Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - A megalkotandó kartelbíróság szerepéről

2. sz. KERESKEDELMI JOG 21 benyújtásával. Ha tehát a kartelbíróság előtti tárgyaláson a bepanaszolt kartel ügyvédje egy tényállítást terjeszt elő, akkor a jogügyi igazgatóság megjelent képviselője kijelenti, hogy erre nyilatkozni nem tud, mert a miniszteri perre utasítási aktája erről az új tényállításról mitsem szól. Felperes nem tudván nyilatkozni — a tárgyalást bizonyára elhalasztják. Erre a kincstári jogügyi igazgatósága terjedelmes írásbeli jelentést tesz az őt megbízó miniszternek, hogy az alperes kartel ilyen és ilyen új adatokat terjesztett elő melyre ö nyilatkozni nem tudott. A miniszteri referens áttanulmányozza a magánfél panaszát és esetleg a lefolytatott vizsgálatról szóló vaskos aktákat és bizony a kartel adataira nem talál bennük választ. Erre nyilatkozattételre kell felhívni a magánfelet, aki esetleg percek alatt meg tudja dönteni a kartel adatainak helytállóságát. \ égre tehát meg varrnak a kívánt ellenadatok, Most ez a megfordított úton via minisztérium és jogügyi igazgatóság" visszakerül a kartelbíróság elé. A kartel jogtanácsosának valóban nem fog íáradságába kerülni újabb viszontválasszal szolgálni, ez meg nem is feltétlenül jelent perhúzó tendenciát, mert hiszen az ilyen kérdések, kalkulációk, mérlegek stb. valóban hihetetlenül komplikáltak. így aztán négyötször is meg kell fordulni a kérdéseknek az imént ismertetett úton, mert természetesen a jogügyi kincstár egy esetben sem fog tudni magától nyilatkozni. így minden legapróbb kérdés a kartelbíróság legjobb szándéka mellett is évekig fog elhúzódni. A szóbeliségnek, a kontradiktórius eljárásnak mindez olyan példátlan megcsúfolása, amire vonatkozólag csak reményemnek adhatok kifejezést, hogy a parlament ebben a formájában nem fogja megszavazni! — Persze a gyakorlati élet korrigálná ezt a helyzetet és a magáníél ügyvédje ott ülne a hallgatóságban, lehetőleg közel a felperesi ..közérdek-képviselőhöz" és igyekezne utóbbit a tárgyalás egyes fordulatai nyomán szükségessé valt adatokkal ellátni . . . Xo de miért szükséges ez az erőltetett kerülő út, mely a jogügyi igazgatóság érdemes képviselőit csak kellemetlen helyzetbe juttatná7 Miért nem léphet fel a magánfél panaszával egyenesen a kartelbíróság előtt? A javaslat indokolása igyekszik erre választ adni, de az egyáltalában nem mondható kielégítőnek. A javaslat a magánfelet egyébként a rendes bírói útra utasítja. Hát ez eddig is nyitva állt előtte és ha nem vette igénybe, az bizonyán nem azért történt, mert nem lettek volna panaszok, Csakhogy jogrendszerünkben hiányzik a jogalap, melyre való hivatkozással a kartelek kényszerintézkedései ellen való védekezéshez a bíróságaink segítségét igénybe lehetne venni. Egyedül a ,,jóerkölcsökbe ütköző magatartásra" lehetett volna hivatkozni, ez azonban annyira szétfolyó és bizonytalan kereseti alap. hogy gyakorlati jelentősége alig van. Hiszen éppen ez lenne a karteltörvény célja, hogy elhatárolja a tiltott kartelcselekményeket a még megengedett versenyeszközöktől! Ezen legfontosabb kérdés tekintetében azonban a javaslat meghagyja a jelenlegi jogbizonytalanságot. Sajnos, a javaslat élesen keresztülvisz egy sok félreértésre alkalmat adó megkülönböztetést: a ,,kartel-közjog" áll szemben a ,,kartel-magánjoggal". Maga a megkülönböztetés nem veszélyes, de a javaslat akként distingvál, hogy a kartelközjog szabályozására plein pouvoir-ra\ ruházza fel a minisztert, míg a kartel-magánjog* tekintetében semmit sem tesz. Pedig a kettő roppant szorosan összefügg egymással. A kartel-magánjog megvédi a gazdaságilag gvengébbet, tehái ! az egyes magánfeleket attól, hogy a kartel gazdasági túlerejének áldozatul essenek. A kartel-közjog a monopolisztikus helyzetének már kifejletében levő kartelt megakadályozni igyekszik ezen helyzetének a nagyközönség rovására leendő kihasználásától. E két jelenséget nem szabad ellentétes jogi elbírálásban részesíteni! Ha engedjük, hogy a kartel gazdasági alanyok céltudatos tönkretételével, megalapítsa hatalmát, ha engedjük, hogy ezen hatalmát fenntartsa, mert minden keletkező outsidert eleve megfojthat — akkor nagyon nehéz feladatra vállalkozik a , .közérdek' képviselője, ha ezzel az ekként megizmosodott kartellal akar megbirkózni. Azt mondja a Gyosz, a karteljavaslatról ! közzétett bírálatában, hogy egy karteltörvény általában nem hivatkozhat a nagyközönség érdekének védelmére, hiszen Németországban sem a nagyközönséget védte meg a 7 év óta fennálló kartelszabályozás, hanem ,,a tagok felmondási jogára, a márkacikkek helyzetére, a termelők egymás közötti jogviszonyaira, kizáró intézkedéseire vonatkoznak" a kartelbíróság elé került kérdések. A kartel ,,magánjog" ezen fontos kérdéseinek szabályozása eddig is hiányzott, de a javaslatban 1 is hiába keressük. Pedig a kartelek elleni harcot nem az egyes fogyasztó fogja megvívni — az csak káromkodik vagy siránkozik a drága árak miatt, de pert nem indít. Hanem pert fog indítani igenis az a kereskedő, aki sérelmezi, hogy a drága kartelárú mellett nem tarthat olcsóbb outsider árút is, mert ha teszi, akkor a kartel bojkott alá helyezi; meg fogja e harcot vívni az a gyáros, aki egy új üzemet akar létesíteni és a magas kartelárak ellen fel akarja venni a versenyt, de a kartel őt ebben sérelmes erőszakkal megakadályozza, A gazdasági élet természetes szabályozó erői-