Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 2. szám - A váltótartozás késedelmi kamata

2. sz. KERESKEDELMI JOG 29 Fejtegetéseit azonban nem tudom magamévá tenni. Az 1923. XXXIX. t.-c. behozatala óta voltaképen három foka van a késedelmi kamatnak: az általános, a törvényes kamatlábbal azonos nagyságú, késedelmi kamat, amelyet a törvény egyszerűen késedelmi kamatnak nevez, és bizonyos esetekre az ennél magasabb kamatlábú kétféle újabb késedelmi kamat,, amelyeket a törvény kártérítéseknek mond. A törvény tartalma nem is más, mint két új késedelmi kamat létesítése és annak megállapítása, hogy mikor alkalmazandó az egyik, mikor a másik és mikor a harmadik, t. i. a régi egyszerű késedelmi kamat. Elvileg ez az utóbbi maradt tovább is az általános szabály, mert a törvény szerint ez alkalmazandó, ha az újabb késedelmi kamatok, a kétféle késedelmi kártérítés, alkalmazásának helye nincsen. Téves tehát dr. Pethő Tibor cikkének már a kiinduló pontja is, amikor azt állítja, hogy az 1923. évi XXXIX. t.-c. a váltótörvény 50. és 51. §-ai szerinti 6%-os késedelmi kamatot hatályon kívül helyezte. Az 1923 : XXXIX. t.-c. az addigi késedelmi kamatot nem helyezte hatályon kívül. Nem helyezte tehát hatályon kívül a váltókamatot sem. Az igaz, hogy a törvény úgy szól, hogy váltón alapuló pénztartozás késedelmes fizetése esetén az adós késedelmi kamat helyett az ezen törvényben szabályozott kártérítéssel tartozik, — de a törvény egyfelől ugyanezt mondja a kereskedelmi ügyleten és más magánjogi címen alapuló pénztartozásokra is, — másfelől meg az összesekre nézve kifejezetten fenntartja az addigi késedelmi kamatot is, kimondván, — ami szintén egyaránt vonatkozik úgy váltóbeli, mint más pénztartozásra, — hogy valorizált! pénztartozásnál a bíróság a mérsékeltebb kártérítést a törvényes késedelmi kamat mértékéig leszállíthatja, és hogy külföldi pénznemre szóló tartozások esetében nem a törvény szerinti kártérítésnek, hanem a 4. §. 2. bekezdése szerint késedelmi kamatnak, (váltónál tehát váltókamatnak) van helye. Téves tehát dr. Pethőnek az a megállapí tása, hogy az 1923 : XXXIX. t.-c. óta a váltótörvénynek a késedelmi kamatokra vonatkozó rendelkezését nem létezőnek tekinthetjük, A törvény 7. §-a is csupán azt állapította meg, hogy törvény hatályossága alá eső tartozásokra a fennálló jogszabályoknak a késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezései akkor nem nyernek alkalmazást, ha a törvénynyel ellenkeznek. Egyébként azonban hatályuk megmaradt. Az új törvény nem tett és nem tartalmaz egyebet, mint azt, hogy az eddigi mértékű késedelmi kamat mellé késedelmi kártérítés néven bizonyos esetekre két új, magasabb mértékű késedelmi kamatot létesített, és mértéke megállapításának a módját állapította meg. Ami az 1923 : XXXIX. t.-c.-ben nem a késedelmi kártérítés mérvére és annak alkalmazási (illetve nem alkalmazási) eseteire vonatkozik, — pl. az 5. §. 1. pontja stb., az már a rendelet meghozatala előtt tárgytalanná vált. Amikor tehát a rendelet 14. §-a akként szól, hogy e törvénynek a késedelmi kártérítés mértékére vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók többé, akkor, bar helytelen — mert nem világos — szövegezéssel, de voltaképen az 1923 : XXXIX. t.-c. teljes hatályát szüntette meg. így volna ez akkor is, ha a rendelet 14. §-a csak a Pethő dr, cikkében idézett ebből az első mondatból állana. Csakhogy a rendelet 14, §-ának van egy második mondata is, amely az első mondatot kiegészíti. Ez azt mondja, hogy a késedelmi kamatot (értendő aiz 1895 : XXXV, és XXXVI. t.-c. illetve a váltótörvény szerinti, a régi késedelmi kamat) meghaladó kár megtérítését a hitelező az általános jogszabályok szerint követelheti. Ez a mondat, az 1923 : XXXIX. t.c-. 5. §-a 2. pontjának megváltoztatott formában való ez az átvétele, teljesen kétségtelenné teszi e törvény teljes hatályon kívül helyezését. Fentebb kimutattuk, hogy az ezzel a törvénnyel megalkotott késedelmi kártérítés két különböző fajának a lényege az, hogy ép úgy, mint a rendes késedelmi kamat, ezek is külön bizonyításra nem szoruló, pausalizált, helyesebben minimális, kártérítések voltak. Amikor tehát a rendelet azt mondja, hogy a régi késedelmi kamaton felül kártérítést ezen túl csak az általános jogszabályok szerint, vagyis csak külön bizonyítással lehet érvényesíteni, akkor kétségtelen, hogy ezzel a két késedelmi kártérítést megszűntette. Nem áll tehát dr. Pethőnek az a tétele, hogy a késedelmi kártérítésnek csak a mértéke nem alkalmazható többé, de a törvénynek a késedelmi kártérítési fizetési kötelezettséget megállapító 1. §-a, a kétféle mértékű kártérítést statuáló 2. §, 1, és 2, bekezdése, a valorizált pénztartozás utáni késedelmi kártérítést szabályozó 3, §-a, a forgalmi cikkek utánit szabályozó 4, §-a és a késedelmi kamatot hatályon kívül helyező 7, §-a megmaradtak, A fentiekből nyilvánvaló, hogy mindebből semmi sem mairadt meg. Nem maradt meg már annál a kitételnél fogva sem, hogy a késedelmi kártérítés mértékére vonatkozó rendelkezések többé nem alkalmazhatók, mert a hivatkozott szakaszokra, a 7-et kivéve, mind ilyenek, — de még inkább a 14, §. 2. mondatánál fogva.