Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1. szám - A Jenai Gazdaságjogi Intézet legújabb beszámolója

20 KERESKEDELMI JOG 1. sz. tárgyát képező angol font lényeges tulajdonsága tekintetében oly változás állott be, hogy ezen változott tulajdonságú font ellenében, amely aranyértéket nem képvisel, nem tartozik az aranyértékű dollárokat szolgáltatni, hanem, miután felperes az aranyértékű fontok szolgáltatását megtagadta, alperes az ügylettől elállhatott. Megfelel a valóságnak az, hogy az 1925. május 13-iki angol törvény értelmében az Angol Bank köteles volt aranyat, — egy troy-uncia standard finomságú aranyat mindenkor 3 font 17 shilling és 10K pennyben számítva, — nem kevesebb, mint 400 unciás súlyú aranyrudakban fontbankjegyek ellenében mindenkor eladni és tény az, hogy 1931. szeptember 20-ikán az angol törvényhozás az angol bankot ezen aranyvásárlási kötelezettség alól felmentette, minek következtében az angol font megszűnt arany-standardú pénznem lenni. A bíróság alperes álláspontját nem tette magáévá. A felek között létrejött ügylet az üzleti, különösen pénzintézeti forgalomban ismeretes koszt- vagy ellátási ügylet, illetőleg két ilyen idegen pénznemben meghatározott kifizetésre vonatkozó ügyletnek egymással szemben álló cseréje. Felperes ellátásba adott alperesnek dollárkifizetést, alperes ellátásba adott felperesnek fontkifizetést. Az ezen üzletágban, az ezen ügyletek tekintetében kifejlődött általános gyakorlat szerint ezen üzletek természetéből folyik, hogy az olyan értékváltozással járó veszély (rizikó), mint aminő a jelen perben a felek közötti jogvitára az okot szolgáltatta, nevezetesen az ügylet tárgyát képező külföldi pénznem értékében, vagy törvényes tulajdonságában beállott változás, szolgáljon ez a változás akár a kosztbaadó előnyére, akár hátrányára, — a kosztba, illetőleg az ellátásba adót terheli, vagy illeti. Ezen üzletágnak ilyen természetére utal az az elnevezés is, amely alatt ez az üzletág az üzleti világban ismeretes. Azzal, hogy a kosztbaadó, illetve ellátásbaadó, — bármily kifejezést használtak is a felek, — ezt az üzleti fajtát választja, kifejezésre akarja juttatni azt a szándékát, hogy a kosztba- vagy ellátásba adott értékeket továbbra is az ő gazdasági érdekkörébe tartozónak kivánja tekinteni, az ezen értékeket az ellátási idő alatt érő mindennemű gazdasági változás az ő javára szolgál, illetőleg az ő terhére történik. Miután az ügyletet és a prolongációkat a felek az üzleti életben szokásos oly kifejezések használatával kötötték meg, amelyekből minden kétséget kizáró módon megállapítható, hogy a felek szándéka koszt- vagy ellátási üzlet létesítésére irányult, mindazon jogkövetkezményeket tartoznak viselni, amelyek az ilynemű üzletek kötésével az ezirányban fennálló üzleti szokás szerint együtt járnak. A bíróság ezen álláspontjánál fogva teljesen közömbösnek tartotta mindazokat a jogi fejtegetéseket, amelyeket a felek az ezen koszt-üzlet alkatelemeit képező egyes rész-jogügyletek jogászi minősítése és az ezekből levont következmények tekintetében előadtak. A koszt-üzletnek ugyanis a kosztbaadott értékeket érő gazdasági jelentőségű változások rizikó-viselésére nézve az üzleti életben kialakult szabálya van; így az a puszta tény, hogy a felek koszt- vagy ellátási üzletet kötnek, az ilynemű veszélyek viselésének kérdését már önmagában eldönti. Alperes a felperes által eszközölt executió, illetve fedezési vásárlás ellen sem a szóbeli tárgyaláson, sem előkészítő irataiban kifogást nem emelt. A bíróság tehát megállapította, hogy a felperes által eszközölt fedezés kapcsán felperes javára 78.900 dollár newyorki kifizetés folyt be, tehát 18.020 dolláral kevesebb, mint amennyinek szolgáltatására alperes a szerződés értelmében kötelezve volt. Felperes keresetlevelében valóságos dollárok megfizetésére kérte alperest kötelezni. A bíróságnak pusztán azt kellett vizsgálni, hogy alperes általános védekezéséből, vagy egyébként a per anyagából nem tűnik-e ki oly joghelyzet, amelynek alapján felperesnek azt a kérelmét, hogy alperes valóságos dollárok fizetésére köteleztessék, a bíróság köteles lenne elutasítani. Miután alperes az ügyletben newyorki kifizetés szállítására vállaLkozott és miután a dollárban meghatározott newyorki kifizetés másképen, mint valóságos dollár pénznemben nem teljesíthető, a bíróság a felek között létrejött jogügylet vizsgálata alapján nem talált olyan akadályt, amelyre figyelemmel felperesnek ez a kérelme elutasítandó lett volna. A bíróság azonban hivatalból figyelembe vette a m. kir. Minisztérium 4550/1931. M. E. sz. rendelet azon intézkedését, amelynek értelmében (4. §.) „külföldi fizetési eszközben fizetéseket csak a Magyar Nemzeti Bank útján vagy hozzájárulásával szabad teljesíteni" és mindazon egyéb intézkedéseket, amelyeket ezen rendelet a külföldi fizetési eszközben teljesítendő fizetésekre vonatkozólag megállapít. Szükségesnek tartotta tehát, — miután ily jogszabályokat a bíróság hivatalból köteles figyelembe venni, — hogy már a rendelkező részben kifejezésre juttassa azt, mikép alperesnek ezen külföldi pénznemben megállapított fizetési kötelezettsége a hivatkozott számú miniszteri rendelet szabályainak keretében teljesítendő. Felperes keresetlevelében a kereseti tőke után évi 8%-os kamat megítélését kérte. A bíróság az 5610/1931. M. E. sz. rendelet 14. §-a alapján évi 6%-os késedelmi kamatot, illetve kártérítést ítélt meg; a bíróság ugyanis saját szakértelme és üzleti tapasztalatai alapján tudja, hogy dollárban meghatározott hiteleket pénzintézeteik az •esedékességkori ós a jelenlegi gazdasági viszonyok mellett ily kamatozásnál olcsóbban meg nem szerezhetnek; miután felperesi cég pénzintézet, amely az ily üzletek céljára szolgáló tőkét maga is rendszerint hitel útján szerzi meg, az alperesi szolgáltatás elmaradása folytán őt legalább is ily összegű kár érte. Az egészben pervesztes alperes a felmerült perköltségek viselésére is kötelezendő volt. [Alperes a hatáskör tárgyában hozott határozat ellen felfolyamodással élt.] Felelős kiadó: DR. SZENTÉ LAJOS. DUNÁNTÚL PÉCSI EGYETEMI KÖNYVKIADÓ ÉS NYOMDA R.-T. PÉCS.