Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - Francia törvényjavaslat a kötvényesek védelméről

34 KERESKEDELMI JOG 2. sz. nek szabad működést kell biztosítani — ez pedig az ú. n. „kartel-magánjog" feladata. Ezzel kapcsolatban egyet nem szabad szem elől tévesztenünk: ha a törvény a gazdaságilag gyengébbet megvédi a kartel túlerejével szemben — ezzel végeredményben a nagyközönség érdekét védte meg. Mert ha az állam tétlenül nézi, hogy mindegyik kartel a maga szakmájában diktátori hatalommal csírájában elfojtja a verseny keletkezésének még legtávolabbi lehetőségét is, akkor valóban nem lesz hatalom, amely ezt a kartelt megakadályozza az áraknak diktatórikus megszabásában. Ez pedig már a fogyasztóközönség eminens érdekébe ütközik. Ily szorosan összefügg tehát a „kartel-közjog" a javaslatunk által tudatosan elhanyagolt „kartel-magán joggal". Mindezen súlyos sérelmek a bizottsági tárgyalás során sem nyertek orvoslást. Mindössze jelentéktelen módosításokat tettek, mellyel a miniszteri hatáskört igyekeztek nyesegetni. Ellenben felvettek egy kissé érthetetlen 17-ik §-t, amely egyáltalában nem illik a javaslat egész rendszerébe. E szakasz ugyanis a hatóságoknak egyenes beavatkozási jogot ad a piac áralakulásába, ha kereskedők megállapodása forog fenn a verseny kiküszöbölésére. Nem egészen értem, hogy ennek a szakasznak mi célja van . . . miért kell egy külön kereskedőkre alkalmazandó kartelrendezés? Csak nem azért, hogy a gyáriparnak, mely eddig e törvényt saját személye elleni irányuló támadásnak tekintette, a törvényhozó azt az elégtételt szolgáltassa, hogy íme a kereskedőt is külön szakasszal megbélyegezzük? Ilyen okokat kell keresnünk, mert jogi szempontból teljesen felesleges a kereskedői kartelről külön is intézkedni, hiszen az általános rendelkezés (6. §.), mely megmondja, mely esetben léphet közbe a miniszter, az árúk „forgalmát vagy áralakulását" hátrányosan befolyásoló alakulatot említ, ide pedig a kereskedői kartel amúgy is beleértetődik. Fejtegetéseimet összefoglalva, fatális hibának tartom, hogy a javaslat a magyar bíróságot kiküszöböli a kartelkérdés jogi szabályozásának területéről. Ha egyáltalában van olyan kérdés, melynek terén szükség van a bírói függetlenségre, úgy a gazdasági életünkön uralkodó hatalmas kartelek felett való ítélkezésnél valóban nélkülözhetetlen! • AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA • 3 i I DR6fi€R BflRSÖR j SZEMLE. Tartalomjegyzékünk hiányossága. Január l.-i számunkhoz mellékelt múlt évi tartalomjegyzékünkbe sajnálatos hiba csúszott be. amennyiben a szeptember 1.4 számban foglalt cikkek szerzői és címei kimaradtak. — Kérjük tehát, hogy a folyó számhoz mellékelt és a hiányzó szöveget tartalmazó papírszalagot a tartalomjegyzék illető helyére ragasztani méltóztassék. *i . / Francia törvényjavaslat a kötvényesek védelméről. A gazdasági fejlődésnek az utolsó évszázadban tapasztalható iránya mindinkább elveszti szeme elől az egyént, és az egyéneknek szervezeteire építi monumentális struktúráját. Ez a tendencia elemi erővel igyekszik áttörni a jognak korlátait és a törvényhozót mindinkább az elé a nehéz helyzet elé állítja, hogy kompromissumot keressen az élet követelményei és a jogrendszer dogmatikája között. Ez történik akkor is, midőn a törvényhozó a kötvényeseknek, akik lényegében az adóval szemben álló hitelezők, szervezetet ad, hogy ezeknek tökéletesebb érdekvédelmét valósítsa meg, s ezt a szervezetet állítja szembe az adóssal, amely az életben szintén hatalmas gazdasági organizációként jelentkezik. Ezt az irányt követi a német 1899 évi dec. 5-i, a belga 1913. máj. 25-i törvény és a magyar 60.300/922. L M. rendelet, és ez az alapgondolata az 1930. november hő folyamán publikált francia javaslatnak is. — A javaslat a kötvénytulajdonosok védelmét egyrészt azok megszervezésével, másrészt olyan jogszabályok felállításával igyekszik megvalósítani, amelyek a kötvénykövetelés biztonságának fokozását célozzák. — A javaslat első részében kimondja, hogy mindazok a kötvényesek, akiknek egyenlő feltételű kötvényei vannak, jogi személyt alkotnak. A javaslat tehát túlmegy az idézett német törvény és magyar rendelet megoldásán, amely az ilyen kötvényes csoportokat jogi személyiséggel nem ruházza fel, hanem jogszabályilag határozza meg ezeknek jogi helyzetét. Jogszabálynál fogva vihet tehát a közgyűlés által választott gondnok a kötvényesek közös jogait érintő pereket, jogszabály határozza meg ennek a gondnoknak hatáskörét. A francia javaslat megoldása tökéletesebb organizációt teremt, amely kétségkívül sok vitás kérdésnek veszi elejét, (a jogi személynek törvényes képviselője minden jogcselekményt harmadik személyekkel szemben érvényesen foganatosíthat; míg a német és a magyar jogban szabályozott gondnok hatásköre csak arra terjed ki, amit jogszabály neki kifejezetten meghatároz.) Másfelől azonban a jogi személyiséggel való felruházottság túlmegy a célon. Nincs szükség ugyanis arra, hogy a kötvényesek tömegét, mint ilyent vagyonjogi alanynak tekintsünk. Mert a törvényi szabályozásnak indoka csak olyan szervezet megteremtése, amely a kötvényeseknek hathatós védelmét biztosítja. Ez pedig célszerűbben elérhető az által, ha közgyűlés, illetőleg a képviselő (gondnok), jogállását ennek a célnak megfelelően konkrété meghatározzuk. — A javaslat előírja, hogy minden kötvénykibocsátás előtt közzé kell tenni a kibocsátás feltételeit, különösen a tőkét és a kamatot illetően. Ez tulaj donképen az alapbázisa az egyes csoportok megszervezésének. Minden kötvényes-csoportnak, mint