Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1. szám - A Jenai Gazdaságjogi Intézet legújabb beszámolója

12 KERESKEDELMI JOG 1. sz. Ebből az -következik, hogy nem ütközik közrendbe az olyan magánjogi (közkereseti társasági) szerződés, melyet a személyes gyógyszertári jogosítvánnyal felruházott oki. gyógyszerész és egy másik oki. gyógyszerész nem a jogosítvánnyal való üzérkedés céljából, hanem — magának a személyes jogosítványnak érintése nélkül — pusztán azért kötnek, hogy a gyógyszertár — a megfelelő anyagi eszközökkel — felállítható, berendezhető és üzeme folytatható legyen. Ezért az ilyen magánjogi jogviszony megszüntetésével kapcsolatos magánjogi igényeknek, a magánjogi (kereskedelmi jogi) szabályokhoz képest való választott bírósági rendezése sem minősíthető közrendellenesnek, az ítélet pedig „meg nem engedett cselekményre kötelezőnek" akkor sem, ha túlmenne a szerződéskötést megelőző állapot helyreállításán (in integrum restitution). A választott bíróság ítélete a felszámolónak a gyógyszertárra vonatkozó értékesítési jogkörét nem terjeszti ki magára a felperes gyógyszertári személyes üzleti jogára, az Ítéletnek tartalma tehát nyilvánvalóan az, hogy az értékesítési jog csupán a gyógyszertár üzeméhez tartozó dolgokra (dologösszeségre) szorítkozik, amit viszont nem zár ki az 1908. évi XLI. t.-c. 2. §-ának 8. pontja, mert az csupán a végrehajtás alól mentességet, nem pedig a társasági vagyonfelosztás érdekében szükséges elidegenítés körét szabja meg. A felszámolónak kezelési tevékenysége pedig egy tekintet alá esik a zár gondnoki kezeléssel, melynek céljából a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 11. sz. polgári határozata értelmében a gyógyszertárhoz tartozó dolgok (dologösszeség) még végrehajtási foglalás tárgya is lehet. Turois causa, 3. Az alperes kezén elszámolatlanul visszamaradt felperesi pénzösszegről lévén szó. a bírói gyakorlat értelmében a meghiúsult ügylet esetleg turpis volta sem szolgálhat rendszerint az előbbi állapotba visszahelyezés keretében maradó követelés bírói érvényesítésének akadályául. (P. 2755/1930. sz. a., 1931. október hó 22-én.) Baleset. 4. Harmadik személy elháríthatatlan cselekményére nem lehet mentesítő okként sikerrel hivatkozni akkor, amidőn az összeütközés a villamos kocsinak szabályos, — a megengedett sebességgel történő vezetése esetén elkerülhető lett volna. — Az a vitatott körülmény, hogy a baleseti sérülés a felperest az irodai munkában legfeljebb 10—15%-ban gátolja, nem lehet ok a kártalanítás mellőzésére vagy a kártérítés mérvének a csökkentésére. (P. II. 5863/1930. sz. a. 1931. okt. 20-án.) Szolgálati viszony. 5. Ha a munkaadó az alkalmazottnak általában, de különösen ha bízonvos kikötött teljesítmények ellenében egész életére szóló állást biztosít: ezáltal nem határozatlan időre szóló, hanem állandó jellegű alkalmazás, vagyis az alkalmazott munkakéoes élettartamában meghatározott tartalmú szolgálati szerződés létesül, amelyet a munkaadó még szabályszerű felmondással is csak az alkalmazott terhére eső fontos okból bonthat fel. (P. II. 6803/1929. sz. a. 1931. okt. 27-én.) A felperes keresetét arra a tényállításra alapította, hogy midőn munkaadójának, az alperesnek figyelmét a famegmunkálási üzem hiányaira felhívta és azok kiküszöbölésére javaslatokat tett: az alperes nevében és képviseletében V. igazgató a felperes részéről elfogadott azt az ígéretet tette, hogy amennyiben felperesnek sikerülni fog javaslatait az életbe átültetni és a termelést produktívvá tenni, számára gyors előmenetelt, rendkívüli előnyöket és egész életére szóló pozíciót biztosít. E nyilatkozat a feltételhez kötött és a munkaképesség idejére szóló állandó szolgálati szerződés ismérveit foglalja magában. Felperes előadta azt is, hogy bár ő a vállalt teljesítmény véghezvitelével a kikötött feltételt teljesítette, az alperes a maga kötelezettségének csak részben tett eleget, amennyiben az okleveles mérnök felperest órabéres fagépmunkásból főmérnökké léptette elő; annak a kötelezettségének azonban, hogy pozícióját az egész életre szólóvá tegye, nem felelt meg, mert a szolgálati viszonyt 1927. évi november >hó 3. napján hat havi felmondással megszüntette. Ez a tényelőadás valósága esetén alkalmas lehet a szolgálati viszony időelőttí felbontásából eredő kárigény megállapítására. Perdöntő tehát, minő megállapodás jött létre a felperes és V. igazgató között? fel volt-e V. jogosítva az alperest kötelezőleg az alkalmazott élete tartamára szóló szolgálati szerződés kötésére? vagy ha nem, az alperes a létesített megállapodást utólag tudomásul vette, és jóváhagyta-e? teljesítette-e a felperes az élethossziglani alkalmazás kikötött feltételeit? volt-e az alperesnek a felperest terhelő fontos oka a szolgálati szerződés felbontására? 6. Tengerészeti ügyekben és ekként a hajószemélyzet szolgálati viszonyai tekintetében az 1774. évi április hó 25-én kelt rendelettel kibocsátott Editto Politico di Navigatione Mercantile és annak kiegészítéseként a francia Code de Commerce-nak a tengeri jogra vonatkozó rendelkezései, tehát a Code de Commerce 433. §-ának az elévülésre vonatkozó rendelkezései az irányadók. (P. II. 7284/1929. sz. a. 1931. október 21-én.) 7. Az elbocsátás után kiállított szolgálati bizonyítvány tartalma, az elbocsájtás visszavonása nélkül, a felperes terhére rótt tények megbocsájtásának nem tekinthető. (P. II. 7377/1929. sz. a. 1931. okt. 14-én.) 8. A szolgálati viszonynak általában nem lényeges ismérve az, hogy a szolgálat ellenértéke előre meghatározott állandó összeg legyen, mert nincs kizárva, hogy az ellenérték egészben a megkötött ügyletek után elért jutalékban vagy felárban legyen megállapítva; nem lényeges kellék az sem, hogy a szolgálat kizárólagos legyen, mert nincs kizárva, hogy az alkalmazott főnöke engedelmével vagy tudtával a maga vagy más