Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Versenyjogi reformkérdések [1. r.]

114 6. sz. telenítési per szintén kevés orvoslást nyújt, úgy hogy a jogsérelmet szenvedett fél valósággal tehetetlen egy jog- és törvényellenes választott bírói ítélettel szemben. Ezért hangoztatjuk mi már évek óta, hogy itt reformra van szükség. Már a mult Országos jogászgyűlés teljes ülésének többsége elfogadta azt az indítványunkat, hogy a kamarai mint nem is tulajdonképeni választott bíróságok ítélete ellen helye legyen az eredményre nem vezető felfolyamodáson kívül, kirívó alaki és anyagi jogsérelem esetén, érdemleges perorvoslatnak. A versenytörvény életbelépte óta módunkban volt közelről megfigyelni úgy a rendes, mint a kamarai választott bíróságok ítélkezését és mindjobban meggyökerezik bennünk — hozott ítéletek kapcsán — az a szilárd meggyőződés, hogy a kamarai választott bíráskodás mai formájában fenn nem maradhat. Eltekintünk a választott bíróságok összetételével járó — igen enyhén szólva — szépséghibáktól, melyek az elnökök és jurytagok kijelölése tekintetében egyaránt felmerültek, melyekre évről-évre hiába hívjuk fel a Kamara elnökségének figyelmét s amely panaszokat ismételten felhoztuk az Iparjogvédelmi Egyesület ülésein. A dolog mindenesetre megérett arra, hogy a választott bíráskodás reformjával úgy az igazságügyi minisztérium, mint a kereskedelemügyi minisztérium illetékes osztályai behatóan foglalkozzanak. — Elismerjük, hogy a választott bíróságok sok esetben megtalálják a megnyugtató megoldás módját. Számos esetről tudunk azonban, midőn a választott bíróság jobban ragaszkodik a formaságokhoz, mint bármely polgári bíróság, úgy hogy felmerül az a kérdés, hogy akkor minek van szükség választott bíróságra? Ujabbi kirívó választott bírósági ítéletek kapcsán aktuálissá válik az a kérdés is, hogy vájjon a Tvt. 24. és 32. §§-aiban a miniszterileg jóváhagyott alapszabályokkal bíró gazdasági egyesületek „közérdekű" perlési joga nem szorul-e revízióra? A Tvt. 24. illetve 32. §§-ai alapján magánindítványra jogosultnak kell tekinteni nem csak a versenytársakat, hanem ,,e cselekmény által érintett szakmabeli érdekek előmozdítására hivatott egyesületeket is", amelyek a magánindítványon kívül abbanhagyás iránti pereket is indíthatnak. — Évek óta figyelemmel kísérjük egyes ilyen egyesületeknek, különösen a budapesti kamarai választott bíróság előtt folytatott, valóságos perlési mániáját. Ismételten felhívtuk az illetékes kamarai körök figyelmét ezekre a visszaélésszerű jelenségekre. Minthogy e tekintetben nem történt semmi, a perek folyton csak szaporodtak és mind több és több kereskedő és iparos esett áldozatul ezen úgynevezett közérdekű pereknek. Köztudomású, hogy egy jóformán csak papíron létező egyesület százával indítja a pereket a kamara választott bírósága előtt (az sem titok, hogy mindig ugyanazon ellenjegyzés mellett) s a választott bíróság dacára, hogy módjában állott volna, sohasem kutatta, vájjon ezen közérdekű perek mögött nem rejlik-e valami kevésbé tiszteletreméltó magánérdek. Egy legújabban a bpesti kamarai választott bíróság előtt lefolyt perben (2652 1931. sz.) erről a felperesként fellépett egyesületről (egy kárpitosszövetségről), kiderült, hogy sem a keresetben megadott címen, sem Budapest egyéb kerületeiben bejelentve nincs, helyisége egyáltalában nincs, üléseit kávéházi helyiségekben tartja, pénze, vagyona nincs, tagdíjakból havonta minimális és az egyesület legszükségesebb kiadásait sem fedező öszszeg sem folyik be és még is tömegesen viszi a pereket, amelyekhez pedig ezrekre rugó kamarai illetékeket kell előlegezni. A választott bíróság nem engedte meg annak a kérdésnek tisztázását, hogy ki adja ezen perek indításához szükséges összegeket? (Sőt az ü. v. alelnöknek e kérdésre megadott felvilágosítását, mely fényt derített volna az ügyre, jegyzőkönyvbe sem engedte foglalni; azt ellenben igen, hogy e perekért az alelnöknek valaki köszönetet szavazott.) Megállapíttaíott, hogy olyan iparos, amilyen e perbeli alperes volt, az egyesületben alig egy néhány foglal helyet, sem külön szakcsoportot nem képeznek, sem az egyesület vezetőségében képviselve nincsenek. Megállapíttatott, hogy az ü. v. alelnök nem volt jogosítva meghatalmazásokat aláírni (s ez csak most derült ki), tehát tulaj donképen az összes perekben hiányzott a meghatalmazás. A bíróság még is megállapítja az egyesületnek akturátusi jogát azon a címen, hogy miniszterileg jóváhagyott alapszabályai vannak s bár a tárgyalások nagyobb része a meghatalmazás jogossága körül forgott, s bár megállapította, hogy az inkriminált magatartás éppen csakhogy a „határon mozog", alperest marasztalta a perköltségekben. Mi azonban hisszük és e sorokkal felhívjuk rá az illetékes kereskedelmi és igazságügyi minisztériumok figyelmét, hogy ezen egyesületi pereskedésekben rendet kell teremteni. Nem lehet hinni, hogy a törvény módot akar nyújtani bármely „link" egyesületnek, hogy közérdekű pereket indítson s hogy vádlóként lépjen fel s hogy az ilyen egyesület menjen bíróság elé, hogy ,,rendet teremtsen a tisztességtelen verseny dzsungeljében". Mi azt hisszük, hogy éppen ezen egyesületek dzsungel jében kell rendet teremteni s hogy nem elégséges a fellépéshez, hogy összeálljon néhány kereskedő vagy