Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1. szám - Az évvégi mérlegek

1- sz. KERESKEDELMI JOG 9 Aktíenreíorm und Morál. Oswald v. Nell Breuning német jezsuita szerzetes tollából egy igen érdekes kis füzet jelent meg a német könyvpiacon Aktienreform u. Morál címmel. A kis munkának érdekessége abban rejlik, hogy a részvényjog reformjának problémáját az erkölcs, és az emberi lélektan törvényeinek szemszögéből igyekszik megvilágítani. A szerzőnek alapelgondolása az, hogy a részvényjog reformja első sorban nem a jogtechnikának, hanem a moralpedagógiának a feladata. A törvényhozónak első sorban a tisztesség és jóerkölcs diktálta kereskedelmi magatartásnak kell a hóna alá nyúlni, ennek szabad érvényesülése elől az akadályokat elhárítani. A munkának másik vezető gondolata pedig az, hogy a jogtechnika és a logika szempontjából a legtökéletesebben felépített törvényalkotás is teljes csődöt mond, ha nem számol az emberi lélek és gondolkodás természetes törvényeivel. Ennek a két lélektani princípiumnak szempontjából vizsgálja azután a szerző a részvényjog reformjának egész kérdéskomplexumát, s ezért talán nem érdektelen a mű gondolatmenetével röviden megismerkedni. A szerző a részvényjogi reform halaszthatatlanságának megállapításából indul ki. Semmiképpen sem szolgálja ugyanis a törvények tiszteletét és így a morál pedagógia követelményeit az a körülmény, hogy az élet részvénytársasága belső lényegében más, mint a törvény részvénytársasága. A törvény nem töltheti be többé erkölcsi hivatását, ha az általa szabályozott életviszony már nem létezik. Ennek a ténynek okait a szerző egyrészt a gazdasági élet fejlődésében látja (a gazdasági élet eltolódása a szabadverseny és szerződési szabadság alapjain álló „rendtől" az éppen a szabadverseny szárnyain képződő gazdasági hatalmak modern feudalizmusa felé), másrészt azonban az életnek a törvénytől való eltávolodása nem utolsó sorban vezethető vissza arra a momentumra, hogy a jogászi fantázia (,,a jogtechnikai artistaság") nem találván magát szemben egy szigorúan a törvény szavaihoz simuló bírói gyakorlattal (hiszen a bírói gyakorlatnak is számolnia kellett a lüktető élet követelményeivel!) a legmerészebb logikai mesterfogásokkal segített kifejleszteni egy, eleinte csak praeter legem, később azonban határozottan contra legem gyakorlatot. Hozzájárult végül ehhez az eltolódáshoz az a jogtudomány, amely az objektivitás leplében voltaképen az érdekeltek érdekeinek képviselője, s amelynek célja az, hogy a bizonytalan gyakorlat mellett kialakuló visszaéléseket rehabilitálja, ezeket állandósítsa, s az ezekkel szemben minden bizonnyal kíméletlen reformnak gondolatát elgáncsolja. Az ilymódon kialakuló tőkekoncentrációs részvénytársaság, amely a belső gazdasági törvényszerűségeknek megfelelő természetes evolúció produktuma, egy egész sereg olyan problémát vet fel, amelyek a HGB. által megteremtett Individualista részvénytársaságnál ismeretlenek voltak (pl. a konszernben érdekelt nagyrészvényes és a konszernben nem érdekelt „szabad" részvényes érdekellentéte). Ebből vonja le a szerző a konzekvenciát: mivel az élet fejlődése a gazdasági törvényszerűségnek megfelel, nem az életet kell a paragrafusok szűk keretei közé visszaszorítani, hanem a törvénynek kell az élet jogos érdekeinek és fejleményeinek az érvényesülési lehetőséget megteremtenie, ami azonban semmiképen sem jelenti az élet által kifejlesztett visszásságok szankcionalizálását. A szerző művének második részében a reform egyes kiemelkedő problémáit taglalja, s különösen arra mutat rá, hogy e kérdések jogtechnikai megoldása előtt tisztában kell lennünk azok lélektani dinamikájával. A többszörös szavazatú részvény, amelynek fő célja a részvénytársaság nemzeti jellegének megóvása volt, nem egyszer vezetett éppen az ellenkező eredményre. Az igazgatóság rendelkezésére bocsátott részvénytartalék (Vorratsaktie) bár sok esetben indokolt volt, lényegében azonban a részvénytársaság alkotmányát teljesen felborítja (a közgyűlés hatáskörének az igazgatóságra való áttolódása), azonkívül az ellenőrzés hiányának az érzete, még a legteljesebb felelősség mellett is olyan momentumokat vált ki a legmegbízhatóbb emberekben is, amelyek nem kívánatos hatással lehetnek a társaság életére. Határozottan állást foglal a szerző az őszinteség és egyenes eljárás védelmében az„elővételi joggal" való visszaélések és a részvényesek kijátszása ellen (részvényfelvizezés, nyereségelvonásért „ingyen részvények adása"). A bankszavazatok kérdésénél különösen nagy jelentőséget tulajdonít a törvény nevelte üzleti tisztesség és olyan közvélemény kialakulásának, amely megakadályozza a szavazati jognak a szavazatot gyakorló bankkal legtöbbször nem egy érdekű részvénytulajdonos érdekeivel ellenkező módon való gyakorlását. A mérlegvalódiság kérdésénél annak a morális szempontnak fontosságát emeli ki a szerző, hogy a szabályozás hiánya erkölcsileg előnyösebb, mint a könnyen kijátszható jogszabály léte. Ennélfogva a törvényhozó csak a mérlegbe felvett adatok (pl. árúk mennyisége) helyességét kényszerítheti ki, az értékelést illetően pedig csak nagyon általános irányelvek felállítására szorítkozhatik. Az egész munka, amelybe a szerző egész lelkét beleviszi, mindenesetre új szempontok érvényesülésének nyit utat, és érdekes jelensége a hivatalos Egyház megmozdulásának a kor aktuális problémáinak irányában. ///'. dr. Kaltenecker Viktor. Jogegységi tanácsi határozatok a csődjog köréből. Lapunk decemberi számában közöltük, hogy a kir. Kúriának december 7.-i ülésére volt kitűzve két csőd jogi kérdésnek jogegységi döntése. I. A csődtömeggondnok azokban a perekben, amelyekben a tömeget az 1881 : XVII. t.-c. 100. § értelmében képviseli, kérheti-e a Ppe. 18. §. alapján a perbíróságnál felmerült költségeinek és díjainak a csődtömeggel szemben való megállapítását, avagy ilyen költségek vagy díjak megállapítása is kizárólag a csődbíróság (Cst. 103. §.) hatáskörébe tartozik? A jogegységi tanács ezt úgy döntötte el, hogy ilyen esetben a költségek megállapítása kizárólag a csődbíróságok hatáskörébe tartozik. II. Ha a csődmegtámadási pernek, vagy a csődtömeg által vagy a csődtömeg ellen indított más pernek a költségét a csődtömegnek kell viselnie, az ezt megállapító ítélet (végzés) alapján helye van-e a csődtömeg ellen vezethető kielégítési végrehajtásnak, avagy a jogosult fél ilyen esetben csak az 1881 : XVII. t.-c. 170. §-ának meg-