Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 7. szám - Uj olasz részvényjogi büntető törvény

7. sz. KERESKEDELMI JOG 137 természeténél fogva utólag is pótolható hiány időközben meg nem szűnt. Az érvénytelenítés szempontjából törvényi megszorítás hiányában közömbös az, ha a részvénytársaság évek óta tényleg működik és nem befolyásolja a részvényes kereseti jogát az, ha egyszersmind az alapításban is részt vett. Téves tehát a fellebbezési bíróságnak evvel ellenkező állásfoglalása. A m. kir. Kúria azonban az 1930. évi XXXIV. t.-c. (T. E.) 40. §-a folytán ezúttal tényül megállapíthatónak találta, hogy az alperesi részvénytársaság készpénzbeli alaptőkéjének megfelelő részvények névértéke 30%-ban befolyt. Valorizáció. 106. Az 1928 : XII, t,-c, 34, §-a nem vonatkozik azokra a biztosítási szerződésekre, melyeket a biztosító vállalat más vállalatokkal az azokat az alkalmazottakkal szemben terhelő nyugdíjigények kielégítése végett kötött. Ezekre tehát az 1928 : XII, t.-c. 4, §-ának 6, pontja és 20—27, §§-aínak átértékelését kizáró rendelkezései alkalmazandók. (P. II. 4064 1929. sz. a. 1931. május 27-én.) A K. T. 498. §-ának első bekezdése értelmében életbiztosításnak az az ügylet tekintetik, amely által valaki ellenérték (díj) kikötése mellett bizonyos összeg fizetésére kötelezi magát olyképen, hogy a fizetési kötelezettség valamely személy élettartamától, vagy egészségétől, vagy testi épségétől tétetik függővé. Az 1899. évi február hó 14-én kiállított és a keresetlevélhez A) alatt eredetiben csatolt kötvény az életbiztosításnak a K. T. 498. §-ában felsorolt valamennyi lényeges feltételét magában foglalja, ezért azt életbiztosítási ügyletnek kell tekinteni. Abból, hogy az A) alatti kötvényben foglalt jogügylet életbiztosításnak tekintendő, önként következik, hogy a feleket az ügylet alapján kölcsönösen megillető jogokra és kötelezettségekre — amennyiben jogszabály másképen nem rendelkezik — minden tekintetben, tehát az ügylet alapján támasztható követelések átértékelése tekintetében is, az életbiztosításra vonatkozó törvényes rendelkezéseket kell alkalmazni. A magánalkalmazottak nyugdíjának, özvegyeik és árváik ellátási járandóságának átértékeléséről szóló 1926 : XVI. t.-c. 17. §-a e törvény rendelkezéseit csak az olyan biztosítási szerződés alapján járó pénztartozásokra terjesztette ki, amelyeket biztosító magánvállalatok saját alkalmazottaikkal kötöttek nyugdíjigényük kielégítése végett. Az 1926: XVI. t.-c. 17. §-ában foglalt eme rendelkezésre tekintettel kétségtelen, hogy a törvény 11. §-ának 5. bekezdése nem vonatkoztatható a szolgálatadó által alkalmazottai nyugdíjigényének a kielégítése végett kötött biztosítási szerződés esetére és az ilyen biztosítási szerződésre nem is lehet alkalmazni az említett törvényhelynek a bírói átértékelés számára teret nyitó rendelkezését. Minthogy az 1926 : XVI. t.-c. nem terjesztette ki a benne foglalt rendelkezések hatályát az olyan biztosítási szerződés alapján járó pénztartozásokra, amelyet biztosító magánvállalat más vállalatokkal, vagy más vállalatok alkalmazottaival kötött az alkalmazottak nyugdíjigényének a kielégítése végett, felperes nem hivatkozhat sikerrel az 1928 : XII. t.-c. 34. §-ának arra a rendelkezésére sem, amelynél fogva az utóbb említett törvénynek a rendelkezései nem nyernek alkalmazást azokra a pénztartozásokra, amelyek teljesítésének módját, vagy összegének meghatározását az 1926 : XVI. t.-c. rendelkezései szabályozzák. A kifejtetteknél s felhozott indokainál fogva helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a keresettel érvényesített követelés nem az 1926 : XVI. t.-c.ben, hanem az 1928 : XII. t.-c. 4. §-ának 6. pontja és ugyanennek a törvénycikknek 20—27. §-aiban foglalt rendelkezések hatálya alá tartozik és helytálló az ebből levont az a jogi következtetése, — hogy a felperes az alperestől az A) alatti kötvénybe foglalt jogügyleten alapuló követelésének átértékelten leendő megfizetését jogosan nem követelheti. 107. Az 1928 : XII, t.-c. 14, §. negyedik bekezdése kifejezetten nem írja elő azt, hogy a hitelező tönkremenetelének kizárólag a kereseti követelés átértékelése elmaradásából kell származnia. (P. IV. 7690 1930. sz. a. 1931. május 13-án.) Hanem a mindkét fél érdekeinek méltányos figyelembe vételét célzó törvényes rendelkezésnek az az értelmezés felel meg, amely szerint akkor, ha a felperes tönkrejutott amiatt, mert vagyona általában át nem értékelés miatt elenyészett, tekintet nélkül arra, hogy a tönkrejutást a peresített egyetlen követelés át nem értékelése eredményezte-e, vagy a tönkrejutás különböző pénztételek értékromlása folytán következett be: az átértékelésnek helye van. Vétel. 108. Állandó bírói gyakorlat szerint a rendelkezésre bocsátás jogossága esetében a vevőnek a K. T. 347. §-ában meghatározott megőrzési kötelessége s ebből folyó felelőssége csak addig az időpontig terjeszthető ki, amíg az eladó abba a helyzetbe jut, hogy az árú íelől rendelkezhetik és ennél fogva az eladó a saját rendelkezési késedelmével okozati összefüggésben álló károk megtérítését a vevőtől nem követelheti. A vevő csak azért a kárért felel, a melyet az eladó rendelkezésére bocsátott de még birtokában és őrizetében levő árú kezelése és elraktározása körül tanúsított vétkes gondatlansága idézett elő. (P, IV. 1463 1930. sz. a. 1931. május 22-én.) A jelen esetben azonban megállapítható, hogy a felperest a kezelés és elraktározás körül vétkes gondatlanság nem terheli, ellenkezőleg a csurgás okozta kár az alperesek mulasztására vezethető vissza. Ugyanis a hordókat, amelyekben az árú szállíttatott az alperesek is ismerték, hisz ők töltötték meg olajjal azokat és adták fel a felperes címére. Ismerték tehát a hordók minőségét s mint olajgyárosok tudták, hogy mennyi ideig alkalmasok azok tárolására. De mint szakembereknek tudniok kellett a szakértői véleményből