Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 2. szám - Uj aranypengő rendelet

36 KERESKEDELMI JOG 2. sz. után kötött újabb biztosítás, tekintve, hogy a tárgyak csak 50.000 pengőt értek, csak 10.000 pengő erejéig jött létre. Az 1927. évi X. t.-c. 4. § 2. bekezdésének az a rendelkezése, hogy ha a biztosító a 30 napi határidőt követő 60 napon belül díjkövetelését bírói úton érvényesíti, őt a szerződéstől elállottnak kell tekinteni, csak magyarázati szabály. Ha tehát a biztosító előzőleg már felszólította a biztosítottat, hogy a díjat fizesse meg, különben beperli, ezzel választási jogát gyakorolta és a kockázatot viselni köteles, még ha a pert 60 nap alatt nem is indította meg (P. VII. 7584/1930, KJ. 7). Az 1927. évi X. t.-c. 5. § ut. bekezdése szerint, ha a biztosító díjkövetelését az utólagos teljesítésre engedett határidő eltelte után további 60 nap alatt bírói úton nem érvényesíti, a szerződést ,,e határidő" utolsó napján megszűntnek kell tekinteni. ,,E határidő" a 60 napi határidő, tehát ennek elteltével szűnik csak meg a biztosítás (P. VII. 59/1931, KJ. 8—9). A váltójog köréből a váltóképességet illetőleg kimondta a Kúria, hogy a kiskorú váltóképességét a váltótörvény csak önálló iparűzés esetében ismeri el; a váltóképesség kiterjesztésének az alapon, hogy a másik fél a nagykorúság tekintetében megtévesztetett, nincs helye (P. VII. 513/1930, KJ. 6). Az alakilag minden lényeges kellékkel ellátott váltóval szemben nem lehet vizsgálni azt, hogy a kibocsátói aláírástól alakilag különböző elfogadói aláírás avval voltaképen egy (a kibocsátó az elfogadó cég egyedüli tulajdonosa volt; P. VII. 2800/1930, KJ. 11). A nem váltói úton szerzett váltóra két határozat is vonatkozik. A P. VII. 2579/1930 sz. ítélet (KJ. 8—9) oly esetben, mikor a kitöltetlen váltó nem a kibocsátótól, hanem az elfogadótól, tehát nem váltói úton került a rendelvényes felperes birtokába, a váltóbirtokos a kibocsátó és elfogadó közti viszonyban érvényesíthető kifogásokat tűrni tartozik. Ugyancsak nem váltói úton való megszerzésnek tekintette a Kúria azt az esetet, mikor felperes a kibocsátó által átadott kitöltetlen váltóba önmagát írta be rendelvényesnek (P. VII. 3261/1930, KJ. 10). A döntés megfelel az eddigi gyakorlatnak. A kitöltetlenül kapott váltó tekintetében kimondta a Kúria, hogy oly esetben, mikor a váltóbirtokos a váltót csupán a váltókötelezettek aláírásával, de egyébként kitöltetlenül kapja, és a kitöltésre vonatkozóan nincs semmi megállapodás, jogosult a váltó hátiapján lévő üres forgatói nyilatkozatok kiállítóit együttes rendelvényesekként feltüntetni. Ily esetben a közbenső forgató nem védekezhetik azzal, hogy azáltal, hogy a váltóbirtokos őt együttes rendelvényesnek tüntette fel, elesett az előző forgató elleni visszkereseti jogától, mert a váltóbirtokos jogosítva volt a váltót ily módon kitölteni (P. VII. 3737/1930. KJ. 3.) A kereseti váltón nem szereplő felperes a váltókötelezettekért vállalt jótállása következtében a kereseti váltót kifizette és azon jogszabály alapján, hogy amennyiben az egyetemlegesen kötelezett kezestársak egyike fizeti ki a tartozást, kezestársától aránylagos megtérítést követelhet, perli az egyik forgatót. A Kúria elutasította a keresetet, mert felperes a váltó megszerzésével váltói úton szerezhetett volna jogokat a forgató ellen, de köztörvényi úton vele szemben fel nem léphet (P. VII. 5515/1929. KJ. 2.). Az ítélettel nem érthetünk egyet; miért kell a fizető kezesnek a váltót először magára forgattatnia, hogy a főadós ellen fordulhasson? Váltói kötelezettség csak szabályszerűen a váltóra vezetett nyilatkozatból származhiatik. A hamisított aláírás utólagos elismeréséből tehát váltói kötelezettség nem keletkezik (P. VII. 3316/1930. KJ. 11.). Ha valamely ügyletből kifolyólag váltó adatott, az váltói úton mindenesetre érvényesíthető. Tőzsdei választott bírósági kikötés tehát bíróságaink állandó gyakorlata szerint nem gátolja a váltónak a rendes bíróság előtt való érvényesítését. (P. VII, 6067/1930. KJ. 11-). SZEMLE. ^)^Uj aranypengő rendelet. A 4560/1931. számú u. n. aranypengő rendelet nagy vitát váltott ki gazdasági és jogi körökben; és különösen a körül folyt a vita, hogy az aranypengő új valorizációt, vagy egyszerűen számolási értéket jelentett-e? Erős kritika tárgyává tette az aranypengő rendeletet dr. Blau György ,,Uj valorizáció?" cím alatt tartott előadása is, amelyet a Kereskedelmi Jog mult évi decemberi számában ismertettük. Dr. Blau erős szkepszissel fogadta az aranypengő valorizációs hatását és az a megállapítása jut most eszünkbe, hogy tulaj donképen ezentúl már alig lehet joghatályosan valorizációs kikötéseket létesíteni, hanem legfeljebb effektív színaranyra (rudakra, de nem idegen aranypénzekre) szabad kikötést tenni. — Dr. Blau Györgynek ezt a megállapítását aktuálissá teszi a most megjelent 410/1932. M. E. számú rendelet az aranyban teljesített fizetések tárgyában, amely ezt a garanciát is semmivé teszi; amennyiben kimondja (1. §.), hogy ,,01y pénztartozást, amelyet a valóságban aranyban vagy aranyérmekben kell fizetni, az adós a jelen rendelet hatályának tartama alatt a pengőérték törvényes fizetési eszközeivel teljesíthet. Átszámításban 0.26315789 gramm finom arany 1 aranypengővel (4600/1931. M. E. számú rendelet 3. §.) kell egyenlőnek venni." — Vagyis, amit az alap aranypengőrendelet (456/1931. 6. §) kimondott, hogy: arany pengő = 0.26315789 gramm finomarannyal, azt a most megjelent reni delet 1. §-a fordítva mondja ki, vagyis, hogy