Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 3. szám - Heinersdorff: Das Arbeítsverhältnis Im Fascistischen Recht

60 KERESKEDELMI JOG 3. "sz. fegyelmi úton történt elbocsátása a törvény rendelkezéseinek ellenére történt-e, a rendes bíróság csak azt teheti vizsgálata tárgyává, hogy a fegyelmi eljárás szabályai betartattak-e, és hogy a fegyelmi bíróság által megállapított vétség kimeríti-e az idézett törvény 33. §-ában körülírt olyan szolgálati vétség ismérveit, amelyért a törvény 34. §-a értelmében a szolgálatból fegyelmi büntetésképen való elbocsátását is ki lehet mondani; de sem a fegyelmi bíróság által megállapított tények valóságának, sem a törvényes keretben kiszabott fegyelmi büntetés mértékének felülvizsgálata a rendes bíróság hatáskörébe nem tartozik. (P. II. 5265/1930. sz. a. 1931. január 21-én.) 46. Sörgyári pincemester — iparossegéd. (P. 4870/1929. sz. a. 1931. febr. 4-én.) Ipari vállalat tisztviselője az az alkalmazott, aki kereskedelmi, vagy műszaki természetű szellemi tevékenységet fejt ki, míg a nagy ipari vállalatoknak vagy gyáraknak azok az alkalmazottai, kik nem ilyen, hanem testi munkával egybekötött termelő, iparcikkeket előállító tevékenységet fejtenek ki, nem tisztviselők, hanem iparossegédek vagy munkások, akikre az 1910/1920. M. E. sz. rendeletnek a kereskedősegédekre és az ipari és kereskedelmi vállalatok tisztviselőire vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók. Az alapperbeli ítéletnek azzal a ténymegállapításával szemben, hogy felperes, mint az alperes sörgyárában alkalmazott pincemester a pincében alkalmazott munkások felett a felügyeletet gyakorolta, beosztásukról gondoskodott és munkájukat ellenőrizte, amely szolgálat, az ipari termelés körébe tartozik, s így mégha szakértelmet igényel is, az iparossegédnek tekintendő művezető munkakörét meg nem haladja: az ügy érdemében kedvezőbb határozatot eredményező új bizonyíték csak az lehetne, amely azt igazolná, hogy felperes munkaköre az alapperben megállapítottnál magasabb rendű, kereskedelmi vagy műszaki természetű szellemi tevékenység volt, mert csak ilyen tevékenység mellett lehetne felperesre az 1910/1920. M. E. sz. rendeletnek a felmondási időre és végkielégítésre jogosító rendelkezéseit alkalmazni. A perújítási keresethez csatolt A.) alatti kereskedelmi és iparkamarai értesítés azonban ilyen ténybeli bizonyítékot nem foglal magában, hanem csak azt a jogi véleményt tartalmazza, hogy — ha a bíróság a sörgyári pincemestert azok közé a fontosabb teendőkkel megbízott alkalmazottak közé sorozta, akiket az ipartörvény értelmében három havi felmondás illet, akkor a sörgyári pincemester is olyan ipari tisztviselő, mint a pénztáros vagy könyvelő, és így az 1910/1920. M. E. sz. rendelet reá is alkalmazandó. A tényeket nem tartalmazó ez a jogi vélemény pedig nem alkalmas az alapperben megállapított tényállásnak megdöntésére és arra, hogy az alapper bíróságának elfoglalt jogi álláspontja mellett megváltozott tényállás mellett az ügy érdemében kedvezőbb határozatot eredményezzen. Helyesen mondta ki tehát a fellebbezési bíróság, hogy az A.) alatti értesítés nem tekinthető a Pp. 563. §.11. pontjának megfelelő és a perújításra alkalmas új bizonyítéknak; miért is a perújítási kereset visszautasítása jogszabályt nem sért. 47. A 775. sorszámú elvi határozattal elismert jogszabály, hogy az alkalmazott szolgálati teendőinek és munkakörének kijelölési joga ellenkező kikötés hiányában a munkaadót illeti meg, és a munkaadó az alkalmazott ügykörén az üzlet, vagy vállalat körülményei által indokolt változtatásokat is eszközölhet oly irányban, hogy alkalmazottját a korábbinál kisebb jelentőségű feladatokra is beoszthatja. A munkaadónak most vázolt joga csak annyiban szenvedhet korlátozást, hogy a kijelölt újabb szolgálatnak az alkalmazott képességeinek megfelelőnek kell lenni, és nem szabad az alkalmazott jogosult ön* érzetét sértenie. (P. 1302/2929. sz. a. 1931. január 29-én.) Nem vitás, hogy alperes a Budapesten a Szabadságtéren lévő fiókját, ahol felperes addig alkalmazásban állott, a közismert nehéz gazdasági viszonyokra tekintettel az 1927. évben megszüntetni kívánta, s azóta tényleg meg is szüntette. A fiók megszüntetése folytán szükségessé vált felperesnek másirányú foglalkoztatása. Alperes a B.) alatt csatolt 1927. április 1-én kelt levelével, a felperest addigi szolgálati viszonyának egyébként változatlan fenntartása mellett, — tehát úgy hivatali címének, mint korábbi illetményeinek érintetlenül hagyásával, — az irodai teendők alól felmentette, és a jövőre nézve kizárólag szervezési és üzletszerzési munkálatokkal bízta meg. Felperes a nem vitás tényállás szerint szervezési és üzletszerzési munkákat korábbi beosztása keretében is állandóan végzett; — azok szolgálati feladatainak részét alkották; következéskép a felperes képességeinek kétségtelenül megfeleltek és a már korábban is végzett munka nemben való foglalkoztatás felperesre nézve még viszonylagosan sem lehetett sem lealacsonyító, sem önérzetét sértő, és pedig annálkevésbé, mert a biztosítási üzlet körében a szervezési munkakör a budapesti kereskedelmi és iparkamarának X.) alatt csatolt véleménye szerint fontosabb és tekintélyesebb tevékenységet jelent, amelyre csak tájékozottabb és megbízhatóbb tisztviselőket szoktak kirendelni. Felperesnek tehát jogos oka nem volt ahhoz, hogy az új munkabeosztásra, mint sérelmesre hivatkozással szolgálati jogviszonyát az alperes terhére azonnali hatállyal felbontsa. S minthogy ennek következtében a felperest a szolgálati viszony tényleges megszűntétől fogva sem az 1927. április havára eső valójában meg nem szolgált jutalékátalány, sem a törvényszerű felmondási illetmény meg nem illeti, a fellebbezési bíróság ítélete az anyagi jogot sérti. Részvénytársaság. 48. A közgyűlési határozat nem támadható meg az okból, hogy az alaptőkefelemelésre szükség nem volt. Ennek eldöntése kizárólag a közgyűlési többségre tartozik. (P. IV. 5109/1929. sz. a. 1931. január 15-én.) A K. T. 174. §-a értelmében a részvénytársaság közgyűlésének határozata keresettel támadható meg, ha az a törvénnyel, vagy az alapszabályokkal ellenkezik.