Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1. szám - A Jenai Gazdaságjogi Intézet legújabb beszámolója

16 KERESKEDELMI JOG 1. sz. A felperes az alperes részére az 1900. évben a Budapest-zimonyi törvényhatósági közút erzsébetfalvai szakaszán keramitburkolat készítéséből álló építési munkát végzett és ehhez anyagot szállított, egyszersmind magára vállalta az útszakasznak ötven éven át való fenntartását; az alperes viszont arra kötelezte magát, hogy a vállalkozó felperesnek az útépítésért és a keramitburkolatnak fenntartásáért ötven éven át évenként 6572 koronát fizet. Az alperes az 1923. év végén a szerződést felmondotta és 1924. június havában az útépítésért járó követelés hátralékos részének egyösszegben kiegyenlítése címén a Budapestvidéki m. kir. állampénztár útján 132.000 koronát utalt ki a felperesnek. A felperes arra a jogi álláspontra helyezkedve, hogy értékálló szolgáltatásának szerződésen alapuló ellenértékét a koronaérték romlása folytán a törvényhatósággal szemben is átértékelten követelheti, keresetét az útépítésért járó díj papírkoronában kifizetett részének átértékelésére irányította. A fellebbezési bíróság a felperes követelésének átértékelhetőségét megállapította. Az alperes elsősorban ezt a jogi döntést támadta meg felülvizsgálati kérelmével. A kir. Kúria jogi meggyőződése szerint az alperesnek ez a támadása alapos a következő indokokból. A felperes mint vállalkozó építési munka teljesítéséből és építési anyagok szolgáltatásából eredő követelésének átértékelését követeli az alperes törvényhatóságtól. Az 1928. évi XII. t.-c. 6. §-a általános szabályul állítja, hogy az átértékelésből ki van zárva az államnak, a törvényhatóságnak és a községnek bármely magánjogi pénztartozása. A törvény 7. §-a az általános szabály alól kivételeket alkot ugyan, de az állam, a törvényhatóság és a község kivételesen átértékelhető magánjogi pénztartozásainak az alapul szolgáló ügyletek minősége szerint meghatározott csoportjaiban az építési munka és építési anyagok szolgáltatása, valamint általában a vállalkozási szerződés teljesítése ellenében keletkezett pénztartozás megemlítve nincsen, különben pedig az alperesnek a szorosan meghatározott kivételek közé még joghasonlóság okából sem sorozható pénztartozása a törvény 6. §-a ellenére át nem értékelhető. Nem nyújt alapot a törvénynek a méltányosság szempontjából történő kiterjesztő magyarázatára törvényjavaslathoz fűzött indokolás sem, mert igaz ugyan, hogy a törvényjavaslat indokolása 7. § kivételes rendelkezéseit azzal okolja meg egyes esetekben szociális szempontok, más esetekben az a körülmény, hogy az állam, vagy a törvényhatóság a pénzszolgáltatás ellenében értékálló ellenszolgáltatást kap, a 6. §. rendelkezéseinek alkalmazását méltánytalanná, károssá és igazságtalanná tenné; ámde annak következtében, hogy a törvény 7. §-a a javaslat indokolásában kiemelt szempontokat csak a 7. §-ban meghatározott esetekre vonatkozóan juttatta érvényre, az ezeknek körén kívül eső esetekben a törvény 6. §-ának általános szabálya ellenére történő átértékelésre a törvényjavaslat indokolásából jogot meríteni nem lehet. Bankügylet 18. Az 1922. évi XXVI. t.-c. 7. §-a alapján kibocsátott 1300/1923. P. M. számú rendelet 1. §. első bekezdése szerint iparszerűleg csak az foglalkozhatik, aki annak gyakorlására az iparhatóságtól engedélyt nyert. (P. IV. 3296/1930. sz. a. 1931. nov. 17-én.) Ez a törvényes rendeleti tilalom a bank és pénzváltó ügyletek zavartalan és a közérdeknek megfelelő lebonyolítását kívánja biztosítani. Felperes ezt a tilalmat megszegte az alperessel való üzleti viszonyával, mert saját vallomásából kitűnik, hogy irodája fennállott ugyan, (tehát iparszerűleg tevékenykedett), de nem volt hatósági engedélye. Ámde a törvényes tilalomba ütköző szerződés, (amennyiben a törvény mást nem rendel), semmis. Következőleg semmisnek kell tekinteni a peres felek közti jogügyleteket is. Azok teljesítése iránt tehát nem támad jogi kötelem, még pedig későbbi tartozáselismerés útján sem. A semmisségnek nem áll útjában a K. T. 263. §-a. Ez ugyanis csak azokra az esetekre vonatkozik, midőn valamelyik ügyletkötő fél a személyében rejlő okoknál fogva általában nem foglalkozhatik kereskedelmi ügyletekkel, nem pedig arra az esetre is, midőn bizonyois kereskedelmi ügyletek kötéséhez a jogosultság külön hatósági engedélytől függ. Az a fél, aki a részére szükséges hatósági engedély nélkül ügyködik, visszakövetelheti ugyan a semmis szerződés alapján a másik fél részére teljesített szolgáltatást, de csak annyiban, amenynyiben tekintettel az eset körülményeire, azt a méltányosság megkívánja. Biztosítás. 19. Az ajánlatban foglalt az a kikötés, hogy a biztosítónak az ajánlat keltétől számított 30 nap alatt jogában áll azt elfogadni vagy visszautasítani, joghatályos. Ez a 30 nap ugyanis nem oly hosszú határidő, hogy már tartama miatt méltánytalannak s ekként meg nem engedettnek kellene tekinteni, hogy leteltéig a biztosító az elfogadási nyilatkozat megtételét egyoldalúan elhalássza, az ajánlattevőt a biztosítási szerződés megkötése kérdésében bizonytalanságban tartsa és akadályozza abban, hogy esetleg más biztosítási szerződés megkötésére tegyen lépéseket. (P. VII. 8719/1930. sz. a. 1931. nov. 13-án.) Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy a biztosító az ajánlatot 30 nap alatt visszautasítván, — a biztosítási szerződés létre nem jött. Váltó. 20. A váltó alapján történt marasztalás az alapul fekvő ügyletre nem képez res judicatát. (P. IV. 1408/1931. sz. a. 1931. okt. 2-án.) A Pp. 411. §-a értelmében az ügy érdemében hozott ítélet csak annyiban válik jogerőssé, amennyiben a keresettel érvényesített jog iránt határoz. A jelen perbeli felpereseket a miskolci kir. járásbíróság váltó alapján marasztalta, (a váltó fizetési meghagyás hatályában fennállónak nyilvánításával), 1600 P. váltótőkében és járulékai-