Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 3. szám - Heinersdorff: Das Arbeítsverhältnis Im Fascistischen Recht

62 KERESKEDELMI JOG 3. sz tulajdonított, hanem a felek üzleti összeköttetésének tartalmát az egyes tételek külön vizsgálata mellett tette elbírálás tárgyává. Uzsora. 53. Az uzsorás kamat miatt vagyoni hátrányt szenvedő adós csak az 1883 : XXV. t.-c.-ben szabályozott módon (bűnvádi út) vehet magának elégtételt. — Az egyenes által a kamatokra szolgáltatott teljesítéseknek a tőkére leendő elszámolását a kezes nem követelheti. (P. VII. 6618/1930. sz. a. 1931. január 28-án.) Az irányadó tényállás szerint 1927. október hó 4-én az I. r. alperes a felperestől 7200 P kölcsönt vett fel fél évre s 8% kamat fizetésére kötelezte magát. A II. r. alperes a tartozásért készfizető kezességet vállalt. 1927. október hó 5-én a felek a B) alatti újabb megállapodást létesítették, amely szerint a 8% kamat helyett I. r. alperes havi 160 P kamatot fog fizetni. E megállapodást II. r. alperes is elfogadta. A félév letelte után 1928. április hó 1-én a kölcsön idejét meghosszabbították, sőt egyetemleges kötelezettség mellett most már mindkét alperes 1928. július hó 17-én újabb 800 P kölcsönt vett fel. A kölcsönöket később is több ízben meghosszabbították, de a felperes minden újításnál magasabb kamatot kötött ki s ennélfogva az I. r. alperes legutóbb már havi 300 P kamatot fizetett. Végeredményben 1927. október 4-től 1929. november hó l-ig az I. r. alperes kamat fejében a 3. sorszámú kérvény mellé csatolt jegyzékben kitüntetett 5170 P-t fizette a felperesnek. Alpereseknek az az álláspontjuk, hogy a 8%-ot meghaladó kamat a töke törlesztésére számoltassék el, törvényellenes. Az 5170 P-t az I. r. alperes kifejezetten a kikötött kamatokra fizette. Az 1877. évi VIII. t.-c. 5. §-a értelmében, a törvényben megszabott mértéken felül kikötött és megfizetett kamatok visszafizetése nem követelhető, a m. kir. Kúria 24. számú polgári döntvénye szerint pedig az ilyen megfizetett kamatok a kölcsöntőke törlesztésére rendszerint be nem számíthatók s amint a Kúria a 24. számú döntvény indokolásában kimondja, az uzsorás kamat miatt vagyoni hátrányt szenvedő adós csak az 1883. évi XXV. t.-c. megszabta módon szerezhet magának elégtételt. Ámde az 1883. évi XXV. t.-c.-ben meghatározott különleges eljárásra vonatkozó határozmányok, a törvény 12. §-ában feltételezett esetek kivételével a polgári bíróságnál alkalmazást nem nyerhetnek. Minthogy pedig nincs adat a perben, hogy az alperesek uzsora miatt a felperes ellen bűnvádi feljelentést tettek volna s nincs adat, hogy ennek a felperes személyében beállott valamely ok (elévülés, kegyelem, elhalálozás) lett volna az akadálya, a fellebbezési bíróság megsértette az anyagi jogot, amidőn ez előfeltételek hiányában az uzsora tényálladékának fennforgását vizsgálat tárgyává tette s megállapítván felperes részéről az uzsora vétségének elkövetését, a megengedett mértéken felül fizetett kamatok összegét a tőke törlesztésére számította be. Annak vizsgálata nélkül tehát, hogy az alperesek kereskedelmi üzletük céljaira vették-e igénybe a kölcsönöket s annak vizsgálata nélkül, hogy az 1883, évi XXV. t.-c. 16, §-a értelmében az uzsoratörvény rendelkezései a jelen esetre alkalmazhatók-e, — mert az alperesek a szolgáltatott összegeket kifejezetten a kamatokra fizették, amelyek mint ilyenek a tőke törlesztésére nem számolhatók el s mert az uzsora tényálladékának fennforgása a fenti eseteket kivéve a polgári bíróság által vizsgálat és döntés tárgyát nem képezheti, alpereseket a kölcsöntőkék s a helyesen megállapított bekebelezési költség megfizetésében el kellett marasztalni, A II, r, alperes ama kifogása, hogy a 160 P-t meghaladó későbbi kamatok megállapításához a maga részéről nem járult hozzá, figyelembe nem jöhet, mert az egyenes adós által a kamatokra szolgáltatott teljesítéseknek a tőkére leendő elszámolását a kezes sem követelheti. Kezesség. 54. Ha a főadós elleni végrehajtás előre láthatóan nem vezetne a hitelező kielégítésére, a kezes nem hivatkozhatik az őt egyébként megillető sortartási kifogásra. (P. 7160/1929. sz. a. 1931. január 21-én.) Viszont téves a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a kereset már azon az alapon elutasítandó, mert a felperes követelése nem kétségtelen és a felperesnek nincs végrehajtható okirata, mert a hitelezőnek a kezes ellen indított perben is módjában áll a főadós tartozásának a bizonyítása, ha tehát ez kétséges, azt a bíróság tisztázni tartozik. Ilyen körülmények közt azt kellett vizsgálat tárgyává tenni, az eldöntendő kérdés szempontjából, hogy a főadós ellen végrehajtás előre láthatóan sikertelen maradna-e? A fellebbezési bíróság elfogadta ugyan az elsőbíróság által kihallgatott zárgondnok tanúvallomása alapján megállapított azt a tényállást, hogy egyenes adós vagyona a vele szemben végrehajtásiiag is érvényesített követelések összegét meghaladta: ez a ténymegállapítás azonban jogszabálysértéssel történt. Válté. 55. Lejárat megállapodásellenes kitöltéséből folyik az óvás elleni kifogás alapossága. (P. VII. 3737/1930. sz. a. 1931. január 21-én.) A nem vitás tényállás szerint a felperes a kereseti váltót csupán a váltókötelezettek aláírásával, de egyébként kitöltetlenül kapta, anélkül, hogy a lényeges kellékek kitöltése tekintetében a váltókötelezettekkel valami megállapodást létesített volna; a váltót tehát jogosítva volt a bemutatott alakban kitölteni s a váltó hátlapján levő üres forgatói nyilatkozatok kiállítóit jogosítva volt együttes rendelvényesekként feltüntetni s a fellebbezési bíróság helyes indokolása szerint a felperes a váltóhátiratokkal legitimálva van annak ellenére, hogy az együttes rendelvényesek egymás után következő forgatói aláírásánál az együttesség nincs feltüntetve. Helytelen azonban a fellebbezési bíróságnak a II. r, alperesre vonatkozó az az álláspontja, hogy ez ellen mint második forgató ellen a fel-