Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1931 / 1. szám - A karteljavaslat
12 KERESKEDELMI JOG 1. sz. indítása iránt. (12. §.) Ha a miniszter nem kívánja a közérdekű pert megindíttatni, vagy 30 nap alatt nem nyilatkozik, az eljárást folytatni kell.— A perfelfüggesztés nyilván azt a célt szolgálja, hogy valamely kartel megengedhetőségének kérdése lehetőleg mindig a kartelbíróság és nem más, esetleg választott bíróságok elé kerüljön eldöntés végett. Ezért a konstrukció elvben helyeselhető. E §. a karteltag védelmét kívánja szolgálni, főleg az esetben, ha a kartel szerződéses kötelezettségének teljesítésére perli. Ilyenkor a tag kifogásként felhozhatja a kartelnek jóerkölcsbe vagy közrendbe ütköző voltát, és az eljárást ilyen esetben fel kell függeszteni a miniszter döntéséig.— Az a rendelkezés, hogy 30 nap múlva, ha a miniszter nem kívánna közérdekű pert indíttatni, vagy nem nyilatkozik, az eljárást folytatni kell, a perelhúzásokat kívánja megakadályozni. De viszont ezen határidő rövidsége miatt illuzóriussá válik a kartelbizottság véleményének kikérése, ami pedig a miniszteri érdemleges intézkedés megtétele előtt rendszerint kötelező. A kartelbizottság meghallgatását feltétlenül szükségesnek tartjuk. Ha a miniszter nem kívánja a közérdekű pert megindíttatni, az eljárást folytatni kell és ilyenkor az ügyben eljáró bíróság fogja eldönteni, hogy a kartel jóerkölcsökbe vagy a közrendbe ütközik-e. Ez a jogállapot semmikép sem kielégítő, mert ha már a J. külön kartelbíróságot állít fel (lásd később), úgy módot kell adni arra, hogy minden kartelkérdést a kartelbíróság döntsön el. — így tehát megfontolandónak vélnők annak lehetővé tételét, hogy amennyiben a miniszter nem kívánja a közérdekű per megindítását, a fél a pótmagánvád analógiájára a kartelbíróságnál keresetet indítson és abban ugyanazt kérhesse, mint a kincstári jogügyi igazgatóság a közérdekű keresetben. Igaz, hogy a J. annak elbírálását, hogy a kartel a jóerkölcsbe vagy a közrendbe ütközik-e, a miniszter negatív válasza után is lehetővé teszi, de az ügyben eljáró bíróság, mely rendszerint választott bíróság, ily kérdések taglalásába nem igen megy bele és így a J. talán nyújtott megoldás a gyakorlatban nem sokat fog érni. A 12. §. fentebb ismertetett rendelkezéseihez simul a 13. §., mely kimondja, hogy ha a választott bíróság kartelkérdésben hoz határozatot, azt a kincstári jogügyi igazgatóságnak kézbesíteni köteles. A határozat csak a kézbesítéstől számított 15 nap elteltével végrehajtható. A választott bíróság ítéletét a Pp. 784. §-ában említett okokon felül keresettel érvényteleníteni lehet abban az esetben is, ha az ítélet a karteltörvénynek valamely rendelkezésébe ütközik. De eziránt csak a kincstári jogügyi igazgatóság indíthat keresetet a közgazdasági miniszter utasítására. A kereset a kartelbíróság előtt indítandó meg. Ez a §. a kartelszerződésekben kikötött választott bíróságok működése felett kíván állandó kontrollt biztosítani a hatóságoknak. Az érvénytelenítési okoknak a javaslat által eszközölt kiterjesztése helyes, de ennek gyakorlati értékét kétessé teszi az a megszorítás, hogy érvénytelenítési pert csak a kincstári jogügyi igazgatóság indíthat. Ez a rendelkezés is háttérbe szorítja az érdekelt felet és a közhatóságoknak adja meg az iniciativát, mellyel azok előreláthatólag legritkább esetben fognak csak élni. A. 13. §. (ítélet érvénytelenítése) ,,a választott bíróság" ítéletéről szól. Felmerül most az a kérdés, hogy ide tartozik-e a Tvt. 44. §. alapján működő kamarai választott bíróság is? Nézetem szerint ezt a bíróságot már csak azért is ide kellene vonni, mert a kamarai választott bíróság ítéletei ellen úgy is oly szűk körben van helye jogorvoslatnak (egész minimális esetekre szorított felíolyamodás és még szűkebb körű érvénytelenítés, lásd: 23900 1924. I. M. sz. rend. 13, 14. §§.), hogy a J. 13. §. által nyújtott jogorvoslatnak kiterjesztése ezen esetekre feltétlenül kívánatos. Az eredeti tervezet a kartelügyeket a budapesti kir. ítélőtáblának e célból alkotott külön tanácsára kívánta bízni, de már akkor felmerült az az aggály, hogy ez a tábla túlterhelésére vezet és ezért sokan a budapesti kir. törvényszéket kívánták kartelügyekben hatáskörrel felruházni. A J. a kartelbíróságot a kir. Kúria körében szervezi és már ez a tény is dokumentálja azt, hogy a J. számol az általa nyújtott jogvédelem fogyatékosságával és ebből kifolyólag azzal, hogy úgy is minimális számú közérdekű kereset fog csak indíttatni. Az a körülmény, hogy kartelügyekben a Kúria fog eljárni, nagy garanciája annak, hogy a kartelkérdések minden politikumtól mentes, tárgyilagos eldöntésben fognak részesülni, ülnökök bevonása pedig a gazdasági szakértelmet kívánja biztosítani. A kartelbíróság, amennyiben a karteltörvény eltérően nem rendelkezik, a Pp. szabályai szerint jár el. Az eljárást sürgősen kell lefolytatni és befejezni. A kartelbíróság a közgazdasági miniszter megkeresérére, a közérdekű per folyamán pedig a kincstári jogügyi igazgatóság kérelmére, amennyiben ez a közérdek védelmére szükséges, különféle ideiglenes intézkedéseket tehet. Az ideiglenes intézkedések intézményét már a Tvt. is ismeri és ez a gyakorlatban kitűnően be is vált, úgy hogy a javaslatba való felvétele csaK helyeselhető. Ha összefoglaló véleményt akarunk nyilvánítani a javaslatról, meg kell állapítani, hogy az a kartelek elleni küzdelemben gyönge