Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1. szám - A Jenai Gazdaságjogi Intézet legújabb beszámolója

1- sz. KERESKEDELMI JOG 19 — mint a jelen esetben — annak csak egyik lehetséges értelme valótlan. Minthogy az A. alatti hirdetésnek kifogásolt tényállítása, amelynek a kifejtettek szerint a valóságnak meg nem felelő értelmet lehet tulajdonítani, nyilvánvalóan megtévesztésre is alkalmas, a felperes felülvizsgálati kérelme folytán — a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének ide vonatkozó részét a másodrendű alperes által csupán a válasziratában felihozott, a Pp. 535. §-a értelmében kizárt elévülési ikifogást figyelmen kívül hagyva megváltoztatta és az alpereseket a rendelkező rész szerint abbanhagyásra kötelezte. 25. Meghatározott védjegy alatt forgalomba hozott szabadalmazott árú a szabadalom lejárta után sem hozható más által e védjegy használatával forgalomba. (P. IV. 3749/1930. sz. a. 1931. dec. 1-én.) Nem vitás, hogy a felperes javára a kereseti mintájú cserépgyártmánya tekintetében be van lajstromozva a ,,253 sz." mint védjegy, viszont az alperes nem is állítja, hogy ama vállalatok közé tartoznék, melyek mint a B. és M. féle gyáraknak, a volt közös szabadalom tulajdonosainak jogutódai szintén jogosultak ugyanez árúmegjelölés használatára, — kétségtelen tehát, hogy míg a felperesnek ez az érvényben álló védjegye annak használatához kizárólagos jogot biztosít, addig az alperest a használat joga meg nem illeti. Nyilván alaptalanul támadja tehát az alperes azt a megállapítást, hogy az az eljárása, hogy cserép-árúján a ,,253. sz." árúmegjelölést használta, beleütközik a tvt. 7. §-ába. Ezzel szemben az alperes arra sem hivatkozhatik sikerrel, hogy a szabadalom megszűntével bárki által szabadon gyárthatóvá vált mintájú cserepeknek ez a megjelölése szabad árúnévvé vált, mert amíg tudatában vannak a szakkörök annak, hogy a kereseti mintájú cserepek a B. és M. gyárak közös szabadalma voltak és jogutódaik ez árújegyzéssel hozzák továbbra is forgalomba az ilyen mintájú cserepeket ez az árújegyzés szabad árúnévvé még védjegyként belajstromozás híján sem válhatott volna. A szándékosság vagy gondatlanság hiányát, sőt a jóhiszeműséget sem hozhatja fel az alperes a marasztalását gátló okul, mert a tvt. 1. §-a csupán a kárigény alapjaként követeli meg a szándékosság vagy gondatlanság tényelemét, míg ha a magatartás tárgyilag sérti a törvény valamely rendelkezését, annak következménye alól az esetleges jóhiszeműség sem mentesít. Mivel pedig valamely más vállalatot illető árúmegjelölésnek jogosulatlan használata szükségkép alkalmas a különböző eredetű gyártmányok összetévesztésére és a vevők megtévesztésére is, tehát helyes a tvt. 1. §. i. p. értelmében is a vonatkozó ítéleti döntés. 26. Ha egy kereskedő a véletlenül hozzá érkezett, de szakmabeli, tehát versenytársnak minősülő más kereskedőhöz címzett megrendelést a címzett és a megrendelő megkérdezése nélkül maga teljesíti, ez a magatartása vitán kívül a tvt. 1. §-ába ütközik. (P. IV. 4415/1930. sz. a. 1931. dec. 10-én.) Tőzsdebíróság. 27. Kosztüzlet s az angol Iont esése. (Bpesti tőzsdebíróság 1671/1931. sz. a. 1931. dec. 22-én.) Alperes 1931. május hó 27-ikén kölcsönbe, — ellátásba — adott felperesnek 30.000 font londoni kifizetést, 145.920 dollár newyorki kifizetés ellenében. Megállapodtak a felek abban, hogy felperes a 30.000 font londoni kifizetést, alperes pedig a 145.873.50 dollárban fixirozott newyorki kifizetést 1931. június 30-ikán visszaszállítják. 1931. június 25-ikén alperes felhívta felperest, hogy a június 30-ikán lejáró 30.000 fontból 10.000 fontot utaljon át az általa megjelölt címre, a fennmaradó 20.000 font londoni kifizetés és az ennek megfelelő dollárkifizetés szállítását a felek egy hónapra prolongálták olyképen, hogy alperes per július 31. a 20.000 font ellenében 97.183 dollár ikifizetés szállítását vállalta el. Július 27-én egy újabb prolongáció következett be, ekkor a dollárkifizetés mennyiségét per augusztus 31. 97.100 dollárban állapították meg; 1931. augusztus 28-ikán egy újabb prolongáoióval olykép hosszabbították meg a kötést, hogy alperes 96.920 dollár newyorki kifizetés szállítását vállalta 1931. szeptember 30-iki lejárattal. Alperes a lejáratkor a szerződést csak oly feltétellel volt hajlandó teljesíteni, ha felperes a fontösszegeket aranyfontokban bocsátja rendelkezésére. Ezt az álláspontját felperessel telefonon a lejárat előtt néhány nappal közölte, majd 1931. szeptember 30-iki keletű B) alatti levelében kifejtette azt, hogy a kereseti ügyletnél aranyértékek cseréjéről van szó; hajlandó a dollárösszeget szállítani annak ellenében, ha felperes aranyfontot szállít; a papírfont az angol aranyfizetés felfüggesztése folytán nem az a fajta font, amelyet annakidején alperes felperesnek adott és ezért azt teljesítésként sem fogadhatja el. Felperes ugyanezen napon kelt C) alatti levelében óvást emelt, közölte, hogy a pénznemekre és külföldi kifizetésekre vonatkozó szokások 21. §-ának c) pontjában meghatározott joggal élve, másnap a felperes által fizetendő fontösszeget a londoni tőzsdén az alperes számlájának terhére el fogja adni és ha a vásárolt newyorki kifizetés összege az alperes által eladott kifizetés összegét el nem érné, a különbözet megfizetését fogja követelni. Felperes 1931. október 2-ikán kelt E) alatti levelében közölte alperessel, hogy a 20.000 font londoni kifizetést 3945-ös árfolyamon 78.900 dollárért eladta és felhívta alperest, hogy a szállítani kötelezett 96.920 dollárral szemben mutatkozó 18.020 dollárt fizesse meg. Minthogy ezen felhívásnak alperes nem tett eleget, keresetet indított 18.020 valóságos dollár és járulékainak megfizetésére. A bíróság azt az alperesi tényelőadást, hogy alperes tisztviselője felperes tisztviselőjével álláspontját, mely szerint csak aranyértékű font ellenében hajlandó teljesíteni, 1931 szept. 30-ika előtt 5—6 nappal közölte, az ügy eldöntése szempontjából közömbösnek találta; az ide vonatkozólag felajánlott bizonyítást ezért mellőzte. Alperes védekezése lényegileg azon alapult, hogy nem tartozott teljesíteni, mert iaz ügylet keletkezése és a lejárat napja között az ügylet