Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 7. szám - Uj olasz részvényjogi büntető törvény

136 KERESKEDELMI JOG 7. sz. — a munkaadó az alkalmazottat a rendes illetményeken felül díjazni volna köteles. A fellebbezési bíróságnak az a döntése tehát, — hogy a hat hónapot meghaladó felmondási illetményt tömegtartozásnak nem minősítette és a felperest az 1929. évről elmaradt szabadságidejének váltságaként igényelt 600 P-nyi követelésével elutasította, — az anyagi jognak megfelel. Részvénytársaság. 104. A mérleg megtámadása csak az alapon lehetséges, ha az nyilvánvalóan a jogi és gazdasági helyzetnek, valamint az észszerüségnek figyelmen kívül hagyásával, tehát a rendes kereskedő gondosságával össze nem egyeztethető módon készült. — Az, hogy az igazgatóság a be nem hajtható követeléseket nem ismertette egyenkint, alaki kérdés. (15 nap alatti megtámadás!) (P IV. 7196/1929. sz. a. 1931. május 15-én.) A részvényes a mérleget összeállító igazgatósági tagok ellen a K. T. 189. §. alapján támasztható kártérítési igénytől függetlenül, a K. T. 174. §-a folytán keresettel megtámadhatja a részvénytársaság közgyűlése által jóváhagyott évi mérleget amiatt, hogy annak adatai valótlanok, mert sértik a K. T. 199. §. első és ötödik pontjában az értékelésre nézve megszabott rendelkezéseket, melyek szerint: a vagyont abban az értékben kell fölvenni, amely az üzleti év utolsó napján az egyes tárgyak értékének megfelel; a kétes követelések valószínű értékük szerint veendők számba, a behajthatatlanok pedig lejegyzendők. A vagyontárgyak értékelése, a követelések jogi érvényesíthetőségének, továbbá behajthatóságának előzetes megítélése azonban csak tágkörű szabad mérlegelés alapján lehetséges. Ezért azt egyedül abban az esetben lehet törvénysértőnek tekinteni, ha a mérlegelés nyilvánvalóan a jogi és gazdasági helyzetnek, valamint az észszerűségnek figyelmen kívül hagyása mellett, tehát a rendes kereskedő gondosságával össze nem egyeztethető módon történt. A nem vitás tényállás szerint az alperesi részvénytársaság már a világháború kitörésekor válsággal küzdött és az 1916—1917. években a teljes összeomlást csak gyökeres szanálási művelettel lehetett elkerülni. Ily körülmények közt pedig, különösen a háborús bizonytalanság közepette, a világháború gazdasági hatásának gyakorlati kiszámíthatatlansága mellett, nem lépte túl az 1918. május 3-i közgyűlés az értékelési szabadság megengedett mértékét azzal, hogy a részvénytársaság künnlévő követeléseit a behajthatóság szempontjából messzemenő óvatossággal bírálta el az igazgatóság által a Pénzintézeti Központ közreműködése mellett készített mérleg jóváhagyásával, úgy, hogy utóbb sok oly követelés bizonyult behajthatónak, melyet a mérleg, mint behajthatatlan! lejegyzett. A perben nem merült föl adat arra, hogy a behajthatóság eldöntésénél más szempont érvényesült volna, mint a szanálás biztos alapon keresztülvitele, főleg annak elkerülése, hogy később a behajthatatlan követelések miatt a részvénytársaság vagyoni helyzetében újabb megrázkódtatás álljon be. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy nem sérti a K. T. 199. §. 1. és 5. pontját a felperes által felsorolt követelések behajthatóságának olyatén megbírálása, melynek eredményeként az 1918. május 3-i közgyűlés az 1916. és 1917. évek veszteségét 3,737.038 korona 50 fillérben állapította meg. Mivel azonban ebből a szempontból a kifejtettek szerint nem perdöntő az, vájjon a kérdéses követelések az ismertetett helyzettől többé-kevésbbé elvonatkoztatva, enyhébb megbírálás mellett behajthatóknak lettek volna-e minősíthetők, a kir. ítélőtábla mellőzi — alperes csatlakozási kérelme folytán — a fellebbezési bíróság ama ténymegállapítását, hogy az alperesi részvénytársaságnak az Alföldi Hordógyár részvénytársasággal, az Erzsébet Malom részvénytársasággal, az Általános Vállalati részvénytársasággal, Acél Gézával, Csanak Jánossal, az Építőipari és Lemezárúgyár részvénytársasággal, valamint dr. Sebők Ernővel szemben fennálló követelése egészen, Rácz Gyulával szemben fennálló követelése pedig részben behajtható volt 1917. december 31. napján. Az, hogy az igazgatóság a közgyűlésen nem ismertette az egészben, vagy részben behajthatatlan követelések mindegyikét, (mert a közgyűlés megelégedett néhány főbb tétel felolvasásával) alakszerüségi kérdés. Megfelel tehát a K. T. 174. §. második bekezdésének a fellebbezési bíróság ama döntése, hogy a felperesnek emiatti megtámadási joga elenyészett, mert keresetét a közgyűlési jegyzőkönyvnek a cégbíróságnál történt bemutatását követő 15 napi záros határidőn túl adta be. Mivel a mérleg megállapítására vonatkozó felperesi támadás nem helytálló, az 1918. május 3-i közgyűlésnek alaptőkeleszállító határozatát sem sérelmezheti a felperes amiatt, hogy (a követelések behajthatósága folytán) túlzott veszteséget kimutató mérleghez képest szabta meg a leszállítás mértékét. 105. A bejegyzett részvénytársaság — megfelelő alaptőkehányad befizetésének hiányában — semmisnek (meg nem alakultnak) mondandó ki s ezen nem változtat az a ténykörülmény sem, hogy a r. t. már évek óta ténylegesen működik. (P. IV. 3531/1930. sz. a. 1931. május 27-én.)* A K. T. 149. §. első pontjának és 159. §. első bekezdés harmadik pontjának egybevetett értelme szerint ahhoz, hogy a részvénytársaság érvényesen megalakultnak legyen tekinthető, az is szükséges, hogy az alaptőkére a részvényesek legalább 30%-ot befizettek légyen. Ezért a bejegyzett részvénytársaságot semmisnek (törvényesen meg nem alakultnak) kimondani és ennek következményeként a felszámolást elrendelni kell a részvényes mint érdekelt keresete folytán az alaptőke 30%-os befizetésének elmulasztása miatt, feltéve, hogy ez a * A Kúriának ezt az elvi kijelentését, mely a való élet követelményeivel nehezen egyeztethető össze, erősen tompítja az a körülmény, hogy az ítélet a keresetet elutasította s a 30%-ot befizetettnek tekintette. Szerk.