. §-a szerint való eljárásban is vizsgálat tárgyává teszi az ügyvéd cselekményeinek indokolt voltát, szükségességét, az ügy tárgyának értékét, vagy jelentőségét, továbbá az ügy helyes ellátásához szükséges időt és munkát, mégis mindezeknek a körülményeknek mérlegelése itt kizárólag az illető per, vagy perenkívüli eljárás szemszögéből történhetik. Viszont abban az esetben, midőn a tömeggondnok végez oly peres vagy perenkívüli teendőt, melynek díjai s költségei megállapítandók, ez az eljárás a csőd lebonyolításának csak egy-egy mozzanata, melynek a csőd ügy egésze szempontjából való jelentőségét helyesen csak a csődeljárásban, a választmány, illetve csődbíróság méltathatja. Ezeknek megfontolása alapján a jogegységi tanács a vitás elvi kérdést a határozat rendelkező része szerint döntötte el. 47. Ha a kielégítési végrehajtást a végrehajtást szenvedőnek előbb az ingóságaira és azután újabb kérelem folytán ingatlan vagyonára, vagy előbb valamely ingatlanára és azután újabb kérelem íolytán más ingatlanára rendelték el: az újabb végrehajtási kérelem költsége a végrehajtást szenvedőt terheli az 1881: LX. t.-c. 116. §-ának és 117. §-a b. és c. pontjának megfelelő esetben és ezenkívül minden olyan esetben, amikor az újabb kérelem a követelés behajtása végett szükséges és az eset körülményei indokolják, hogy a végrehajtató a végrehajtást már korábban nem kérte az újabb kérelemben megjelölt ingatlan vagyonra is. (Hitelesíttetett 1931. dec. 18-án.) 48. Az 1912: LIV- t.-c. 18. §-ának az ügyvédi díjak és kiadások megállapításáról szóló rendelkezését alkalmazni kell akkor is, amikor a fél az ügyvédnek a díjakra és kiadásokra vonatkozó igényét jogosnak el nem ismeri, kivéve, ha a fél kifogása az említett szakasz negyedik vagy ötödik bekezdése szerint vagy amiatt alapos, mert az ügyvéd megbízása igazolva nincs. (Hitelesíttetett 1931. dec. 18-án.) Általános. 32. A kereskedelmi törvénynek a kereskedelmi ügyletekre vonatkozó rendelkezései nem nyerhetnek alkalmazást, ha a felek jogviszonyukat eltérőleg szabályozták. (P. VII. 4977/1930 sz. a. 1931. dec. 15-én.) 33. A hitelképességre vonatkozó felvilágosítások nyújtásával hivatásszerűen foglalkozó személy annak a harmadik személynek, akiről a tájékoztatást (ínformációt) megadta, az általános magánjogi szabályok szerint csak akkor tartozik kártérítéssel, ha annak jogvédte érdekét, így a hitelképességét, jogellenesen és vétkesen megsértette és ebből arra kár háramlott. (P. IV. 4595/1930. sz. a. 1931. dec. 22-én.) Ámde a nem vitás irányadó tényállás szerint a vagyontalan és bizonytalan jövedelmű felperes ellen tömeges végrehajtás volt folyamatban (az 1929. évben is). Ez pedig köztudomásúlag megingatja az üzleti hitelképességet. Nem járt el tehát sem jogellenesen, sem vétkesen a hiteltudósító I. r. alperesi cég birtokosa, mikor az irányadó tényállás értelmében 1929. június és július havában, M. budapesti festőművész üzleti érdeklődésére, a felperesről a végrehajtásokra is utalva, oly nyilatkozatot adott, hogy őt nem tartja hitelösszeköttetésre ajánlhatónak és egyéb megbízásokra teljesen megbízhatónak. A végrehajtásoknak üzleti jelentősége szempontjából nem lényeges az, vájjon a tartozások az adós felperesnek személyes vagy üzleti tartozásai voltak-e és hogy azok alól a felperesi az üzletének átvevői szerződéses alapon mentesíteni kötelesek lettek volna-e. Egyébként is a tartozások minemüségének kikutatása a hiteltudósítótól rendes ügymenet mellett sem kívánható.