Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 5. szám - A gazdasági lehetetlenülés - hitbizományoknál - Bojkott

ioo KERESKEDELMI JOG 5. sz. BÍRÓI JOGGYAKORLAT. Általános. 71. Az állandó bírói gyakorlat értelmében a testi munkára utalt egyéneknél a munkabírás bármely állandó jellegű csökkenése és leíokozottsága már önmagában is értékveszteséget jelent, ami megfelelő anyagi kiegyenlítéssel kárpótlandó még akkor is, ha a sérültnek megmaradt munkabírását oly előnyösen hasznosítania is sikerül, hogy a baleset után keresete a baleset előtti kedvezményét eléri vagy meghaladja. (P. II. 1325/1929. sz. a. 1931 március 4-én.) Téves tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy II. r. felperesnek még a 10 százalékos állandó munkaképességcsökkenés fennforgása esetén sem lehetne a kártérítésre jogos igénye azért, mert korábbi alkalmazásában változatlan javadalmazással a baleset után is megmaradt. 72. Kötelezettség teljesítése céljából tett szolgáltatást nem lehet visszakövetelni, ha a teljesítő tudta, hogy a szolgáltatással nem tartozik; kivéve ha a szolgáltatást a másik fél által felismerhető kényszerhelyzetben vagy visszakövetelési jogának fenntartásával teljesítette. (P. IV. 8162/1930. sz. a. 1931 márc. 26-án.) I. A felperes keresetének és felülvizsgálati kérelmének tényelőadása szerint 1911. év óta az alperes budapesti lerakatát, mint az alperes üzletvezetője a felperes önállóan vezette; az alpereshez szolgálati viszony fűzte, az alperestől javadalmazást kapott, az alperes viselte a budapesti lerakat minden költségét (házbér, alkalmazottak fizetése, adó stb.). Kifelé azonban a felperes volt a cégbirtokos és mint ilyen a hatóságokkal szemben felelős egyén; mert az alperes cégét Budapesten be nem jegyeztette, hanem az alperes budapesti lerakatát a felperes a saját bejegyzett egyéni cége alatt vezette. Az 1925. évben — az alatt az idő alatt, amíg a felperes távol volt — az üzlet könyvelője R. J. a hozzá befolyt üzleti pénzekből sikkasztott; ennek folytán a felperes R. J.-et a szolgálatból elbocsátotta. Megállapította azonban, hogy R. J. olyan könyveket és üzleti feljegyzéseket is magával vitt, amelyeket a nevezett cég ellen akkor folyamatban levő forgalmiadó eltitkolás és vámkihágás miatt indított eljárásban a cég súlyos megkárosítására felhasználhatott. Miután attól tartott, hogy ezt R. J. meg is teszi, ha ellene sikkasztás miatt feljelentést tesznek, dr. B. I, ügyvéd tanácsához képest a felperes elhatározta, hogy R. J. sikkasztását az alperesnek be nem jelenti, hanem az elsikkasztott összegeket ő, — a felperes — egyelőre a sajátjából befizeti és majd ha az említett hatósági eljárás befejezést nyer, az általa befizetett összegeket az alperestől visszakéri. Az 1926. év március havában, — amikor a hatósági eljárás be lett fejezve, — R, J. sikkasztását az alperesnek bejelentette és az általa addig befizetett 35.472 pengő visszautalását kérte, amely kérésének teljesítését az alperes megtagadta. Ennek a pénzösszegnek megfizetésére irányuló keresetével a felperest a fellebbezési bíróság elutasította azért, mert a felperes a keresetében megjelölt oly fizetést teljesített, amelyről tudta, hogy azzal nem tartozik. A fellebbezési bíróságnak ezt a döntését a felperes felülvizsgálati kérelmében anyagjogi jogszabály megsértése címén támadja. Ez a támadás alaptalan. Jogszabály az, hogy kötelezettség teljesítése céljából tett szolgáltatást nem lehet visszakövetelni, ha a teljesítő tudta, hogy a szolgáltatással nem tartozik, kivéve ha a szolgáltatást a másik fél által felismerhető kényszerhelyzetben vagy visszakövetelési jogának fenntartásával teljesítette. A felperes ismertetett tényelőadásából következik, hogy a felperes, mint az alperes üzletének vezetője az üzletről az alperesnek számolni és az alperest illető vagyonértékeket az alperesnek kiszolgáltatni tartozott; a felperes tehát ezt a kötelezettségét teljesítette, amidőn az alperes üzletének pénztárába az onnan hiányzó összegeket befizette. A felperes a per egész folyamán beismerte, sőt felülvizsgálati kérelmében is hangsúlyozza, miszerint tudta, hogy tartozatlanul tesz oly fizetést, melyért őt felelősség nem terheli; viszont a fellebbezési bíróság által megállapított felülvizsgálati kérelemmel meg sem támadott tényállás szerint a felperes a fizetések alkalmával jogfenntartással nem élt; A felperest tehát a teljesített fizetések visszakövetelése csak akkor illethetné meg, ha bizonyította volna azt, hogy a szolgáltatást az alperes által felismerhető kényszerhelyzetben tette. Ámde a felperes nem is állítja, hogy akkor, amidőn a befizetéseket teljesítette, az alperes a R. J. sikkasztásáról és az annak következtében előállott állítólagos kényszerhelyzetről tudott volna, sőt a felperes maga beismeri, hogy e ténykörülményekről jelentését az alpereshez az A) alatti szerint 1925. október 9-től 1926. január 18-ig történt befizetéseit követő későbbi időben, csak 1926. március havában tette meg. Ekként ha meg is állana a felperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a befizetéseket lelki kényszer hatása alatt teljesítette, ennek jogi jelentősége nincs, mert erről a fizetések idejében az alperes éppen a felperes szándékos hallgatása miatt nem tudott és azt fel sem ismerhette. Ennélfogva a kir. Kúria a felperest alaptalan felülvizsgálati kérelmével elutasította. 73. A Hatásköri Bíróság gyakorlatában követett általános szabály szerint a hatásköri szabályt kifejezett eltérő törvényes rendelkezés hiányában az annak alkotásakor folyamatban lévő, azaz addig érdemben jogerősen el nem bírált ügyekben a hatásköri szabály életbeléptével azonnal alkalmazni kell. (P. II. 1866/1929. sz. a. 1931 ápr. 9-én.) Tartozás átvállalás. 74. Tartozás átvállalása esetén az átvevő az átruházónak a szerződés megkötésekor fennálló tartozásaiért a hitelezők irányában az átruházóval egyetemlegesen csak akkor felelős, ha az átruházónak egész vagyonát vagy vagyona hányadrészét veszi át. Egyes vagyontárgyak átvétele alkalmával, ha az a bekebelezett terhek átvállalása ellenében történik, a hitelezővel szemben csak az 1927. évi XXV. t.-c. 39. §-a lehet irányadó, amely szerint a jelzálog tulajdonosát, ha nem személyes