Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - A magyar részvényjogi reform és a német részvénytörvény-tervezet [1. r.]

2 KERESKEDELMI JOG i. sz. hogy a szavazójog a részvény leglényegesebb attribútuma. A Kt. alkotói arról is meg voltak győződve, hogy a részvény — mint nyereséglehetőséget biztosító, forgalomképes értékpapír — teljes mértékben alkalmas kielégíteni a társaság tőkeszükségletét. A Kt. megalkotása óta lényeges átalakulás és változás állott be a gazdasági irányeszmék tekintetében, de magának a gazdasági életnek területén is. Nem is beszélve a gazdasági szabadság két legszélsőbb ellenlábasának: a kommunizmusnak és a szocializmusnak előretöréséről a ,.kapitalizmus" is olyan újabb „átértékelésen" megy keresztül, amely a magántulajdon és szabadság elvi alapjaira helyezkedő gazdasági rendet az individualizmus állapotából az uniuerzalizmus irányába tereli. Az olasz fasciszta közigazgatási politika módszerei, a magántulajdont és szabadságot elismerő szövetkezeti mozgalom erősödése, a „koncentráció" (fúzió, érdekközösség, kartel, holding company, Tochtergesellschaft, stb.) szárnyain keletkező mammuth-vállalatok és vállalatcsoportok domináló szerepe és általában az államoknak a magánvállalkozás területén érvényesülő támogató és beavatkozó, pozitív közgazdasági politikája olyan új gazdasági irányeszmék előtérbejutását jelentik, amelyek elsősorban az állam részvénypolitikájának kialakulására gyakorolnak befolyást. Ezek az új irányeszmék kétségtelenül szorosan összefüggnek a gazdasági élet területén az utóbbi évtizedekben beállott mélyreható változásokkal. Hogy azonban kizárólag a világháborúval és a kétségbeejtően oktalan békediktátumokkal megrontott gazdasági életnek ,,kipárolgásai"-e, avagy a kapitalizmusnak azt a természetes fejlődési irányát jelzik, amely felé az — ha lassúbb tempóban is — világháború és tökéletesen funkcionáló gazdasági egységek erőszakos széttépése nélkül is a maga törvényszerűségei szerint haladt volna, — azt a jelenlegi kialakulatlan helyzetben nehéz volna teljes bizonyossággal eldönteni. Két dolog azonban kétségtelen. Hogy a nagy részvénytársaság az egész világon (győztes és legyőzött országokban egyaránt) diadalmasan tör előre és az individuáliskapitalista magánvállalkozás külsejét kezdi lerázni magáról (V. ö. Geiler, W. Sombart, Keynes és Brookings közismert műveivel). Másrészről, hogy az egymással ellentétes gazdasági irányeszmék elkeseredett harcából mind élesebben és határozottabban kezd kibontakozni az a belátás, hogy az okosan vezetett kapitalizmus és a tiszta szövetkezeti eszme szolgálatában álló szövetkezeti mozgalom sokkal jobban tudják megoldani a világgazdaság által felszínre vetett nagy feladatokat, mint az egyéb — a magántulajdont, egyéni ínicíativát és vagyonszerzést, valamint a szerződési szabadságot kiküszöbölni akaró — radikális új gazdasági rendszerek. 2. A gazdasági irányeszméknek és a gazdasági életnek ezt a nagy átalakulását mindenekelőtt a nagy részvénytársaságok belső szerkezetében beállott változások vetítik vissza. Ezeket a változásokat a következőkben csoportosíthatjuk: Eltűnt a részvényesek egyenlősége és szembekerültek egymással a tisztán tőkét adó és a vállalatban állandóan résztvevő, vállalkozó részvényesek (az ú. n. kis és nagy részvényesek). Megszűnt a tőkeérdekeltség többségére alapított demokratikus szervezet, mert az egész világon kialakult a tőkeérdekeltség melletti majorizálás (a szavazat nélküli és a több szavazatot biztosító részvények, a voting trust és bankszavazatok, valamint az elővételi jogot félredobó ,,részvényfelvizezés" segítségével), amely a „közgyűlés" mindenhatóságának véget vetett és a tőkeérdekeltség szervezetlen többségét, valamint magát a vállalatot is kiszolgáltatta a szervezett klikk-uralom kockázat nélküli önkényének. Háttérbe szorultak a Kt. által egyedül szem előtt tartott, izolált és tisztán magánérdekű részvényvállalatok és helyettük a diadalmasan hódító koncentrációs mozgalom eredményeiként kiemelkedtek és döntő szerephez jutottak a nagy részvénytársaságok; azok az öncélú (?) „szociális organizmusok", amelyeknél a részvényes nem lehet egyéb mint tisztán tőkét szolgáltató faktor, amelyeknek vezetői nemcsak a részvényesek, hanem a nagy tömegű alkalmazottak és vevőkör érdekeit is kénytelenek szem előtt tartani, amelyeknek fennmaradása és virágzása nemcsak a részvényesek magánérdeke, hanem igen fontos — közérdek is! Végre a gazdasági viszonyok átalakulása a mai részvénytársaságokat egészen új tőkeszerző módozatok alkalmazására is kényszeríti (szavazat nélküli elsőbbségi részvény, convertible bond, elővételi jogot biztosító kötvény, az élvezet jegyek különböző módozatai, dividend scrips, quóta részvény, stb.) és igen megfontolandó problémaként veti fel, vájjon nem kellene-e az európai kontinensnek is áttérni az angol-északamerikai autorizált alaptőke rendszerére; egyszóval a részvénytársaságok finanszírozását egészen új alapokra helyezni. 3. A mai részvénytársaság szervezetében és finanszírozásában beállott ezeket a mélyreható változásokat, amelyek az élet részvényjogát messze eltávolították a papirosjogtól, — nem lehet egyszerű visszaéléseknek minősíteni és a törvényhozás feladatát abban állapítani meg, hogy igyekezzék minden eszközzel a Kt.-ben szem előtt tartott jogállapotot (a részvényesek egyenlőségének elvi alapjára épített demokratikus alkotmányt) visszaállítani. Mert ezekkel a változásokkal és újí-