Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1932 / 1. szám - A Jenai Gazdaságjogi Intézet legújabb beszámolója
10 KERESKEDELMI JOG í. sz. felelően csupán a csődbírósághoz intézendő kérelem (panasz) útján érvényesítheti a csődtömeg terhére megítélt és a tömegtartozás fogalma alá eső költség követelését? — A jogegységi tanács ezt úgy döntötte el, hogy kizárólag panasz emelhető a bíróilag már megállapított perköltség kielégítésének elhúzása miatt a csődbíróságnál, vagyis marasztalásnak vagy kielégítési végrehajtásnak a tömeggel szemben nincs helye. A Jenai Gazdaságjogi Intézet legújabb beszárnolója néhány héttel ezelőtt jelent meg. A füzet magva — mint mindig —ezúttal is Hedemann professzornak az utolsó félév gazdaságjogi fejleményeit ismertető ,,króniká"-ja. Hedemann már a multévi jogfejlődést azzal jellemezte, hogy a jogalkotás a parlamentáris törvényhozás útjáról két mellékvágányra: a birodalmi elnök és a kormány rendelet-alkotására terelődött át.1 Azóta ezek az ösvények valóságos országutakká szélesedtek, és ami még nemrégiben ephemer jelenségnek tűnt fel, amiről még egy félévvel ezelőtt azt hittük, hogy a német parlament sajátos összetételének a következménye: abban Hedemann most már korszellem megnyilvánulását látja. A birodalmi elnök június 5.-én kibocsátott „a gazdaság- és pénzügyek biztosításá"-t célzó szükségrendeletét augusztusban a Danát Bank fizetőképtelenségéhez fűződő és a jognak csaknem minden ágára kiható kormányrendeletek követték; szeptember 19.-én pedig a birodalmi elnök egy újabb rendelete látott napvilágot — megreformálva a részvényjog egyes tételeit és megvalósítva a bankok állami felügyeletét. A rendeletek tömkelegéből egy gondolat domborodik ki: a gazdasági életnek állami befolyásolás és állami ellenőrzés alá helyezése. A deviza rendeletek és a részvénynovelía e lap olvasói előtt közismertek. Nem kevósbbé érdekes azonban a június 5.-i szükségrendelet, amelynek főcélja az állami költségvetés lehető kiegyensúlyozása. Ez a rendelet a munkanélküliség enyhítése végett programmba veszi egyes gazdasági ágakban a 40 órás munkahót kötelezővé tételét,2 és az önkéntes munkaév behozását — mintegy a régi katonaév helyébe. A munkanélküli segély csökkentésére vonatkozó rendelkezése jogi unikum. E szerint ugyanis ha fennáll az a veszély, hogy a Munkásbiztosító és Munkaközvetítő Intézet folyó kiadásai meghaladják folyó bevételeit, az Intézet vezetőségének gondoskodnia kell arról, hogy a pénzügyi egyensúly biztosítassék és ebből a célból — bizonyos korlátok között — a befizetendő járulékokat felemelheti és a segély összegét lejebb szállíthatja. Ilyen alapvető fontosságú pénzügyi szabályok megváltoztatásának egy közhivatal diszkrecionárius hatáskörébe utalása példátlan. Még messzebb megy a tárgyalt rendelet, amikor a Munkásbiztosító és Munkaközvetítő Intézetet felhatalmazza, hogy a szénmunkásoknak felmentést adjon járulékaik befizetése alól, „ha ez által a szén árának megfelelő csökkenése elérhető." Ugyancsak a belföldi termékek olcsóbbá té1 K. J. 1931. jul. 1-i szám, 132. o. 2 Ugyanez az indítvány hangzott el a magyar szociáldemokrata párt 1931. dec. 7.-i gyűlésén. tele véget léket üt a szükségrendelet az 1919. év óta fennálló kényszerkartel rendszeren. Kimondja ugyanis, hogy a gazdaságügyi miniszter csak jogosult, de nem köteles egyszersmind a vállalatok szindikátusba lépését kikényszeríteni. Hatását tekintve nem nagyon jelentős, de mint korjelenség rendkívül érdekes a pápának május 15-én kiadott enciklikája. Az enciklika a gazdasági rend alapkérdéseivel, a magántulajdonnal, a tőke és munka viszonyával és hivatásképviselet gondolatával foglalkozik. A szociális béke érdekében sikraszáll úgy az egyoldalú individualizmusban, mint a szélsőséges kollektivizmusban rejlő veszélyek elkerülése érdekében (,,ut et individualismi et collectivismi scopuli vitentur"). Figyelmet érdemel a Reíchsgerichtnek egy az elmúlt félévben hozott (1931. ápr. 21. Nr. II. 344/1930.) a tisztességtelen verseny körébe vágó ítélete. Az eset megértéséhez tudnunk kell, hogy a Németországi magánbiztosító intézetek még 1919., illetőleg 1921. években az egymásközötti verseny csökkentése céljából megállapodtak abban, hogy ha valamely félnek biztosítási szerződése van, akkor ugyanolyan tárgyú biztosítás iránt nem kötnek vele előszerződést több mint egy évvel a fennálló szerződés lejárta előtt. Megtörtónt, hogy egy biztosító közintézet biztosítási előszerződést kötött egy magánbiztosító vállalat kliensével, több mint két évvel a fennálló szerződés lejárta előtt. A közintézet a tisztességtelen verseny vádja ellen azzal védekezett, hogy a magánbiztosító vállalatok egymásközti megállapodásai őt nem kötik. Ezzel szemben a Reichsgericht kimondotta, hogy a magánbiztosító intézetek megállapodásában a biztosítási szakma üzleti gyakorlata jutott kifejezésre, és az mint az üzleti tisztesség követelménye és határa minden biztosító intézetet köt. Külön érdekessége a tárgyalt füzetnek, hogy egy kis lapocska van hozzácsatolva, amelyen a jenai Gazdaságjogi Intézet felhívja olvasói figyelmét arra, hogy a gazdaságjogi krónika egyes — 10—10 nap eseményeit tárgyazó — fejezetei nem közvetlenül a nyomdábabocsátás előtt, hanem időről-időre készültek. íme tehát a gazdaságjog fejlődésének irama annyira megnövekedett, hogy ma már egy-két hónap az események szemléletében számottevő különbséget jelent. A tárgyalt jenai beszámoló lezárása óta két újabb szükségrendelet jelent meg Németországban. Ma tehát még inkább jogosult az a kérdés, amellyel Hedemann beszámolóját befejezi: ,,mi az egyre növekvő paragrafus áradat oka: a kormányok ügyetlensége, vagy a korszellem parancsa?" Dr. Hoff György. Hazai irodalom, Pénzhaszonbérek bírósági revíziója. Irta: Dr. Vadász Sándor bpesti ügyvéd. Külföldi irodalom. Oertmann Paul, Dr. jur. et phil., Professor der Rechte und Geheimer Justizrat in Göttingen. Interessé und Begrífí ín der Rechtswissenschaft. 100 Seiten, Preis 3.50 Mark, Leipzig 1931. A. Deichertsche Verlagsbuchhandlung Dr. W. ScholL