Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1931 / 1. szám - A karteljavaslat
1. sz. KERESKEDELMI JOG 11 intézkedések, a közszállításokból való kizá- \ rás stb. lesznek, amihez azonban nincsen ' szükség külön karteltörvényre, mert ezeknek | megtétele a kormánynak úgyis módjában áll. — A legerősebb intézkedés a J. szerint ! a közérdekű kereset (1. később). Rendkívül fontos a javaslatnak az az j intézkedése, mely szerint ezek a miniszteri j intézkedések oly vállalat ellen is megtehetők, j mely mással való megállapodás vagy együtt- j működés nélkül a piac felett uralkodó helyze- | tének kihasználásával egyedül is a közgazdaság vagy a közjó érdekét veszélyeztető tevékenységet folytat vagy magatartást tanúsít. Ez a rendelkezés elejét veszi annak, hogy a kartelvállalatok, amerikai példára, trustösö- J dés, fúzionálás útján hiúsítsák meg a tör- ! vény rendelkezéseit, melyek több vállalat ; megállapodására vonatkoznak. Ezen rendel- j kezés alapján mindennemű monopolvállalat, j tehát akár közüzemek (villanyművek, gázmű- i vek, stb.) vagy pl. villamos erőmüvek ellen | is el lehet járni, ha azok működése a közgazdaság vagy a közjó érdekét veszélyezteti. A közérdekű keresettel a 7. §. foglalkozik, j Közérdekű kereset indításának előfeltétele, j hogy a kartelmegállapodás vagy határozat alkalmazásának módja vagy a létrejött alakulat, vagy bármely ily célt szolgáló tevékenység vagy magatartás a törvénybe, a jóerkölcsökbe vagy a közrendbe ütközzék, különcsen a közgazdaság vagy a közjó érdekét a 6. §-ban meghatározott módon sértse. Ezzel a 7. §. kollizióba került a 6. §-al, mely a miniszteri intézkedések (köztük a közérdekű kereset is) előfeltételévé a közgazdaság vagy a közjó érdekének veszélyeztetését teszi. A 7. §. szerint kell, hogy a kartel törvénybe, a jóerkölcsökbe, vagy a közérdekbe ütközzék különösen hogy a közgazdaság vagy a közjó érdekét sértse. Ezzel tehát tisztázatlanul marad az a kérdés, hogy a közérdekű kereset megindításához elég-e a közgazdaság vagy a közjó érdekének veszélyeztetése, vagyis, hogy az ilyen kartel már e ténynél fogva is erkölcstelennek vagy a közrendbe ütközőnek tekintendő-e, vagy pedig szükssges-e ezen felül egy oly momentum megléte is, mely a kartelt a karteltörvénybe, a jóerkölcsbe, vagy a közrendbe ütközővé minősíti. A közérdekű keresetet a közgazdasági miniszter utasítása alapján a kincstári jogügyi igazgatóság indítja. A keresetben kérni lehet 1) a kartel feloszlatását és működésének továbbfolytatásától pénzbírság terhével eltiltást. 2) a megállapodás vagy a határozat végrehajtásától pénzbírsággal eltiltását, 3) a tevékenység vagy a magatartás abbanhagyását és folytatásától pénzbírsággal eltiltást. Az eredeti tervezet a kartel ellen nemcsak közérdekű, hanem magánjogi keresetet is ' ismert, mellyel a karteltag s a versenytárs is kérhette a jóerkölcsökbe vagy a közrendbe ütköző kartel érvénytelenségének bírói megállapítását. A J. magánjogi keresetet nem ismer. Eszerint tehát a karteltag, a versenytárs és fogyasztó csak azt teheti, hogy a miniszternél kérelmezi a közérdekű kereset megindításának elrendelését. Ugyanez a joga van a hatóságoknak is. A miniszter a kérelemhez kötve nincs, de ha azt közhatóság, vagy köztestület terjeszti elő, a kérelem tárgyában rendszerint a kartelbizottság meghallgatása után határoz. Ebből a konstrukcióból is kitűnik, hogy a miniszternél az egyes magánfél kérelmének vajmi nagy súlya nem lesz, úgy hogy ha valaki egy kaltel ellen lépéseket akar folyamatba tétetni, tanácsos lesz előbb valamely kereskedelmi és iparkamarához, vagy ipartestülethez fordulni, miáltal a kérelemnek egyrészt nagyobb súlya lesz, másrészt annak érdemi döntésébe egy szakemberekből álló testületnek is beleszólása lesz. A. karteltag számára juttatott ezen jogvédelem igen sovány és ezért rendkívül fontos volna a karteltag felmondási jogának szabályozása. Távol áll tőlünk, hogy a karteltagban mindig az üldözött, elnyomott felet lássuk; tudatában vagyunk annak, hogy a felmondási jogot szívesen használják fel arra, hogy ezáltal a kartelre pressziót gyakoroljanak és tőle előnyöket csikarjanak ki. Ennek a lehetőségnek azonban bíróságaink bölcs gyakorlata bizonyára nem fog teret engedni és így ebben a körülményben nem látjuk okát annak, hogy ez a karteltag védelme szempontjából legfontosabb intézmény törvényileg ne szabályoztassék. A magánfelek, vagyis a karteltagok és outsiderek védelméről igen soványan gondoskodik a 11. §., mely szerint a karieltörvény az érdekelt feleket nem zárja el attól, hogy egymás között fennálló jogviszonyaikból, nemkülönben a jogviszony érvénytelenségéből eredő jogaikat a törvény rendes útján érvényesíthessék. Ugyanez áll harmadik személyek jogaira is. Minden ezzel a szabállyal ellenkező megállapodás semmis. — Ez a rendelkezés tulaj donképen csak az eddigi jogállapotot sankcionálja. A karteltag védelme tehát ezután is a mai jog által igen szűkre szabott keretek között marad, míg az outsider védelmét, mint eddig is, ezután is főleg a tisztességtelen verseny elleni törvény (1923. évi V. t.-c.) fogja biztosítani. De a J. az ilyen perekbe is belenyúl; mert ha a rendes bíróságnak vagy a választott bíróságnak azt a kérdést kellene eldöntenie, hogy a megállapodás, vagy a határozat, vagy az alakulat működése a törvénybe, a jóerkölcsbe vagy a közrendbe ütközik-e. az eljárást fel kell függesztenie és a miniszterhez kell fordulnia ennek megállapítása és a közérdekű per meg-