Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 5. szám - A gazdasági lehetetlenülés - hitbizományoknál - Bojkott

5. sz. KERESKEDELMI JOG 101 adós, a jelzálogos hitelező kielégítése, mint személyes kötelezettség nem terheli, csak tűrni köteles, hogy hitelező a jelzálogból kielégítést szerezzen. (P. VIII. 369 931. sz. a. 1931 ápr. 9-én.) Minthogy pedig a jelen esetben a II. r. alperes az I. r. alperesnek csak egy ingatlanát vette meg, tehát nem az egész vagyon, vagy az egész vagyon bizonyos hányadának átvételéről van szó, a II. r. alperes, mint aki az adásvevési szerződés szerint a C. 8. és a C. 9. alatt bekebelezett terheket kifejezetten dologi adósként vállalta magára s egyébként a tartozások átvállalása tekintetében a felperessel megállapodást nem kötött. Kártérítés. 75. A veszélyes üzem tulajdonosa csak azoknak köteles a baleset következtében elvont tartást megtéríteni, akiknek a tartására a baleseí iolytán elhalt törvény vagy törvényes gyakorlatnál fogva kötelezve volt. A gyermek pedig csak a vagyontalan és keresetképtelen szülőket is csak annyiban köteles eltartani, amennyiben arra a saját tisztes tartás megélhetésének a veszélyeztetése nélkül képes. (P. II. 5588 1929. sz. a. 1931. márc. 24-én.) Baleset. 76. A bírói gyakorlat az 1374 : XVIII. t.-c. 9, §-ának a kártérítési követelések elévülésére vonatkozó különleges rendelkezését a gépjárművekre is kiterjesztvén, a gépjármű üzemben tartójának tárgyi ielelősségére alapított kártérítési kötelezettsége halál esetén a halálozási időpontjától számított három év alatt elévül.— A balesetet szenvedett apa gyermekei jogszabály szerint a kártérítéshez csak abban a mértékben tarthatnak igényt, amely mérvben a törvényes tartási kötelezettség az apát terhelte, és a gyermekek attól az atyjuk halála folytán elestek, és nem vehető figyelembe, hogy az elhalt természetes gyermekeit a törvényes tartási kötelezettségét meghaladó módon nagy — kötelezettség nélkül — jólétben tartotta. A természetes gyermeket az apával szemben megillető törvényes tartási kötelezettség mérve pedig az anya társadalmi állásához és a természetes apa vagyoni viszonyaihoz igazodik. (P. II. 2049 1929. sz. a. 1931 márc. 12-én.) Jogszabály, hogy az elévülés az alatt az idő alatt nyugszik, amíg a jogosított cselekvőképtelen és törvényes képviselője nincsen. A felpereseknek, mint törvénytelen gyermekeknek pedig anyjuk személyében a. baleset idején és az elévülési határidő egész folyamán volt törvényes képviselőjük. Abban a kérdésben, hogy a természetes atya elhalálozása folytán a kiskorúaktól elvont tartást a halálos balesetet okozott veszélyes üzem tulajdonosa megtéríteni tartozik-e. a kiskorú felperesek és az ő képviseletükre hivatott anyjuk között érdekellentét nem foroghatott fent. Egyéb okot pedig arra. hogy a törvényes képviselő a keresetnek az elévülési időn belül való megindításában akadályozva volt, a felperesek fel nem hoztak. A keresetet a III—XII. rendű alperesekkel szemben elévülés okából elutasító bírói döntés végeredményében tehát — az ehelyütt kifejtettek szerint — megfelel az anyagi jognak. A II. r. alperes javára azonban az elévülés be nem állott, mert ez az alperes büntetőbíróságilag megállapított vétkessége alapján tartozik kártérítési felelősséggel. Kellőkép megokolt erre tekintettel a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy II. rendű alperes az elhalt állítólagos hibáját a felelősség alól mentesítő okként fel nem hozhatja. Ez utóbbi körülményre felajánlott bizonyítás mellőzésével tehát a fellebbezési bíróság jogszabályt nem sértett. A tényállás szerint a felperesek anyja varrónő, az elhalt természetes atya évi jövedelme pedig a balesetet megelőző 1919—1920. esztendőben 200.000 korona volt. A kir. Kúria a magyar koronának az akkor már jelentősen lecsökkent belértékére és a kiskorú felperesek anyjának társadalmi állására tekintettel a kiskorúaktól elvont tartás értékét a Pp. 271. §-a alapján fejenként havi 30 pengőben találta megállapítandónak. A havi járadék fizetésével a II. rendű alperes a bírói gyakorlatnak megfelelően csak a kereset beadását megelőző hatodik hónaptól kezdve terhelhető, mert a kereset beadásával történt késedelemnek elfogadható oka nem volt, és a járadék halmozása a vagyontalan gépkocsivezető II. rendű alperesnek súlyos megterhelésével járna s annak anyagi romlását idézhetné elő. Főnök és alkalmazott. 77. Az alkalmazott, ha a szolgálatból felmondás nélkül való kilépésre jogos oka van is, tartozik ennek az oknak tudomására jutása után a munkaadót elhatározásáról késedelem nélkül értesíteni, mert ha ezt elmulasztja és a szolgálatát folytatja, magatartásából okszerűen lehet azt a következtetést vonni, hogy az említett ok miatt a szolgálatból kilépni nem akar és ezért ugyanarra az okra később már jogot nem alapíthat. (P. II. 4082 1929. sz. a. 1931. március 17-én.) Nyugdíj. 78. A nyugdíjszabályzat jogérvényesen állapíthat meg oly feltételek3t5 melyek a nyugdíj fizetését bizonyos idő elérésétől stb. teszik függővé. Az ily kikötés érvénytelensége az 3gész szerződés semmiségét vonná maga után, de nem azt, hogy a szerződésnek az alkalmazottra kedvezőtlen egyik pontja olyan rendelkezéssel pótoltassák, melyre a felek nem egyeztek meg. (P. II. 2333 1929. sz. a. 1931. márc. 17-én.) A nyugdíjfizetési kötelezettség külön jogszabály hiányában a felek megállapodásán alapszik és ezért a szerződés állapíthatja meg azt is. hogy a nyugdíj milyen esetekben és minő feltételek mellett jár. A felek tehát a szerződésben azt is kiköthetik, hogy a nyugdíj csak 40 szolgálati év betöltése, illetőleg 40 évi rendes tagság, vagy 10 évi szolgálati idő. illetőleg rendes tagság eltelte után, de ez utóbbi esetben csak szolgálatképtelenség esetében jár és hogyha a munkaadó a nem szolgálatképtelen alkalmazottat annak hibáján kivül 10 évi szolgálat betöltése után elbocsátja, csak az alkalmazott által befizetett nyugdíjjárulékok visszafizetésére köteles. Ezek a kikötések erkölcsteleneknek vagy