Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Az Országos Hitelvédő Egylet 1930. évi jelentése

6. sz. KERESKEDELMI JOG 123 pontjában meghatározott 15 napi ú. n. válságos határidőn belül keletkezett s amely által a felperes az őt akkor még meg nem illető jelzálogjogi biztosításhoz jutott, nem lényeges az, hogy a megtámadott jogcselekmény, illetve felperesi zálogjogszerzés idején már beállott-e az adósnak íizetésmegszüntetési állapota s hogy erről a felperes a zálogjogszerzéskor tudott-e, hanem hogy döntő csupán az, igazolt-e a felperes a perben oly tényeket, amelyekből következtetni lehet arra. hogy az adósnak a hitelezőket károsító szándékáról a felperesnek tudomása nem volt: megfelel a 27. §. 3. pontjában foglalt rendelkezésnek, illetve e rendelkezés helyes értelmének. A fellebbezési bíróság tehát nem sértett jogszabályt azzal, hogy nem állapított meg tényállást és nem rendelte el a felperes által a fellebbezési eljárásban kért bizonyítás kiegészítést arra a nem perdöntő körülményre vonatkozóan, hogy a megtámadott jelzálogszerzés idején az adós a fizetéseit már megszüntette-e s a felperes erről tudott-e, hanem csupán annak eldöntésére szorítkozott, hogy az elsőbíróság előtt foganatosított bizonyítás anyaga és a ielperes által a fellebbezési eljárásban felajánlott további bizonyítás alkalmas-e oly tények megállapítására, amelyekből okszerű következtetés vonható arra, hogy az adósnak a hitelezőket károsító szándékáról a felperes a zálogjogszerzéskor tudomással nem birt. Ez utóbbit illetően pedig a fellebbezési bíróság az elsőbíróság ítéletből átvett egészben helytálló indokolással jogszabálysértés nélkül jutott arra az eredményre, hogy a foganatosított bizonyítás alapján megállapított s a fellebbezési eljárásban pótlólag felajánlott bizonyítás alapján megállapítható ténykörülmények nem alkalmasak annak kimutatására, hogy a felperes az adósnak a hitelezőket károsító szándékáról nem tudott. Váltó. 97. Kéményseprői állás elnyeréséért adott váltó bíróilag nem érvényesíthető, (P. VII. 1697 1930. sz. a. 1931. május 6-án.) Ide vonatkozóan a felperes kereseti követelésének jogalapjaként azt vitatta, hogy ezt az alperes által nem vitásan megkapott és általa le is számitoltatott 1600 P-s váltót, azért adta volt az alperesnek, hogy ez a hatóságoknál való öszszeköttetései révén lehetővé tegye azt, hogy a zalaszántói kéményseprő kerületet — amelynek elnyeréséért pályázott — ö (a felperes) kapja meg. Alperes ennek a kereseti előadásnak tagadása mellett, evvel szemben azt adta elő, hogy ezt az általa megkapottnak beismert 1600 P-s váltót a felperes azért adta neki, hogy ő (az alperes) az említett kéményseprői kerület elnyeréséért ugyancsak beadott pályázatát visszavonja, s ez által a felperes pályázata sikerének esélyei emelkedjenek. Kétségtelen, hogy fenntartott kereseti követelésének jogalapja tekintetében, az alperes tagadásával szemben, a felperest terhelte a bizonyítás kötelezettsége. Ebben a kérdésben a fellebbezési bíróság a felajánlott tanubizonyítás lefolytatása, az illetékes keszthelyi járási főszolgabíró értesítésének, valamint a vonatkozó közigazgatási iratoknak I beszerzése után, a peres feleket is meghallgatta ' eskü alatt és mindezeknek a peradatoknak szorj gos mérlegelése alapján, ezt kellően meg is indo| kolva, a felülvizsgálat körébe nem is vonhatóan, i az alperesi előadás valóságát találta valószínü: nek és ezért kivett vallomására, úgyis mint a bi! zonyító fél ellenfelét az alperest bocsátotta esi küre; s miután az alperes vallomására az esküt , le is tette, ezen az alapon tényként jogszabálysértés nélkül azt állapította meg. hogy felperes az 1600 P-s váltót azért adta az alperesnek, hogy ez a zalaszántói kéményseprőkerület elj nyeréséért beadott pályázati kérvényét visszavonja, ami hogy megtörtént — nem vitás. Felperesnek azt a vitató felülvizsgálati panasza tehát, hogy ő lett volna esküre bocsátandó, I alaptalan. A fent kiemelt itt is irányadó tényállásnak , alapulvétele mellett pedig a fellebbezési bíróság az általa ide vonatkozóan felhozott helyes indokolással utasította el a felperest ezúttal is fenntartott kereseti részkövetelésével ítéletének felülvizsgálati kérelemmel megtámadott része tehát nem sérti az anyagi jogot. 98. Az 1886, évi VII. t.-c. 23, §-a b) pontjában meghatározott esetek közé nem tartozik az egyetemlegesen kötelezett házastársak jogviszonyának a közös hitelezővel történő rendezésére szóló meghatalmazás esete, ennéliogva nem szükséges közjegyzői okirat ahhoz a meghatalmazáshoz, amely a iérjet arra jogosítja, hogy a ieleségével közös váltótartozás elszámolása tekintetében a közösen vállalt tartozás keretén belül a teleséget is egyetemlegesen kötelező jognyilatkozatokat tegyen. (P. VII. 1022 1930. sz. a. 1931. április 22-én.) 99. A váltóképesség kiterjesztésének az alapon, hogy a másik íél a nagykorúság tekintetében megtévesztetett, nincs helye. (P. VII. 513 1930. sz. a. 1931. ápr. 24-én.) Ahhoz, hogy alperes, aki teljeskorüságát a váltót aláírása idején még el nem érte, olyannak tekintessék, mint aki a Vt. 1. §-ának 2. bek. értelmében szenvedő váltóképességgel birt, — amint a fellebbezési bíróság helyesen kifejtette, ( — az szükséges, hogy önálló ipart törvényes képviselőjének gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével folytatott legyen, ily gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezés megtörténte azonban ebben az esetben megállapítást nem nyert. Nem állapítható meg alperes terhére a váltójogból eredő kötelezettség a felperes által előadott azon az alapon sem, hogy a váltó kiállítása alkalmával őt teljes korüsága tekintetében megtévesztették. A Vt. 1. §-a ugyanis a nem teljesI korúak szenvedő váltóképességét, csak a 2. bekezdésben foglalt esetben, kivételkép ismeri el, ; következéskép — minthogy a váltótörvénynek a szenvedő váltóképességre vonatkozó szabálya 1 kiterjesztőleg nem magyarázható, annak, hogy | az egyébként nem teljeskorú alperes váltónyilatkozata azért fogadtassák el olyannak, mint , amelyből a váltójogból eredő kötelezettség származik, mert állítólag a felperest teljeskorúI ságot színlelve megtévesztette. — helye nincs.