Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 3. szám - Heinersdorff: Das Arbeítsverhältnis Im Fascistischen Recht

3. sz. KERESKEDELMI JOG 59 lanságból idézték volna elő. Ezért sem az általános magánjog szabályai, sem a tárgyi felelősség elvei alapján alperes kárát nem lehetett megítélni. Miért is a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetének az elsőbíróság által jogerősen megítélt 335 pengő kárt meghaladó keresetével el kellett utasítani. Autó. 43. A m. kir. Kúriának a P. H. T.-ba 549. sz. alatt felvett elvi határozata szerint a gépkocsi üzemben tartójának felelőssége a gépkocsi használójára száll át akkor, ha a gépkocsit használó azt jogtalan eljárással az üzemben tartónak rendelkezése alól kivonta; ezzel pedig minden tekintetben egy tekintet alá esik az is, ha a gépkocsi ugyanilyen módon az üzemben tartó megbizottjának vagy képviselőjének az üzemben tartó jogán gyakorolt rendelkezése alól vonatik eL (P. II. 1718 1930. sz. a. 1931. január 9-én.) A megállapított és ebben a részében meg nem támadott tényállás szerint a II. r. alperes részvénytársaság a gépkocsinak, a baleset idejében, a tulajdonjognak az eladó Hungária Automobilgyár részvénytársaság javára történt fenntartása következtében még nem ugyan tulajdonosa, azonban vétel alapján, tehát tulajdonszerzésre is alkalmas jogcímen birtokosa volt s mint ilyen a gépkocsit állandó használatra az I. rendű alperesnek engedte át, aki a II. r. alperesnek igazgatósági tagja és főrészvényese. Az I. r, alperes által ebben a minőségéber. hasznait gépkocsi e mellett a használat mellett is a II. rendű alperes vállalatnak gazdasági céljait szolgálta és az I. rendű alperes csak a II. rendű alperest megillető rendelkezési jogot gyakorolta a neki átengedett, de a II. rendű alperes által kétségtelenül egyoldalúan meg is szüntethető használatnak az ideje alatt. A gépkocsi üzemben tartójának tehát a II. rendű alperes tekintendő. Ilyen körülmények között, az L rendű alperest, nem lévén a gépkocsi üzemben tartója, a gépkocsival okozott balesetért tárgyi felelősség alapján kártérítéssel nem terhelhető. S minthogy az I. rendű alperes a balesettel kapcsolatban vétkességgel sem terheltetett, a fellebbezési bíróság ítéletének az I. rendű alperes kártérítési kötelezettségét megállapító rendelkezését meg kellett változtatni és a keresetet az I. rendű alperessel szemben el kellett utasítani. Az alpereseknek többi felülvizsgálati panaszát a II. rendű alperesnek, mint a gépkocsi üzemben tartójának kártérítési felelőssége szempontjából kellett elbírálás alá venni. Ahhoz, hogy ebből a jogelvből folyóan a gépkocsi üzemben tartója a tárgyi felelősség alól mentesüljön, nem szükséges annak a megállapítása, hogy a gépkocsit jogosulatlanul használó harmadik személy azt eltulajdonítási szándékkal vonta ki a rendelkezésére jogosultnak rendelkezése alól, hanem csak annak a megállapítása szükséges, hogy maga a gépkocsi használatbavétele az azzal jog szerint rendelkezőnek tudta és beleegyezése nélkül, tehát jogtalanul történt. Ha tehát harmadik személy a gépkocsival rendelkezőnek tudtával avagy hozzájárulásával vette használatba a gépkocsit : és csak később, a használat során lépte túl a rendelkezésre jogosulttól kapott engedélyének a korlátait, ilyen jogtalan használat a gépkocsival jog szerint rendelkezőnek a tárgyi felelősségét meg nem szünteti; ha azonban maga a használatba vétel jogtalan volt annak következtében, hogy a gépkocsi üzemben tartója vagy annak megbízottja (képviselője) arról nem tudott és ahhoz hozzá nem járult, akkor az ilyen használat közben másoknak okozott kárért tárgyi felelősséggel abban az esetben sem tartozik, ha I az, aki a gépkocsit a baleset idejében használta, ! azt csak ideiglenesen — esetleg csak rövid időre — vonta el a rendelkezésre jogosultnak rendelkezése alól. Ha tehát megállapítást nyerne az, hogy az I I. r. alperes fia, az I. rendű alperesnek vagy a II. rendű alperes más képviselőjének tudta és beleegyezése nélkül, tehát jogtalanul vette használatba a II. r, alperes gépkocsiját és ennek a használatnak a folyamán következett be a felperest károsító baleset, akkor a fentebb idézett jogelvnél fogva a II. rendű alperessel szemben sem érvényesíthetne a felperes a balesetből folyóan tárgyi felelősségére alapított kártérítési követelést. Ügydöntő jelentősége van tehát a kereset elbírálásánál annak, hogy az alperesek részéről a gépkocsi jogtalan használatba vétele tekintetében tett tényállítás valósága megállapíttatik-e, vagy nem. Üzletátruházás. 44. Az apa és fiú között az apa életfogytig tartó eltartása tárgyában kötött, tehát lényegileg családjogi alapon létesült szerződésből folyóan a fiút apjával szemben terhelő tartási kötelezettség üzletből eredő tartozásnak nem minősül még akkor sem, ha a tartási kötelezettség elvállalása fejében az atya részéről adott ellenértéket akár egészben, akár részben a fiú utóbb az üzletébe be is fektette. (P. IV. 5208 1930. sz. a. 1930. dec. 10-én.) Ha tehát bizonyítást nyerne is a felperes által vitatott az a körülmény, hogy fiának jelentékeny összeget adott kölcsön, amelyet ez az üzletébe fektetett és hogy ennek ellenértékeként vállalta a tartási életjáradék fizetési kötelezettséget, ez az előrebocsátott jogszabály értelmében nem minősül az üzletből eredő kötelezettségvállalásnak. Ennek hiányában ezért, ha ifj. A. J. és az alperesek között kereskedelmi üzlet átvételéI nek fennforgása meg is volna állapítható, — nem sért anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak a felperes ezen lényeges követelmény hiánya okából a keresetével való elutasító döntése és alaptalan a felperesnek ezt a döntést támadó felülvizsgálati panasza. Főnök és alkalmazott. 45. Ha az alkalmazottra nézve érvényben kvő fegyelmi szabályok szerint az elbocsátás csak fegyelmi határozattal történhetik, a fegyelmi határozattal szemben annak a kérdésnek az 1914 :XVn. t.-c. 34. §-a értelmében való elbírálásánál, vájjon a vasúti alkalmazottnak