Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1. szám - A Jenai Gazdaságjogi Intézet legújabb beszámolója

18 KERESKEDELMI JOG sem minősül szükségkép a jó erkölcsökbe ütközőnek. Az adott esetben nem vitásan csak az alperes által egyedül forgalomba hozott szabadalmazott cikk kifejezetten rövidebb időn át igért ingyen szolgáltatásának hirdetéséről lévén szó, amennyiben az ingyen kiszolgáltatás a valóságnak meg is felel, az alperes eljárása a tvt. 1. §-a. alapján a jó erkölcsökbe ütköző versenycselekménynek nem minősíthető. III. A rendelkezésre álló peradatokból meg kétségtelen, hogy az időleges ingyen-szolgáltatás az azt igénybe vevők külön megterhelése, az ingyenszolgáltatott készülék értékének a használatához szükséges alperesi árúk árjegyzéki árába eleve való belekalkulálása nélkül, tehát valósággal is ingyenesen történt meg. Az ugyanis nem vitás, hogy az alperes az egyedül általa forgalomba hozott autósyphonkészülékeket úgy az időleges ingyen-akcióját megelőző, valamint az azt követő időben változatlan 21 P-nyi (viszonteladóknak 16 P) árjegyzéki áron hozta forgalomba. Az sem volt vitás, hogy a készülék gyakorlati használatához szükséges és ugyancsak egyedül az alperes által forgalomba hozott szénsav-patronokat az ingyen akció rendjén, valamint az árjegyzéki ára megfizetésével készülékhez jutottak mindenkor egyaránt változatlan árjegyzéki áron kapták. Az ingyen-hirdetés az ingyen- szolgáltatásnak — a valósággal is egyezően — azt az egyedüli feltételét szabja, hogy az igénylő 15 tucat patronra vonatkozó csere — szelvényt váltson 15 P-ért. A csupán az ingyen-szolgáltatással kapcsolatban támasztott e kikötés azonban nem cáfolja meg a szolgáltatás ingyenességét és csak az iránt nyújt az alperesnek némi biztosítékot, hogy a fogyasztó szempontjából patronok nélkül használhatatlan s így reá nézve értéktelen, de az alperesnek az aggálytalan szakvéleményből kitűnően 11 P önköltségbe kerülő készülék ingyenes szolgáltatását csak azok igényeljék, akik azt valóban használni akarják: — ugyanis a szakvélemény azt is igazolja, hogy az alperesnek 15 tucat patron-cseréből csak 3 P 30 f. tiszta haszna van, amibe tehát nem lehet belekalkulálva a készülék 11 P-ős önköltségi árnak semmi hányada sem; másrészt meg a 15 P-nyi csereszelvény megváltása egyáltalán nem jelentkezik az ingyenszolgáltatást igénylő külön megterhelésének sem, mert e 15 P a hirdetésnek megfelelően tucatonként egy pengővel a patroncserénél a változatlan két pengőnyi árjegyzéki árba való beszámítás révén maradék nélkül megtérül. Tehát a tvt. 2. §-a sem talál a peres esetre. 24. Reklámszédelgés tényálladék elemei. (P. IV. 3846/1930. sz. a. 1931. nov. 17-én.) Az Országos m. kir. Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomásnak 1929. november hó 7-én kelt 4145/1929. számú, a felperes által a fellebbezési tárgyaláson A'f. alatt (15. sorsz.) bemutatott szakvéleménye egyes megállapításaiban eltér ugyan ugyanennek intézetnek 1928. december hó 7-én 4504/1928/1. szám alatt kelt s az alperes által 3. alatt bemutatott szakvéleményétől; de arra nézve, hogy a Lugolin szap1. SZ. panfőzésre alkalmas-e vagy sem, a nevezett intézet ezeknek a véleményeknek egyikében sem nyilatkozik. Az A/f. alatti szakvéleményével tehát az Országos m. kir. Kémiai Intézet nem dönti meg vagy érinti az 1928. december hó 7-én kelt 4504/1928/2. szám alatt kiállított 4. alatti okiratba foglalt azt a korábbi szakvéleményét, amely szerint a Lugolin — a használati utasítás megtartása mellett — szappanfőzésre, mosási és surolási célokra alkalmas. A felperesnek idevonatkozó felülvizsgálati panasza ebből folyóan alaptalan. A fellebbezési bíróság a szakértőként meghallgatott kir. törvényszéki hites vegyész írásbeli véleményével megegyező szakvéleményére alapítja azt a ténymegállapítását, hogy az I. r. alperes által közzétett A. alatti hirdetésnek az a tényállítása, miszerint a Lugolinnal olcsóbban és jobb szappan főzhető, mint a lúgkővel: a valóságnak megfelel és megtévesztésre nem alkalmas. A fellebbezési bíróságnak ez a ténymegállapítása azonban az iratok tartalmával nevezetesen a szakértők véleményével részben ellentétes. A nevezett szakértők azt a véleményüket, ugyanis, hogy a Lugolinnal való szappanfőzés a használati utasítása megtartása mellett sikeresebb, tehát olcsóbb (gazdaságosabb), és jobb, mint a lugkővel használati utasítás hiányában főzött szappan, — csupán a laikusok háztartási szappanfőzésére vonatkoztatják; mert abból indulnak ki; hogy a háztartási célokra való szappanfőzést nem szakemberek végzik és így hiányos szaktudásuk folytán a lúgkővel teljesített szappanfőzés legtöbbször nem, vagy nem kellően sikerül. Azt azonban szakértő is kiemeli, (10. sorsz.), hogy a lúgkőnek szakértelem mellett való felhasználásával a dolog természete szerint jobb és gazdaságosabb a szappanfőzés. A nevezett szakértőknek ilyen tartalmú véleményéből megállapítható tényállás mellett pedig a fellebbezési bíróság a keresetnek ide vonatkozó részét tévesen utasította el. Mert ha való volna is, hogy a Lugolin a laikus kezében a szappanfőzésnek jobb és olcsóbb eszköze, mint a lúgkő: az olcsóbb és jobb szappanfőzést a kereset tárgyává tett A. alatti hirdetmény szövege a fenti megkülönböztetés és megszorítás nélkül általában ígéri. A nem csupán laikusoknak szóló, hanem a Magyar Kereskedők Lapjában is közzétett, tehát kereskedőknek is szánt A. alatti hirdetés — idézett szövegének és szavainak szokásos jelentése mellett — akképpen is értelmezhető, hogy Lugolinnal mindenki, tehát a szappanfőzésben jártas egyén, sőt a szakértő is olcsóbban és jobb szappant főzhet, mint a lúgkővel, ami pedig a valóságnak nyilván meg nem felel. Már pedig az 1923. évi V. t.-c. 2. §-ának második bekezdése tiltja a valóságnak egyébként megfelelő adatnak akként való híresztelését is, hogy annak a szokásos figyelem mellett a valóságnak meg nem felelő értelmet lehessen tulajdonítani. A homályos vagy több értelmű kifejezés, és állítás az id. t.-c. 2. §-ának második bekezdésében foglalt tilalom alá esik, tehát akkor is, ha