Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - A magyar részvényjogi reform és a német részvénytörvény-tervezet [1. r.]

1. sz. KERESKEDELMI JOG 3 tásokkal a gazdasági élet — a saját erejével és fantáziájával — igyekszik a modern részvénytársaságokat a megváltozott gazdasági viszonyokhoz idomítani és a megnevekedett feladatok elvégzésére képessé tenni. De viszont ezt a metamorfózist a jognak nem szabad — Hausrnannt követve — tagadásba sem venni, vagy közömbösen tovább nézni, ezt a változást tudomásul kell vennie és egyrészről igyekeznie kell kiegyenlíteni azokat az érdekellentéteket, amelyeket a részvénytársaságoknak imént vázolt szervezeti átalakulása a nagy és kis részvényesek, valamint a vállalat és a nagyrészvényesek között kiélezett, másrészről ki kell építenie és tökéletesítenie azokat a jogintézményeket is, amelyek az idegen vagyont kis kockázattal kezelő vezetők közérdekű működését és a modern részvénytársaság finanszírozását biztosítani alkalmasak. Tehát igenis a mai részvényűgy belső átalakulása — és nem egyéb „külső körülmények" idézte elő az egész világon azt a „nyugtalanságot", amelyet Schlegelberger konstatált. És ennek folytán a mai részvényjogpolitika — a gazdasági irányeszmék és a gazdasági élet mélyreható átalakulása folytán — végtelenül fontos fordulóponthoz jutott el. Mert neki kell helyreállítania az életés a papirosjog megzavart egyensúlyát, neki kell megteremtenie az életből merítő és az életre ható őszinte és igaz részvényjogot és neki kell kiküszöbölnie azt az ellentétet, amely egyrészről a részvénytársaságnak, mint vállalatnak, a korlátlan cselekvési szabadságra, másrészről a részvényesnek az egyéni érdek hathatós védelmezésére irányuló törekvése között fennforog {Július Lehmann). Ezekkel a feladatokkal és problémákkal viaskodnak az egész világon felbukkanó részvenytörvények és tervezetek. Ezek a feladatok és problémák teszik elkerülhetetlenné az eddigi jogállapot alapos revizióját és kopogtatnak türelmetlenül, évtizedek óta, a magyar törvényhozás kapuján is. II. Vizsgáljuk most azt a kérdést, hogy Részvénytörvény-tervezetem (T.) 1926-ban történt publikálása óta mi ment végbe a magyar részvényjog reformja érdekében!? Látszólag semmi. A valóságban azonban igen sok. A reform ellenzői a részvényjognak az élet változásaihoz való idomítását a bírói gyakorlat feladatának minősítették. És a magyar bírói gyakorlat — híven nemes tradícióihoz — nem tért ki a nagy munka elől. Mert legújabb elvi döntései lépésről-lépésre igyekeznek érvényre juttatni azt az alapszemléletet, hogy a részvénytársaság vezetőinek — a vállalat érdekében — biztosított nagy hatalma nem jelentheti az ellenőrzés és felelősség nélküli uralmat, az idegen vagyonnak saját vagyonkénti kezelését, a részvényesek vagyoni természetű jogainak semmibe vételét, I a részvényeseknek és a nyilvánosságnak tájékozatlanul hagyását, stb. stb. Amennyire azonban nem lehet elvitatni, hogy legújabb részvényjogi judikaturánk a modern magyar részvényjog elveit cövekezi ki, éppannyira nem lehet csodálkozni azon sem, hogy az érdekelt gazdasági szakkörök a bírói gyakorlatnak ezzel az esetről-esetre haladó, sokszor a konkrétumokat általánosító revíziós munkájával nincsenek megelégedve (lásd a Tébe lillafüredi kongresszusát). A bírói gyakorlat u. i. nem képes egy szerves, szintétikus részvényjogi reformot megvalósítani! Bizonyítéka ennek az, hogy az angolok — akik pedig irtóznak a magánjog és kereskedelmi jog „kodifikálásától" és ezeken a területeken a bírói gyakorlattal kialakított „common law"-nak engedik át a vezető szerepet — 1862 óta már a huszonegyedik részvényjogi törvényüket kodifikálták.1 De hatalmas lépést jelent az új magyar részvényjog tekintetében a korlátolt felelősségű társaságokról szóló 1930 : V. törvénycikk (Kftt.) is, amely modernizálta jelenlegi részvényjogunk legtöbb rendelkezését is és ezzel — az igazságügyminiszter úr kijelentése szerint — útmutatást ad jövőbeli részvényjogunk miként való kodifikálása irányában!2 E törvény tárgyalása alkalmával a képviselőház egyhangú határozattal utasította a kormányt az új részvénytörvény-javaslat haladéktalan benyújtására. A felsőház azonban napirendre tért e határozat felett, főleg azzal az indokolással, hogy várjuk meg előbb a német részvényjogi reformot. Azóta csend van. És ezt a csendet csak néha-néha szakítja meg az az időről-időre felröppenő hír, hogy az igazságügyminisztériumban részvényjogi novellák készültek el. Ezeket a novellákat még nem bocsátották a nyilvános diszkusszió elé. De a mult év nyarán napvilágot látott a német igazságügyminisztériumnak nagy gonddal elkészített törvénytervezete. Ezzel a törvénytervezettel a kezemben szeretnék az új évben a magyar részvényjogi reform tekintetében bizonyos tanulságokat levonni. 1. A németektől mindenki novellát várt. Hiszen a szakkörök tudták, hogy a németek nem szándékozzák megbolygatni a mienkhez képest tökéletesnek mondható részvényjoguk alapelveit, hanem csupán azt a csiszoló munkát kívánják a részleteken elvégezni, amelyet a részvénytársaság fentebb vázolt belső át1 A legújabb Companyes Act, 1929 (19 et 20 Gev. 5. Ch. 23.) 385 terjedelmes cikkben és 12 scheduleben) az első Schedule Table A.-je 107 és Table C.-je 59 §-ból áll) szabályozza a részvénytársaságok jogviszonyait. - L. részletesen ,,Die Bedeutung des neuen ung. Gesetzes über die G. m. b. H. für die Aktienrechtsreform" c. tanulmányomban. Z. für auslándisches u. internationalis Privatrecht. 1930. Nr. 1. 48—68. 11.)