Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1931 / 6. szám - Az Országos Hitelvédő Egylet 1930. évi jelentése
124 KERESKEDELMI JOG 6. sz. A bpesti kir. ítélőtábla cégügyi határozatai. 11. A védjegy lajstromozás feltételei a cégválasztás alapelveitől különböznek, következésképpen egymagában véve az a körülmény, hogy valaki bizonyos védjegyet megszerzett, a céghasználatnál nem bírhat döntő befolyással. E szerint a védjegy szavakból álló részének a cégbe való felvétele csak akkor engedhető meg, ha az annak bejegyzésére irányuló kérelem a cégválasztás alapelveinek megfelel. A K. T. 11. §-a értelmében a cégszövegbe oly toldás felvehető, mely a személy vagy az üzlet közelebbi megjelölésére szolgál. Kérelmező a szóvédjegyet üzlete közelebbi megjelölésére feletébb alkalmasnak tartja. Kérelmezőnek cz az álláspontja azonban nem helyes. Igaz ugyan, hogy olyan esetben, ha egy cég már hosszabb idő óta hoz bizonyos szóvédjeggyel ellátott árút forgalomba, s ennek folytán a szóvédjegy már úgy átment a köztudatba, hogy a közönség e szóval megjelölve kéri az árút, alkalmas lehet az árút gyártó és forgalomba hozó üzlet közelebbi megjelölésére, s így ekkor ezen a címen a szóvédjegyet cége szövegeibe már utólag felveheti. De nem alkalmas erre, egy nem is egy hóval a cégbejegyzési kérelem előterjesztése előtt feltételesen megszerzett, s így még közismertté nem válhatott szóvédjegy. Allegorikus, vagy más mintegy nevet adó szónak a cégszövegbe való felvételét megengedi ugyan a bírói gyakorlat részvénytársaságok és szövetkezetek esetében, mert ezeknek elnevezésére ilyenre polgári név híján tényleg szükség lehet. De éppen ebből folyik, hogy egyéni cégnél, ahol ilyen nevet adó toldatra szükség nincs, ily toldat a gyakorlati életnek a cégszöveget rövidítő szokása folytán — aminek pedig ebben az esetben szembeszökő példája a becsatolt két helyhatósági bizonyítvány és a kérelmező saját illetményjegyzéke, melyekben a cégszöveg már is rövidítve van — arra vezetne, hogy kérelmező üzletét kereskedelmi társaság által folytatottnak tartanák. Helyes tehát az elsőbíróság elutasító döntése, miért is a kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem adott. (P. VI. 3587/1931. sz. a. 1931. április 23-án.) 12. Oly rendelkezéseket, melyeket a K. T. parancsolólag hagy meg, az alapszabályokba felvenni azért nem szükséges, mert ily esetben nem lehet kétség az iránt, hogy a törvényes rendelkezés az irányadó, ha nem is utalnak arra az alapszabályok. A K. T. 40. §-ára utalással helyesen döntött tehát az elsőbíróság úgy, hogy a cégbiztos annak az előterjesztésének, hogy az alapszabályok 21. §-a tüntesse fel, hogy a cégvezető a céget pp. toldattal jegyzi, helyt nem adott. (P. VI. 3586/1931. sz. a. 1931. május 2-án.) 13. Az igazgatóság cégjegyzési joga harmadik személyekkel szemben nem korlátozható és ezért az igazgatóság összes tagjait a cégjegyzésből kizárni, cégjegyzésöket azzal korlátozni, hogy csak igazgatóságokon kívüli személlyel jegyezhetik a céget, nem lehet. Ennek korlátain belül azonban, a társasággal szemben az igazgatóság képviseleti, — tehát cégjegyzési joga is, — a K. T. 189. §. 1. bekezdése értelmében alapszabályilag korlátozható. Az a körülmény, hogy az alapszabályok 4. §. 2. bekezdése úgy intézkedik, hogy az igazgatóság által választott ügyvezető igazgató, vagy igazgatók bármelyike egyedül jegyzi a céget, (míg két igazgatósági tag csak együtt) harmadik személyekkel szemben a főnök számbajövő igazgatósági tagok kötelezettség vállalását sem zárja ki, sem nem korlátozza, s így az alapszabályoknak ez az intézkedése, mely az igazgatóság cégjegyzési jogát csak a társasággal szemben korlátozza, a törvényes rendelkezésbe nem ütközik és ezért módosítására, — a felhívott rendelet szakasz alapján, — a részvénytársaság fel sem hívható. A K. T. 181. §-a értelmében az alapszabálymódosítás a cégjegyzékbe való bevezetés előtt joghatállyal nem bír. Helyes és figyelmeztető volta miatt célszerű is volna tehát az, ha az alapszabályok erre a törvényes rendelkezésre való utalással a mindenkor bejegyzett alaptőkének meghatározott részét képviselő hányadban fejeznék ki a határozatképességhez megkívántató számot. Ámde az alapszabályok 13. §-a azzal, hogy ilyen utalás nélkül csak a részvényeknek ^„-ede kifejezéssel határozza meg a határozatképességhez szükséges számot, még sem intézkedik a K. T. 181. §-ával ellentétesen, mert a még nem joghatályosan fel emelt alaptőkét befizetettek ezzel még nem részvényesei a társaságnak és így ilyen szóhasználat mellett sem lehet az alapszabályokat úgy érteni, hogy olyanoknak adnak részvényesi jogot, a kiket az még a törvény értelmében meg nem illet. Az igazgatóság tagjainak, az igazgatóság kebeléből alakított üzletvezetőség és végrehajtó bizottság tagjainak díjazása a K. T. 182. és 179. §-aira való tekintettel a közgyűlés hatásköréből el nem vonható. Az alapszabályok 26. §-ának az az intézkedése, mely az üzletvezetőség tagjainak fizetése tekintetében az igazgatóságra ruházza ugyan a szerződéskötés jogát, a közgyűlés jóváhagyását azonban megkívánja, nem vonja el a díjazás kérdését a közgyűlés hatásköréből, miért a kir. ítélőtábla az alapszabályok e §-a tekintetében is helyt adott a felfolyamodásnak, s a módosítás iránti felhívást mellőzte. Ellenben az alapszabályok 27. §-a, amely a végrehajtó bizottság díjazását egyenesen az igazgatóság hatáskörébe utalja, a K. T. 182. §. és 179. §-ainak nem felel meg, sőt azokkal ellentétesen intézkedik. Miért is az alapszabályok 27. §-a tekintetében a kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak nem adott helyt. (P. VI. 3134/1931. sz. a. 1931. május 16-án.) Felelős kiadó: DR. SZENTÉ LAJOS. DUNÁNTÚL PÉCSI EGYETEMI KÖNYVKIADÓ ÉS NYOMDA RT.