Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - A karteljavaslat

1. sz. KERESKEDELMI JOG 11 intézkedések, a közszállításokból való kizá- \ rás stb. lesznek, amihez azonban nincsen ' szükség külön karteltörvényre, mert ezeknek | megtétele a kormánynak úgyis módjában áll. — A legerősebb intézkedés a J. szerint ! a közérdekű kereset (1. később). Rendkívül fontos a javaslatnak az az j intézkedése, mely szerint ezek a miniszteri j intézkedések oly vállalat ellen is megtehetők, j mely mással való megállapodás vagy együtt- j működés nélkül a piac felett uralkodó helyze- | tének kihasználásával egyedül is a közgazda­ság vagy a közjó érdekét veszélyeztető tevé­kenységet folytat vagy magatartást tanúsít. Ez a rendelkezés elejét veszi annak, hogy a kartelvállalatok, amerikai példára, trustösö- J dés, fúzionálás útján hiúsítsák meg a tör- ! vény rendelkezéseit, melyek több vállalat ; megállapodására vonatkoznak. Ezen rendel- j kezés alapján mindennemű monopolvállalat, j tehát akár közüzemek (villanyművek, gázmű- i vek, stb.) vagy pl. villamos erőmüvek ellen | is el lehet járni, ha azok működése a közgaz­daság vagy a közjó érdekét veszélyezteti. A közérdekű keresettel a 7. §. foglalkozik, j Közérdekű kereset indításának előfeltétele, j hogy a kartelmegállapodás vagy határozat alkalmazásának módja vagy a létrejött ala­kulat, vagy bármely ily célt szolgáló tevé­kenység vagy magatartás a törvénybe, a jóer­kölcsökbe vagy a közrendbe ütközzék, különc­sen a közgazdaság vagy a közjó érdekét a 6. §-ban meghatározott módon sértse. Ezzel a 7. §. kollizióba került a 6. §-al, mely a minisz­teri intézkedések (köztük a közérdekű kere­set is) előfeltételévé a közgazdaság vagy a közjó érdekének veszélyeztetését teszi. A 7. §. szerint kell, hogy a kartel törvénybe, a jóerkölcsökbe, vagy a közérdekbe ütközzék különösen hogy a közgazdaság vagy a közjó érdekét sértse. Ezzel tehát tisztázatlanul ma­rad az a kérdés, hogy a közérdekű kereset megindításához elég-e a közgazdaság vagy a közjó érdekének veszélyeztetése, vagyis, hogy az ilyen kartel már e ténynél fogva is erkölcstelennek vagy a közrendbe ütközőnek tekintendő-e, vagy pedig szükssges-e ezen felül egy oly momentum megléte is, mely a kartelt a karteltörvénybe, a jóerkölcsbe, vagy a közrendbe ütközővé minősíti. A közérdekű keresetet a közgazdasági mi­niszter utasítása alapján a kincstári jogügyi igazgatóság indítja. A keresetben kérni lehet 1) a kartel feloszlatását és működésének to­vábbfolytatásától pénzbírság terhével eltiltást. 2) a megállapodás vagy a határozat végre­hajtásától pénzbírsággal eltiltását, 3) a tevé­kenység vagy a magatartás abbanhagyását és folytatásától pénzbírsággal eltiltást. Az eredeti tervezet a kartel ellen nemcsak közérdekű, hanem magánjogi keresetet is ' ismert, mellyel a karteltag s a versenytárs is kérhette a jóerkölcsökbe vagy a közrendbe ütköző kartel érvénytelenségének bírói meg­állapítását. A J. magánjogi keresetet nem is­mer. Eszerint tehát a karteltag, a verseny­társ és fogyasztó csak azt teheti, hogy a mi­niszternél kérelmezi a közérdekű kereset meg­indításának elrendelését. Ugyanez a joga van a hatóságoknak is. A miniszter a kérelemhez kötve nincs, de ha azt közhatóság, vagy köz­testület terjeszti elő, a kérelem tárgyában rendszerint a kartelbizottság meghallgatása után határoz. Ebből a konstrukcióból is kitű­nik, hogy a miniszternél az egyes magánfél kérelmének vajmi nagy súlya nem lesz, úgy hogy ha valaki egy kaltel ellen lépéseket akar folyamatba tétetni, tanácsos lesz előbb vala­mely kereskedelmi és iparkamarához, vagy ipartestülethez fordulni, miáltal a kérelemnek egyrészt nagyobb súlya lesz, másrészt annak érdemi döntésébe egy szakemberekből álló testületnek is beleszólása lesz. A. karteltag számára juttatott ezen jog­védelem igen sovány és ezért rendkívül fon­tos volna a karteltag felmondási jogának sza­bályozása. Távol áll tőlünk, hogy a kartel­tagban mindig az üldözött, elnyomott felet lássuk; tudatában vagyunk annak, hogy a felmondási jogot szívesen használják fel arra, hogy ezáltal a kartelre pressziót gyakorolja­nak és tőle előnyöket csikarjanak ki. Ennek a lehetőségnek azonban bíróságaink bölcs gya­korlata bizonyára nem fog teret engedni és így ebben a körülményben nem látjuk okát annak, hogy ez a karteltag védelme szempont­jából legfontosabb intézmény törvényileg ne szabályoztassék. A magánfelek, vagyis a karteltagok és outsiderek védelméről igen soványan gondos­kodik a 11. §., mely szerint a karieltörvény az érdekelt feleket nem zárja el attól, hogy egymás között fennálló jogviszonyaikból, nemkülönben a jogviszony érvénytelenségéből eredő jogaikat a törvény rendes útján érvé­nyesíthessék. Ugyanez áll harmadik szemé­lyek jogaira is. Minden ezzel a szabállyal ellenkező megállapodás semmis. — Ez a ren­delkezés tulaj donképen csak az eddigi jog­állapotot sankcionálja. A karteltag védelme tehát ezután is a mai jog által igen szűkre szabott keretek között marad, míg az outsi­der védelmét, mint eddig is, ezután is főleg a tisztességtelen verseny elleni törvény (1923. évi V. t.-c.) fogja biztosítani. De a J. az ilyen perekbe is belenyúl; mert ha a rendes bíró­ságnak vagy a választott bíróságnak azt a kérdést kellene eldöntenie, hogy a megálla­podás, vagy a határozat, vagy az alakulat működése a törvénybe, a jóerkölcsbe vagy a közrendbe ütközik-e. az eljárást fel kell füg­gesztenie és a miniszterhez kell fordulnia ennek megállapítása és a közérdekű per meg-

Next

/
Thumbnails
Contents