Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1931 / 1. szám - One-man company
1. sz. KERESKEDELMI JOG 19 iényleges szolgálatban álló ítélőtáblabíró vagy ügyész részvételével a törvény életbelépése után hozatott. Ebből pedig következik, hogy ha a törvény életbelépése előtt kötött választott bírósági szerződésben tényleges szolgálatban álló ítélőbíró vagy ügyész volt ugyan megnevezve, de az a törvény életbelépése után az ítélet meghozatalakor már nincs tényleges szolgálatban: az ilyen volt bírónak az ítélethozatalban való részvétele az ítéletet semmissé nem teszi, mert az ilyen ítélet már nem esik a törvénynek ama célkitűzése alá. amely csak a tényleges szolgálatot teljesítő bírót akarta a választott bíróságban való részvételből kizárni. A 2. alatti szerződésben megnevezett dr. K. M. a szerződés megkötésekor, valamint az 1915 : \ III. t.-c. életbelépése idején is tényleges szolgálatot teljesítő kúriai bíró volt és 1926. évben lépett nyugalomba. A választott bíróság 1921. évi február hó 8-án közbenszóló ítéletet hozott, melyben felperes kereseti jogát megállapította, de nyugdíjfizetésére irányuló keresetével mint időelöttivel ezűttal elutasította. Midőn pedig felperes 1929. évi február hó 27-én az időelöttiség megszűnésére alapított keresetét megindította, dr. K. M. már nem volt tényleges szolgálatot teljesítő ítélőbíró, és ekként reánézve a választott bírósági ítélethozatalban való részvétel nem tilos és az ő részvétele folytán a választott bíróság ítélete semmissé nem válik. Hatáskör. 4. Közszolgálatban állott alkalmazott özvegyének az az igénye, mely a kincstár közegeinek jogellenes cselekménye vagy vétkes gondatlanságán alapszik, rendes bírói uíra tartozik. (P. II. 3433 1930. sz. a. 1920. nov. 27-én.) A köz- és közigazgatási szolgálati viszonyból származó követelések, ellenkező törvényes rendelkezés hiányában, polgári perutra rendszerint nem tartoznak. Az 1922. évi XIV. t.-c. alapján szervezett m. kir. folyamőrség kötelékében vállalt szolgálat az állammal nem magánjogi természetű, hanem közjogi szolgálati viszonyt teremt. Az e szolgálati viszonyból eredő illetményi. vagy ellátási kérdések az 1921. évi polgári bíróságok hatásköréből kifejezetten is elvonattak. Felperesek azonban nem valamely az elhunyt férj. illetve apa folyamőri szolgálatával kapcsolatos illetményt, vagy nyugellátási követelést vettek keresetbe, s kárkövetelésüket nem az U. I. a folyamőri szolgálat folytán s az azzal járó esély, nehézség vagy kockázat következtében ért halálos kimenetelű balesetből eredőleg, hanem azon az alapon érvényesítik, hogy eltartásukra kötelezett térj. illetve apa elhalálozását az alperes kincstár közegeinek jogellenes cselekménye, vétkes gondatlansága okozta. A tiltott cselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítése pedig a polgári perútra tartozik, annak dacára, hogy a felpereseket károsító esemény U. I.-t a folyamőri, s ekként a közjogi vonatkozású szolgálati viszonyban érte. Szolgálati viszony. 5. Az 1884: XVII, t -c. 10. §. a. pontja és az 1922 : XII. t.-c. 14. §. 1. pontja értelmében a vendéglő tartása engedélyhez kötött iparág. Aki ebben az ipartörvény alá cső iparágban személyes és bizonyos időre iolytonos szolgálatra van kötelezve, mint a tőpincér ís; iparossegédnek tekintendő. Nem változtat a szolgálat természetén és nem minősíti a tőpincéri alkalmazást üzletvezetőivé az sem, ha a tőpincért a leltári tárgyakért szerződésszerű felelősség terheli és ha működési köre a vendéglői üzem fenntartása szempontjából tontosabb jelentőségű is. (P. II. 1115 1930. sz. a. 1930. nov. 19-én.) E törvény 88. §-a szerint pedig az iparos és a segédje közötti viszony szabad egyezkedés tárgya. A 92. §. a törvényes felmondási időt csak arra az esetre állapítja meg. ha a felek másképen nem egyezkedtek. Felperes alkalmaztatásakor aláírta azt a nyilatkozatot, amely szerint felmondási ideje 3 napban állapíttatott meg. A felek tehát a felmondási idő tekintetében kifejezetten megegyeztek. Ennélfogva a felperest a megegyezésnek megfelelően csak 3 napi felmondási idő illeti meg. Részvénytársaság, 6. Az igazgatósági tagot mint administrateur deleguét csak akkor illeti meg külön díjazás, ha igazgatósági tagságából tolyó tevékenységét meghaladó munkát fejt ki, vagy pedig ha a vállalattal szolgálati viszonyban áll. (P. II. 3993 1930. sz. a. 1930 nov. 26-án.) A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint néhai B. E. megbízta a felperest azzal, hogy mint administrateur delegué az alperesi részvénytársaság ügyeivel foglalkozzék, és ezért a felperes díjazását a részvénytársaság terhére havi 400 pengőben határozta meg. A K. T. 102. §-a szerint a részvénytársaság ügyeit az igazgatóság intézi, amely a részvényesek közül vagy más okból fizetés mellett vagy anélkül — a 183. §. esetét kivéve — a közgvülés által választatik. (179. §. 1. p.) A felperes az alperesi részvénytársaság igazgatóságának tagja volt. Az igazgatósági tagok kötelesek a vállalat érdekében szükséges tevékenységet kifejteni, a vállalat vezetésében és ügyei intézésében résztvenni, és amennyiben az igazgatósági tag tevékenysége a rendes igazgatósági tagsági munkakörön tűi nem megy, ezért külön díjazás nem követelhető. Ebből folyik, hogyha a felperes az igazgatósági tagi munkakört meghaladó tevékenységet nem fejtett ki, a B. E.-től kapott megbízás és tett fizetési igéret dacára az alperestől külön díjazást nem igényelhet. Ha azonban a felperes a B. E.-től vett megbízás folytán az igazgatóság tagját kötelező működést tűlhaladó tevékenységet fejtett ki a vállalat érdekében s azt az alperes olyan mértékben vette igénybe s fogadta el. hogy abból a felek közötti alkalmazotti szolgálati viszony fennállása volna okszerű következtetés vonható, ez esetben a felperest nemcsak a B. E. fizetése Ígérete, hanem azon általános érvényű jogszabály alapján is külön díjazás illeti meg, hogy senki más érdekében munkálatoknak díjazás nélküli el-