Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - One-man company

20 KERESKEDELMI JOG végzésére kifejezett megállapodás hiányában nem köteles. E részben a fellebbezési bíróság részítélete tényállást csak annyiban tartalmaz, hogy a felperes B. E. megbízása folytán mint adminístrateur delegué az alperesi részvénytársaság ügyeivel 1925 március havától 1926 március haváig állandóan foglalkozott, kifelé harmadik személyekkel sokat tárgyalt a részvénytársaság érdekében, az anyagbeszerzés ügyeit az ügyvezető igazgatókkal történt megbeszélések alapján intézte, résztvett a gabonaeladások megbeszélésében s a nagyobb ügyek közül az alperes óvadékának és a tengeri szárítónak ügyében eljárt. Az ítéleti tényállás tehát csak általánosságban érinti körvonalozva a felperes tevékenységi körét. Annak a megállapítása végett tehát, hogy a felperes tevékenysége meghaladta-e az igazgatóság tagját általában kötelező tevékenység körét, tüzetesen megállapítandó felperesnek az alperes érdekében kifejtett ténykedése, annak időtartama s jelentősége. A kir. Kúriának állandó gyakorlata szerint a részvénytársaság igazgatósága igazgatói illetményt, tehát az igazgatósági tagok részére működésükért díjazást (fizetést) meg nem állapíthat, hanem az illetmény és díjazás kérdése a részvénytársaság közgyűlésének a hatáskörébe tartozik. Felperes díjazásának a kérdése tehát csak akkor tartozik az igazgatóság hatáskörébe, avagy esik bírói mérlegelés alá (Pp. 271. §.), ha a peres felek között szolgálati viszony állott be. A B. E. által meghatározott havi fizetés pedig üsszegszerüleg csak akkor kötelezi az alperest, ha ahhoz az igazgatóság hozzájárult; ellenkező esetben a felperest megillető munkadíjat a bíróság lesz hivatva a Pp. 271. §. értelmében megállapítani. 7. I. A részvénytársaság igazgatóságának közgyűlés összehívási kötelességére nézve a Kt. 187. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezés nem tesz különbséget a részvénytársaságok között abban a tekintetben, hogy azok u. n. családi, azaz olyan részvénytársaságok-e, amelyeknél a részvények összessége egy család tagjainak a kezében van, vagy pedig egyéb részvénytársaságok; helyes ennélfogva a kir. ítélőtáblának az a jogi álláspontja, hogy az ily családi részvénytársaságok igazgatóságát is kötelezi az említett §. első bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy ha a társaság alaptőkéjének felét elvesztette, az igazgatóság azonnal közgyűlést tartozik összehívni. II. Hazai jogunk tételes szabályai közé az újabb jogfejlődés során a csődönkívüli kényszeregyezség intézménye is felvétetvén, az említett §. második bekezdését most már akként kell érteni, hogy az igazgatóság az ebben a rendelkezésben foglalt kötelességének eleget tesz a csődönkívüli kényszeregyezségi eljárás megindításának a kérésével is. (P IV. 6291/1929. sz. a. 1930. dec. 3-án.) Valorizáció. 8. Az 1928. évi XII. t,-c. 5. §. 1. pontjának alkalmazhatósága szempontjából nem feltétlenül szükséges ugyan az, hogy a készpénzkölcsön tartozássá átváltozott újabb kötelemnek az adósa és a hitelezője ugyanazok a személyek maradjanak, akik a korábbi jogviszonyban szerepeltek; történhetik a tartozás átváltozása személycserével is, mindenesetre azonban a két ügyletnek szorosan és akként kell egybekapcsolódnia, hogy az új kölcsöntartozás közvetlenül a korábbi, átértékelés alá eső tartozás megszűnése alapján keletkezzék, vagyis hoév a kölcsöntartozás hitelezője az átváltoztatott előző ügylet hitelezőjének egyszersmind jogutódaként jelentkezzék. (P. IV. 969/1930. sz. a. 1930. nov. 18-án.) Ebbe a körbe tartoznak a törvényből folyó engedményezések esetei és így különösen az, ha harmadik személy kifizeti az adósnak valamely átértékelhető pénztartozását és az adós a teljesítés fejében lesz kölcsön címén az új hitelező adósa; mert ebbe az esetben a teljesítő a teljesítéssel az átértékelhető pénztartozást törvényes engedmény alapján szerzi meg és így az eredeti hitelező jogutódja lesz. 9. A törvényben nincs oly rendelkezés, amely szerint külföldi adós részéről belföldi hitelező részére belföldön teljesítendő pénztartozás átértékelésénél más szabályok volnának irányadók, mintha az adós is beüöldí volna s nincs is oly jogszabály, amely a belföldön teljesítendő s belföldi bíróság által megítélt kereseti követelés átértékelése tekintetében a fentebb idézett törvény alkalmazását kizárná s csupán azt engedné meg, hogy a felperes a törvényben meghatározott átértékelés helyett az alperes fizetési késedelme által okozott, a felperes által kimutatandó és bizonyítandó kárának megtérítését követelhesse csupán. (P. VII. 5070/1930. sz. a. 1930 nov. 5-én,) Nyugdíjátértékelés. 10. Két részvénytársaság fúziójánál nem okvetlenül az egybeolvasztó r.-í. arányszáma irányadó. Amennyiben ugyanis a beolvadó r.-t.-nak nem volt arányszáma s így az 1928: XII. t.-c, 10. §-a szerint bírói mérlegelésnek van helye, ez az irányadó az átvett tisztviselőkre is. (P. II. 5982/1930. sz. a. 1930 nov. 18-án.) A felperes 1896. évi szeptember hó 20-án lépett az Első Pesti S. és E. Rt. szolgálatába, amely részvénytársaság 1928. évi május hó 25-én tartott közgyűlésén az alperessel beolvadás utján egyesült; az alperes átvette szolgálatába a felperest, majd a szolgálatot 1929. évi február hó 28. napjára felmondta és ettől az időtől fogva felperes részére havi 104 pengő nyugdíjat folyósított. A felperes átértékelt nyugdíjának megállapítása szempontjából az volt a jogvita, vájjon ezeket a járandóságokat az alperesnek 65 százalékban közzétett arányszáma alapján kell-e meghatározni, vagy pedig az arányszámot közzé nem tett S. rt.-ra irányadó jogszabályok nyernek-e alkalmazást. Az 1926 : XVI. t.-c. 5, §-a az egyesült részvénytársaságok és szövetkezetek arányszámának mikénti való megállapítása tekintetében csak arra az esetre tartalmaz rendelkezéseket, ha az arányszám megállapításában számottevő két mérleg készítésére irányadó időpontok között