Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Versenyjogi reformkérdések [1. r.]

6. sz. KERESKEDELMI JOG 113 nek nagy szüksége van és hogy ez idevonat­kozó jogi problémák megoldása igen időszerű. |Der Eigentumsvorbehalt in Wirtschaft u. Recht. 1931. Berlin de Gruyter & Co; Dr. Her­mann Weyss: der Eigentumsvorbehalt, Ge­richtszeitung 1929, Der Eigentumsvorbehalt im in- u. auslándischen Recht, kiadja a Reichsverband der deutschen Industrie). Utalva ismét a földbirtok teherrendezését előmozdító intézkedésekre, ha az árúhitek nem akarjuk e területről egészen kiküszö­bölni, úgy az árúhitelezőt messze módon meg kell védeni azzal, hogy az adósra át nem ru­házott tulajdonjogát visszavehesse, ha lejá­ratkor kielégítéshez nem jut. Különösen sérelmes az árúhitelezőre az, hogy a tulajdonjog fentartását az adók és illetékek végrehajtási biztosításánál a kincs­tár ellenében alig érvényesítheti. A közadók kezeléséről szóló végrehajtási utasítás (60.000 1927. P. M. rendelet 59. §-a) ugyanis a köztartozások miatt vezetett foglaláskor a hátralékosnál, illetve annak lakásában lefog­lalt ingóságoknál zár alól feloldás iránt ig'énykeresetnek helyt nem ad. Ha a foglalás másutt foganatosíttatik. akkor is csak oly tárgyak zár alól feloldása kérhető, melyek iparosoknál feldolgozás céljából, kereskedők­nek eladás céljából, fuvarozóknál, szállítmá­nyozóknál, beraktározási vállalatoknál fuva­rozás, illetve elraktározás céljából adattak át. Amíg tehát csupán a szorosan vett eladási bizománynál ismeri el a kincstár a megbízó tulajdonjogát, ha az árú eredetben megvan, addig általában a tulajdonjog* fentartásával eladott árúk az adósnál a kincstár részéről, amikor az adós köztartozásainak biztosítá­sáról van szó, tekintet nélkül harmadik sze­mélyek igényére, lefoglalható. De még a bizo­mányi ügylet esetében is, ha az árúk már el­adattak, a helyükbe lépő pénzkövetelésre nézve nem élhet a megbízó igénykeresettel a kincstárral szemben. Ezzel ellentétes a K. T. 374. §-a, amely szerint a bizományos által kötött ügyletekből befolyó követelések a bi­zományos és ennek hitelezőjével szemben a megbízó követelésének tekintetnek. Mindez az árúhitelezők érdekeit komo­lyan veszélyezteti. A pénzügyi kormánynak módot kell találnia, hogy amidőn a túlterhelt ingatlanok elárverezésénél hátrább álló árú­hitelezők kielégítésének határt szab. teljes mértékben érvényesülhessen a tulajdonjog" fentartása és az árúhitelezők elől az ő tulaj­donukban maradt ingóságokat, amennyiben ezt kétséget kizáró módon igazolni tudják, az adós köztartozásai fejében elvonhatok ne legyenek. Különben az árúhitelező, aki a túl­terhelt ingatlanból kielégítést nem remélhet, még tulajdonjog fentartásával sem hitelez­het. A tulajdonjog fentartásának szélesebb érvényesülése a mai hiteléletben jogilag és gazdaságilag egyaránt indokolt. Versenyjogi reformke'rde'sek. Irta: dr. Szenté Lajos ügyvéd. Az 1923. évi V. t.-c. 44. §. szerint: A ke­: reskedelmi és iparkamarák a tisztességtelen verseny kérdésben felmerült viták felett döntő választott bíróságokat létesíthetnek. E választott bíróságok hatásköre csak olyan ügyekre terjed ki, amelyekben a felperes nem követel kártérítést és ennélfogva a ke­reset csupán abbanhagyásra irányul. A fel­peres az ilyen ügyben (abbanhagyásra irá­: nyúló) keresetét szabad választása szerint ' akár az illetékes törvényszékhez, akár e választott bírósághoz adhatja be. Évek óta hangoztatjuk, hogy a tisztesség­telen verseny perekben működő kamarai vá­lasztott bíróságok reformra szorulnak. Már önmagában az a körülmény, hogy e kamarai választott bíróságok nem tiszta választott bíróságok, hanem, mondhatni, hermafrodita választott bíróságok (mert al­: peres nem választja ezt a bíróságot, hanem felperes választása szerint odamenni kény­I szerül), arra mutat, hogy e választott bíró­sági eljárásban azok a perjogi kautélák, amelyek az általános választott bírósági el­járásban a felek védelmére rendelkezésre ! állnak, itt nem elégségesek. Mi egyáltalában nem vagyunk barátai a választott bírósági eljárásoknak, ideértve a tőzsdei választott bíráskodást is, s ezirányú véleményünket ' ismételten úgy a Kereskedelmi Jog hasáb­jain, mint egyebütt is hangoztatni szoktuk. | (Az a feltűnést keltő kúriai határozat — P. IV. ; 157 1931. sz. —, amely egy választott bíró kizárása ügyében a választott bíráskodás sok kulisszatitkát nyilvánosságra hozta, kü­lönben is kell, hogy az illetékes körök figyel­| mét a választott bírósági eljárás reformjára irányítsa.) A választott bírói ítélet a maga megfelebbezhetetlenségében sokszor alkal­mat nyújt oly önkényeskedésekre, amelyek ellen hiába keresnek a felek jogorvoslatot. Még ott, ahol a felek közösen állapodtak meg a választott bíróságban, könnyű azt mondani, hogy volenti non fit injuria. Más­ként áll azonban a helyzet a Tvt. 44. §. alapján működő kamarai választott bírósá­goknál; minthogy ezek nem tulajdonképeni választott bíróságok, hanem mondhatni szak­bíróságok. Kell tehát, hogy ezek is oly kau­télákkal legyenek körülvéve, amelyek leg­alább is megközelítik a rendes bíróságok ítéletei elleni jogorvoslatokat. Ez azonban a kamarai választott bíróságoknál teljesen hiányzik. A kamarai választott bíróságok íté­letei ellen (23.900 1924. I. M. számú ren­delet 13. §. szerint) csupán felfolyamodás­; nak van helye oly szűk körben, amely tulaj­donképen a nullával egyenlő. Az ugyanezen rendelet 14. §. alapján biztosított érvény-

Next

/
Thumbnails
Contents