Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1. szám - A Jenai Gazdaságjogi Intézet legújabb beszámolója

1. sz. KERESKEDELMI JOG 15 után a vételár ibuzavalutában állapíttatott meg, a teljesített fizetések, tekintet nélkül arra, hogy árúban vagy pénzben szolgáltattak-e, a fizetés napján volt árfolyamon búzára számítandók át és így állapítandó meg a még fennálló tartozásuk. A fellebbezési bíróság mellőzte a tartozásnak buza alapon való megállapítását s ennélfogva az 1924. október hó 3-án megejtett elszámolás eredményeként mutatkozó buzatartozást, valamint a későbbi részfizetéseket is pengő értékre számította át s ennek alapján állapította meg a tartozás összegét. A fellebbezési bíróságnak ez a döntése nem sérti az anyagi jogot. A vételárnak búzában történt megállapításával ugyanis a szerződő felek nyilván abból az elgondolásból indultak ki, hogy a buzavaluta szemben a pénzzel, állandóbb értékmérőnek jelentkezik és a buzavaluta kikötésével felperesek kétségen kívül a pénz értékcsökkenése ellen akarták magukat megóvni s ezzel lényegében átértékelést kötötteik ki. Ámde a búzának utóbb bekövetkezett állandó, előre nem látható, nagymérvű árhullámzása a feleiknek a buzavaluta állandó értékmérő voltára alapított feltevését halomra döntötte. Ennélfogva figyelemmel arra, hogy az előbb kifejtettek szerint a buzavaluta kikötésével a felek lényegileg különben is a követelés átértékelését akarták, a fellebbezési bíróság nem sértette meg az anyagi jogot, amidőn a tartozás buzavaluta alapján való megállapítását mellőzte az 1924. októberi elszámőlás eredményeként mutatkozó buza tartozást az aikkori buza árfolyam alapján átszámította az azóta értékében nem változott korona illetve pengő valutára, az időközben teljesített részfizetéseket is pengő értékre számította át és ez alapon állapította meg az alperesek jelenleg fennálló tartozását. 14. A kikötött termelési évad a tűzifánál oly lényeges alkateleme a vételi szerződésnek, hogy későbbi évadbelí tűzifa nem esik a szerződéses árú fogalma alá, hanem más árúnak minősül. (P. IV. 7631/1930. sz. a. 1931. nov. 18-án.) Ilyen esetben pedig a K. T. 350. §-a hasonszerűleg alkalmazandó lévén, az eladó nem hivatkozihatik a vevővel szemben azokra a törvényi rendelkezésekre (K. T. 346. §. és 349. §.), melyek a hiánymentességre vonatkozó szavatossági jogok érvényesítését korlátozzák, következőleg arra sem, hogy a kifogásolás elkésett. Megrendeíésgyuités 15. A m, kír. Kúria 44. számú polgári döntvénye értelmében a nagyobb gazdasági gép átvétele és használatba vétele egymagában nem zárja el a megrendelő kisbirtokost attól, hogy az 1900 : XXV. t.-c. 1. §-ában foglalt tilalom ellenére a 27.483/1901. számú K. M. rendelet 6. § utolsó bekezdésében megállapított feltétel megtartása nélkül kötött ügyletnek hatálytalanságára hivatkozhasson. (P. IV. 1952/1931. sz. a. 1931. akt. 22-én.) A II. rendű alperessel kötött B.) alatti és az ugyanakkor azzal kapcsolatban az I. rendű alperes javára történt megállapodás ezek szerint a felperesekkel szemben a P. H. T, 450. számú határozat szerint hivatalból is figyelembe veendő fenti okokból hatálytalan lévén: a felek között az eredeti állapot visszaállításának van helye akként, hogy a felek mindegyike az ő kezéhez jutott vagyontárgyakat annak hasznaival, — de a forgalmi értékcsökkenésre való tekintet nélkül — az alaptalan gazdagodás szabályai szerint a másiknak visszaadni köteles; amelyen felül az ügylet tárgyának csupán szándékos vagy vétkes gondatlanságra visszavezethető megrongálásáéirt tartozik felelősséggel (44. számú döntvény). Autóvétel. 16. Falusi gazda teherautó vásárlásánál — megtévesztés. (P. IV. 2551/1930.. sz. a. 1931. okt. 29-én.) Falusi gazdáról, még ha teherfuvarozást is tervez és e végiből teherautót vásárol, minden egyéb tényalap nélkül nem tételezhető fel, hogy szükségkép tisztában van az autófajtákkal és azok teljesítőképességével. Viszont az alperes autókereskedő, aki az üzletében megbeszélt vételről szóló kötlevelet, a vevővel annak falusi otthonában irattá alá, ismerte azt a hegyvidéki útvonalat, melyen a felperes a két tonnásként eladott kocsit használni kívánta; — azt is tudnia kellett tehát, hogy ha sík úton való használatra az egytonnásnak épült kocsi a rugózás, áttétel és sebességváltó megfelelő átalakításával és az alváz meghosszabbításával két tonnás teherbírásra alkalmassá is tehető, de erősebb emelkedéseket a változatlan motor ereje két tonnás terheléssel nem birhat meg és csak a sík úton nem befolyásolja lényegesen a kormányzás biztosságát a meghosszabbítással járó súlyponteltolódás. Ezekhez képest az alperesnek annak is tudatában kellett lennie, hogy a felperes vevő által szándékolt célnak, hogy két tonnát fuvarozhasson hegyvidéki útvonalon, az általa két tonnásra átalakított, eredetileg egy tonnás kocsi nem felelhet meg oly mértékben, mintha az úgy mótorerejét mint alvázát illetően két tonnásnak készült volna. Mindezeknél fogva azt a nem vitás körülményt, hogy az alperes a szakismerettel nem biró felperesnek az átalakításról való felvilágosítása nélkül adta el két tonnás új kocsiként az autót, a fellebbezési bíróság szakértő meghallgatása nélkül, a dolog természetéből folyó okszerűséggel minősíthette a vétel tárgya lényeges tulajdonságára vonatkozó megtévesztésnek. Mivel pedig a megtévesztő fél az általa okozott tévedés felismerése előtt létesült egyezségre, mint a jogviszony megtámadását megszüntető körülményre jóhiszeműség hiányában sikerrel nem is hivatkozhatik: a m. kír. Kúria a kifejtettek mellett jelentőséggel nem biró panaszok méltatásának mellőzésével az alperes alaptalan felülvizsgálati kérelmét elutasította. Átértékelés. 17. Útépítésből származó követelés törvényhatóság ellen nem esik átértékelés alá. (P. VII. 3037/1930. sz. a, 1931, nov. 18-án.)