Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 5. szám - A gazdasági lehetetlenülés - hitbizományoknál - Bojkott

102 KERESKEDELMI JOG 5. sz. kényszer útján létrejöttéknek nem tekinthetők; de különben is azoknak ilyen alapon való megtámadása már csak azért sem foghat helyt, mert az ilyen megtámadás — alapossága esetén is — csak az egész szerződés semmiségét vonhatná maga után, de nem azt, hogy a szerződésnek az alkalmazottra kedvezőtlen egyik pontja olyan rendelkezéssel pótoltassék, amelyre nézve a felek meg nem egyeztek. De nem helytálló a felperes keresete kártérítés címén sem azon az alapon, hogy az alperes a szolgálatának 40 év előtti felmondásával meghiúsította azt, hogy felperes nyugdíjjogosultságát elérhesse; mert törvényeink értelmében a munkaadót a felmondás joga kétségtelenül megilleti, nem lehet tehát a nyugdíjszabályzatot akként értelmezni, hogy alperes az alkalmazottai 10-ik szolgálati évétől, azok 40-ik szolgálati éve betöltéséig a felmondási jog gyakorlásában olyképen volna korlátozva, hogy annak gyakorlása esetén kártérítésül olyan nyugdíjat fizessen, amelynek fizetésére magát egyáltalán nem kötelezte, mert a joggal való élés alapján csak akkor lehetne kártérítési kötelességről szó, ha alperes jogát visszaélésképen gyakorolta volna. Erre nézve azonban a fennforgó esetben semmi adat sem merült fel. Ezért helyesen ítélt a fellebbezési bíróság, midőn kimondotta, hogy a szolgálatának 13-ik évében felmondással elbocsátott felperes az elbocsátásakor érvényben volt nyugdíjszabályzat alapján nyugdíjat nem követelhet. Kezesség. 79. A K. T. 270. §. 3. pontjában szabályozott (kereskedelmi ügyletből eredő) kezesség szabálya nem kényszerítő természetű; attól a ielek eltérhetnek. (P. VII. 54/1930. sz. a. 1931. márc. 12-én.) A kezesség iránti szerződésben az ügyleti felek az alperes kötelezettségének tartalmát és feltételeit a hitelezőre is kötelező hatállyal akként állapították meg, hogy az alperes a kezességből folyóan vállalt 16.000 P erejéig csak akkor legyen felelős, ha a föadós, illetve a másik kezes, özv. W. I.-né ellen vezetett végrehajtás sikertelen maradt, illetve a követelésnek ezek vagyonából való behajtása nem lehetséges. Az alperes tehát csak kártalanító kezesként lévén felelős, a hitelező, mielőtt ellene fordulna, a főadós, illetve másik kezes vagyonából köteles kielégítést keresni. Ezzel szemben pedig a fellebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás az, hogy a felperes által a főadós és özv. W. I.-né kezes ellen indított per még folyamatban van s így a felperesnek még végrehajtási úton érvényesíthető követelése nincs. Nincs jelentősége ezzel szemben a felperes által a felülvizsgálati kérelemben felhozott annak a körülménynek, hogy az alperes kezességvállalása kereskedelmi ügyletből ered s így készfizetői kezességnek minősítendő, mert a K. T. 270. §-ának 3. bekezdésében foglalt szabály, ha alkalmazásának feltételei valóban fennforognak is, nem kényszerítő jellegű s nincs kizárva, hogy — amint az a fennforgó esetben is történt — a felek a kezesség tartalmát s feltételeit eltérően állapítsák meg. Takarékbetét. 80. Bemutatóra szóló betétkönyv átruházása az ellenkezőnek világos kifejezésre juttatása nélkül szükségkép magában foglalja a betéti ügyletből támasztható minden igénynek együttes át(P. IV.' 38/1930. sz. a. 1931 ápr. 8-án.) így a betétkönyv fenntartás nélküli átadása ellenében teljesített fizetésnek minden igény kiegyenlítéseként elismerése megszünteti az előző birtokos által a betét kiadásának vele szemben történt megtagadásából esetleg érvényesíthető kárigényt is, amely igény az átértékelési törvény rendelkezéseihez képest egyébnek, mint átértékelési igénynek nem is tekinthető. Valorizáció, 81. Az a körülmény, hogy valamely követelés tekintetében marasztaló ííéíet hozatott, a követelés jogi természetét nem változtatja meg, s így a kereseti átértékelési igény elbírálásánál az 1928. Xíí. t.-c. 13. §-ának az ítélettel meghatározott követelésekre vonatkozó rendelkezéseitől függetlenül, az id. törvénycikk 4, §-ában foglalt anyagi jogi rendelkezések az irányadók. (P. VII. 470/1930. sz. a. 1931 márc. 24-én.) Ennek a §-nak 3. pontja értelmében pedig a váltón alapuló pénztartozás ki van zárva az átértékelésből és csupán az alapul szolgáló jogviszonyból folyóan támasztható átértékelési igény, az alapjogviszonyból pedig a felperes a fellebbezési bíróság helyes okfejtése szerint nem támaszthat átértékelési igényt. 82. Semmi okszerű alapja sincs annak az érvelésnek, mintha az 1928 : XII. t.-c. rendelkezésein alapuló átértékelési igény csak az eredeti hitelező és eredeti adós egymáshoz való közvetlen jogviszonyában volna érvényesíthető és akár egyetemes, akár különleges jogutódlás révén nem szállhatnának át a jogutódra az 1928 : XII. t.-c. rendelkezéseiből származható igények és kötelezettségek ép úgy, mint egyéb nem személyhez kötött vagyonjogi igények és kötelezettségek. (P. IV. 2594/1930. sz. a. 1931. márc. 4-én.) Vétel. 83. A vételügyletet létesítő szerződés megkötésével és az árú átadásával a vevő tulajdonjogot szerez. Ennélfogva, ha ezzel ellentétben az eladó a tulajdonátruházást feltételhez, a vételár megfizetéséhez fűzi, ezt a tulajdonszerzés megtörténte előtt, tehát az átadáskor, vagy ezt megelőzőleg kell kikötnie, mert ellenkező esetben az átadás dologjogi hatálya beáll és a vevő az árú tulajdonjogát megszerzi. Ha tehát az eladó a tulajdonátruházást a vételár megfizetéséhez, mint feltételhez köti, ezt legkésőbb az árú átadásakor kell megtennie. (P. VII. 7971/1929. sz. a. 1931. márc. 13-án.) Jutalék. 84. Az anyagi jog szabályai szerint a kölcsönügylet létrejötte csak a kölcsön tárgyának átadásával nyer befejezést s ennek meg nem történtéig az alkuszt a kölcsönügylet közvetítéseért díj csak akkor illeti, ha közötte és a megbízó között oly megállapodás létesült, hogy a díj már