Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 3. szám - Az új kényszeregyességi likvidációs rendelet

3. sz. KERESKEDELMI JOG 4^ kiismeretes, felelősségérzettől áthatott vezetőség áll a vállalat élén, hanem ott, ahol a vezetőség saját önző érdekét helyezi előtérbe a vállalat és a tagok érdekével szemben. Mert ha egyszer a többes szavazatú részvények specifikus joghatása a stabilitásnak biztosítása, és pedig hozzátehetjük, (mert ez a lényeges) : minden áron való biztosítása, úgy nyilvánvaló, hogy ez a rendszer nemcsak a becsületes, a vállalat sorsát szívén viselő vezetőséget védi, hanem a tehetetlen, sőt tisztességtelen vezetőséget is, sőt ezeket talán elsősorban. Különben is nem szabad a szóbanlevő kérdésben a tisztánlátást megzavarni engednünk ama sokszor hangoztatott beállítás által, mintha a részvény-többség megszerzése a vállalat feletti hatalom elnyerése érdekében már önmagában, mind morális, mind gazdasági szempontból kivetni való lenne. (L. ennek helyes kiemelését Xussbaumnil id. m. 5.) Ami mindenekelőtt a kérdés morális vonatkozását illeti, nem kell különösebb pszychologiai elmélyedés annak a belátásához, hogy a biztosság tudata általában csökkenti a felelősségérzetet. Már pedig a többszörös szavazattal biró részvények rendszerének lényege éppen abban áll, hogy bizonyos tőkeérdekeltség megingathatatlan hatalomra tesz szert a vállalat felett és éppen ez az, ami eltérővé teszi az ő pozícióját az individuáliskapitalista rendszerű rtg. vezetőségének jogi helyzetétől. Régebben is voltak — mint arra a francia kamarának fentidézett jelentése is utal — állandó vezetőségei a részvénytársaságoknak, csakhogy az ő állandóságuk alapja a részvénytömeg meg'íelelő hányadának birtokban tartása volt. Éppen ezért az ily vezetőség fokozottabb felelősségét biztosította az ! a körülmény, hogy a vezetés netaláni sikertelensége közvetlenül érintette őt vagyonilag is. Ezzel szemben az új rendszer valósággal hitbizományává teszi a vállalatot egy kis tőkecsoportnak, amely elmozdíthatatlanságának tudatában könnyen eshetik abba a kísértésbe, hogy a maga egyéni érdekeinek feláldozza a vállalat és a részvényesek érdekét. A vállalat védelme tehát — amire pedig ennek a i rendszernek igazolására elsősorban szoktak ; hivatkozni — nem százszázalékos bizonyság 1 a többszörös szavazatú részvények rendszere mellett sem. Amj pedig a kérdés gazdasági vonatkozátál illeti: a közgyűlési többség szabad változhatóságának meg van az a közgazdasági funkciója, hogy a lehető legelőnyösebb elhelyezést kereső tőkét az erre alkalmas vállalatokhoz vezeti el. A ..betörő" új tőkeérdekeltség esetleg oly újítások megvalósítását hozhatja, amelyek pl. a közgazdasági szempontból kívánatos racionalizálás célját szolgálják, de amelyeknek az eddigi többség hatalmához való görcsös ragaszkodásában mereven ellene szegül. Ehhez járul, hogy azt a „szerencsés közönyösséget (glückliche Indolenz) sem lehet készpénznek venni, amelyet a „modern átlagrészvényes"-be akarnak némelyek [Solmssen, Probleme des Aktienrechts. 1926. 69. 1.; Hartmann, Bankarchiv 1925. évf. 24. sz.) minden áron beleszuggerálni, azt állítva, hogy utóbbi egyáltalában nem helyez súlyt arra, hogy a közgyűlés elé kerülő ügyek megvitatásában résztvegyen, azokhoz hozzászólhasson, vezérelve ama belátástól, hogy ö amúgy sem képes a tárgyhoz szakszerűen hozzászólani és a vezetőség eljárását kritika tárgyává tenni. Még jó, hogy koncedálják, hogy az említett állítólagos indolencia nem annak a szellemi letompultságnak a velejárója, amely mindenkit megszáll abban a pillanatban, mihelyt részvényessé lett. Az érintett okoskodásnak eredendő hibáját abban látom, hogy nem tud különbséget tenni az ügyvitel (ügyintézés) és a közgyűlés elhatározásának fenntartott ügyekhez való hozzászólás között. Mert hogy az előbbi tekintetben a vezetőségnek teljesen szabad kezet kell engedni, oly igazság, amelyet senki sem vonhat kétségbe. [Horrvitz is: Schutz- und Vorratsaktien 1926 . 28. 1.) Viszont éppen annyira igaz az is, hogy habár pusztán a részvényessé válás ténye senkit sem tesz okosabbá, mint volt azelőtt, mégis, a közgyűlésen résztvevő részvényesek jórésze többnyire bir annyi tárgyismerettel és ítélőképességgel, hogy mérlegelje a közgyűlés elé kerülő ügyek horderejét; amennyiben pedig nem birna ilyennel, még mindig módjában van, hogy képviseltesse magát, vagy szakértő tanácsának a meghallgatása útján pótolja ezt a fogyatékosságát (Bef. következik.) Az új kényszeregyességi tikvidációs rendelet. Irta: Dr. György Ernő. az Országos Hitelvédö Egylet igazgatója. 1930. nyarán a bécsi nemzetközi hitelvédelmi kongresszus tanácskozásain legnagyobb meglepetésül számomra az a megállapítás szolgált, hogy a csődeljárás gazdasági eredményei mindenütt igen sivárak. Jaeger a csődjog tudományának oly kiváló reprezentánsa maga állapította meg, hogy a németországi csődök átlagos kvótája a 10rr alatt maradt s hogy az összes csődöknek mintegy 25 ;-a 2—3 évig tart. A berlini Kereskedelmi és Iparkamara állapította meg, ugyancsak a csődlebonyolításokkal kapcsolatban azt, hogy a csődvaeyon mintegy kétharmada tömegköltségre, tömegtartozásra és előnyös kielégítésű követelésre esik. Egyedül a tömegköltségek az ügyeknek átlag 20cc-ára rúgnak. Mindezek alapján joggal szegezhette le a