Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - A karteljavaslat

10 KERESKEDELMI JOG 1. sz. fél rendszerint kereskedelmi társaság, vagy nagyobb vállalat. — A bemutatási kötelezettség a 2. §. utolsó bekezdése értelmében mindazokat terheli, akik a megállapodást kötötték, de elég, ha a bejelentést az egyik fél eszközli. — Itt tehát rögtön felmerül az a kérdés, hogy vájjon minden egyes aláírt reverzálist külön be kell-e mutatni a közgazdasági miniszterhez? A javaslat alapján erre igenlőleg kell válaszolnunk. De az így teremtett helyzet korántsem kielégítő és a márkacikkgyárosokra igen súlyos terhet ró, amellett, hogy a kereskedőt is kiteszi a bírságolásnak, amennyiben a gyáros a reverzális bemutatását elmulasztja. Azt ugyanis egy gyáros sem kívánhatja a kereskedőtől, hogy a reverzálist maga mutassa be a minisztériumnak. A javaslat is, akár az eredeti szöveg, rendelkezik a kartelképviselő kötelező bejelentéséről. Képviselő hiányában a kartelbíróság elnöke ideiglenes képviselőt rendel ki, még pedig a kamarai lajstromba bejegyzett ügyvédek közül. Ezzel a J. az ügyvédi oldalról felmerült jogos kívánságoknak tett eleget. Lényeges eltérést mutat a J. az eredeti szöveggel szemben a kartelbizottság szervezete és jelentősége tekintetében. Az eredeti tervezet szerint a 20 tagú kartelbizottság tagjai részben az országgyűlés, valamint különböző érdekképviseletek tagjai sorából való választás, részben pedig különböző miniszterek általi kirendelés alapján nyerték tisztségüket. A J. szerint a kartelbizottság elnökből, helyettes elnökből és csak 9 tagból áll. Az elnököt és helyettes elnököt az államfő, a tagok közül hetet a közgazdasági miniszter, kettőt pedig a népjóléti miniszter előterjesztésére a m. kir. minisztérium nevez ki, a gyakorlati és elméleti szakemberek sorából. — A J. ezen újítása következtében a kartelbizottság teljesen a kormány befolyása alatt áll, és így annak kartelkérdésekben való kötelező meghallgatása nem nagy garanciát jelent. A kartelbizottság úgy az eredeti tervezetben, mint a J.-ban véleménytadó szerv. Míg azonban az eredeti tervezetben a kartelbizottság meghallgatása csak fakultatív („szükséghez képest"), addig a J. 6. §. szerint a közgazdasági miniszternek érdemleges intézkedés megtétele előtt rendszerint ki kell kérni a kartelbizottság véleményét, hacsak az intézkedés halasztást nem tür. Ezen rendelkezés tehát döntő szerepet juttat a kartelbizottságnak és így fokozottan kívánatos, hogy az pártatlan, független szaktekintélyekből álljon. A J. tulajdonképeni tengelye a 6. §., mely megállapítja a közgazdasági miniszter által a kartel ellen tehető intézkedéseket és azok- | nak előfeltételeit. A közgazdasági miniszteri eljárások előfeltétele a közgazdaság vagy a közjó érdekének veszélyeztetése (az 1923. évi német Kartellverordnungban: „Gefáhrdung der Gesamtwirschaft oder des Gemeinwohls."). Ez a veszély fennforog különösen akkor, ha a kartelmegállapodás vagy határozat alkalmazásának módja, vagy bármely verseny korlátozását vagy szabályozását célzó tevékenység vagy magatartás az árú termelését, forgalmát vagy az ár alakulását a fogyasztó közönségnek vagy a termelőknek vagy a szakmabeli vagy más vállalkozóknak hátrányára a gazdasági helyzet által meg nem okolt módon szabályozza. Az eredeti tervezet 5. §-a a kartelt a jóerkölcsökbe vagy a közrendbe ütközőnek különösen akkor tekintette, ha a versenykorlátozás a fogyasztóközönség kizsákmányolására vagy a kartelen kívül álló vállalkozó gazdasági létének az üzleti tisztességbe ütköző megsemmisítésére vezetett. Az első tervezet tehát a fogyasztóközönség kizsákmányolását, vagy az outsiderek gazdasági életének tisztességtelen megsemmisítését állítja fel a miniszteri intézkedések előfeltételéül és az ily karíel a jóerkölcsökbe vagy a közrendbe ütközőnek tekinti. A J. az előfeltételek felállításában nem ilyen szigorú. Nem kívánja meg a fogyasztóközönség kizsákmányolását vagy az outsidernek nem is egyszerű, hanem az üzleti tisztességbe ütköző megsemmisítését, hanem a miniszteri beavatkozáshoz elégségesnek tartja azt, hogy a verseny szabályozása a fogyasztóknak vagy versenytársaknak „hátrányára" a (gazdasági helyzet által meg nem okolt módon történik. Vagyis a J. erősen megkönnyíti az államhatósági beavatkozást, ami viszont szükséges is, mert hiszen, szemben az eredeti tervezettel, magánjogi keresetet nem ismer, csak közérdekű keresetet. így azután szükséges, hogy az államhatósági beavatkozásnak, mely a javaslatban a kartelek elleni eljárásnak egyetlen módja, túlszigorú előfeltételek felállítása révén ne_ állja útját, mert hiszen ezzel a törvény célját illuzóriussá tenné. A J. a gazdasági versenyt a fogyasztóközönség vagy a versenytársak hátrányára indokolatlan módon szabályozó kartelt nem tekinti erkölcstelennek vagy a közrendbe ütközőnek és így az államhatósági beavatkozásnak nem ily jogi alapon, hanem közgazdasági alapon: a közgazdaság vagy a közérdek veszélyeztetése esetén enged helyet. Ez igen helyes, mert ahhoz, hogy a miniszter pl. kivételes vámpolitikai vagy tarifapolitikai intézkedést tehessen a kartel ellen, nem szükséges, hogy az erkölcstelen legyen. Az ezen előfeltételek fennforgása esetén a miniszter által tehető intézkedéseket a J. 6. pontban sorolja fel, (az eredeti tervez«tI ben csak háromféle intézkedés szerepelt), de ezzel az eredeti tervezettel szemben a miniszternek tágabb hatáskört nem ad. A leghathatósabbak kétségkívül a vámpolitikai