Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 5. szám - Könyvkövetelések engedményezése

$8 KERESKEDELMI JOG 5; sz. konstrukciókkal kísérleteztek. így pl. azt mutatták ki, hogy a biztosító által fizetett összeg a dolog tartozékának tekinthető, vagy egyszerűen az elpusztult zálogtárgy helyébe léptették. Rendkívüli haladást jelentett az 1872. évi porosz törvény, amely már a Wiederaufbau-Klauzula segítségére támaszkodott, míg végül a német B. G. B. az ex lege surrogatio elvi alapjára helyezkedett. Hazai jogfejlődésünkre egyelőre pontot tett az új jelzálogtörvény 31. §-a, mely bár lényeges haladás a megelőző jogállapottal szemben, de még mindig kívánni valót hagy hátra, mert egyrészt elejti az ex lege surrogatiót, másrészt nem statuál kifogástalan törvényi zálogjogot. A jelzálogos hitelező jogállásának kivizsgálásánál e monográfia tökéletes munkát végzett. Az általános, a római jogtól kezdődő jogtörténeti és jogösszehasonlító szempontok beható áttekintése után a jelzálogos hitelező jogállása, védelme, a kárkövetelés, a kármegállapítás úgy normális, mint rendkívüli joghatásai mindmind megannyi eddig kérdőjeles probléma Tury könyvében világos és elfogadható magyarázatokat kapnak. Tury Sándor Kornél munkája napjaink sivár monográfia-termésének idején irodalmunknak ritka nagyértékü, komoly nyeresége. SZEMLE. Cégbiztos és cégbíróság. Ujabban sok szó esik a cégbiztosról és a cégbíróságok gyakorlatáról. E tárgyban, bővebb kommentár nélkül, közöljük a cégbiztosnak a budapesti kir. törvényszék, mint cégbírósághoz intézett 485/1931. sz. előterjesztéséből a következőket: „Az alapszabályok 14. §-ának c) pontja szerint rendkivüli közgyűlés tartandó, ha egy, vagy több részvényes, akik az alaptőke legalább egytized részét képviselik, ezt az ok és cél írásbeli megjelölésével kívánják. Ez az alapszabályrendelkezés nincs összhangban a K. T. 178. §-ával, mert a felhívott törvényszakasz a részvénytőke egytized részét képviselő egy, vagy több részvényesnek ezt a jogát nem köti ahhoz a feltételhez, hogy a közgyűlés összehívásának okát és célját írásban kell kijelölniök." Erre az előterjesztésre a fenti cégbíróság (Cg. 5644/58. sz. al.) a következő határozatot hozta: ,,A kérelemnek helyt ad és ezért a 68.300— 1914. I. M. sz. rend. 32. §-a alapján felhívja az igazgatóságot, hogy a legközelebbi rendes közgyűlés elé az alapszabályok 14. §-a c) pontjának módosítása iránt terjesszen indítványt oly irányban, hogy ezen hivatkozott pontból maradjon ki az a rendelkezés, hogy rendkivüli közgyűlés akkor tartandó, ha az alaptőke egytized részét képviselő részvényes ezt az ok és cél írásbeli megjelölésével kívánja, minthogy a K. T. 178. §-a ezen jogot nem köti ahhoz a feltételhez, hogy az összehívás oka és célja írásban jelöltessék meg. Ezen végzés ellen az igazgatóság 8 nap alatt felfolyamodást, 30 nap alatt kifogást adhat be, amennyiben kifogással nem élne, sem pedig ezen meghagyásnak nem tesz eleget, a kir. törvényszék a megszabott határidő leteltével a céget hivatalból törölni fogja." Mily boldog lehet az az ország, amelynek hivatalnokai és hatóságai rá érnek ily kérdésekkel foglalkozni. . Könyvkövetelések engedményezése. Dr. Mautner Dezsőnek a Kereskedelmi Jog 1930. okt. 1. számában ,,A követelésekre való hitelnyújtás jogi formáiról" közzétett igen alapos tanulmányának csak azzal a részletével nem érthetek egyet, amely szerint a könyvkövetelések engedményezése esetében a K. T. 304. §-ában előírt alakszerűségek be nem tartása esetében ,,az ügylet érvényesége tekintetében sem forog fenn kétely." A Jogtudományi Közlöny 1907 augusztus 23. számában ,,Könyvkövetelések átruházása" cím alatt foglalt cikkemben már reámutattam arra, hogy a K. T. 304. §-beli alakszerűségeknek elrendelése nem tekinthető olyan kivételes szabályozásnak, mely csupán a legszűkebb, betű szerinti értelmezést tűrne meg, úgy hogy az elzálogosításon túlmenő ügyleteknél már csak az általános magánjog szabályai foghatnának helyet. A kereskedelmi jog nem lévén kivételes rendelkezések laza conglomeratuma, hanem az általános magánjoggal szemben speciális jogszabályok rendszeres és szerves összessége, igazi szakjog, amelynek fontossága napról-napra fokozódik a forgalmi élet folytonos és rapid fejlődése folytán, óvakodnunk kell a megszorító magyarázatoktól. A K. T. 25. §-beli szabályt, hogy t. i. a kereskedő könyvei „ügyleteit és vagyoni állapotát teljesen feltüntetik", nem szabad egyszerűen csak utasító jellegű jogtételnek tekintenünk, hanem olyan anyagi jogszabálynak, amelynek az elzálogosítás könyvbeli feljegyzését elrendelő 304. §. csak egyik alkalmazása. Az indokolás a III. rész 321. cikkéhez dr. Apáthy István tollával megjegyzi, hogy a kereskedelmi könyveken alapuló követelések zálogbaadását ép oly kevéssé lehetne elzárni, mint azok átruházását; e tekintetben azonban szükséges, hogy a lehető visszaéléseknek eleje vétessék, mire nézve legcélszerűbbnek mutatkozott azt követelni, hogy a történt zálogbaadás a kereskedelmi könyvben magánál a zálogbaadott követelésnél feljegyeztessék." A legis ratio a könyvkövetelés engedményezésénél az említett formasághoz kötést még inkább megkívánja, mint az elzálogosításnál és így a 25. §. említett rendelkezésére való tekintettel is dr. Mautner Dezső fent idézett kijelentését túlságosan optimisticusnak kell tartanom. Igen is megtörténhetik, hogy a legfőbb ítélőszék 998— 1877. (Dvtár XX. évf. II. r. 8.) és a Curia 8897— 1904. sz. jelzett cikkemben említett határozataival ellentétben bíróságaink a fentebb ismertetett álláspontomra helyezkednek és a jóhiszemű hitelezők érdekében, akik a hitelt igénybevevő kereskedő könyveiben bízva, nekik nagy összegű hitelt nyújtottak, semmisnek mondja ki az e könyvekben bejegyzett követelések engedményezését az esetben, ha ennek a könyvekben az illető követeléseknél való feljegyzését — igen sok esetben persze kijátszási szándékokból — elmulasztották.* Dr. Reisinger Ferenc. (Arad.) * Fájdalom, a hivatkozott cikkíró nem felelhet ez észrevételekre, mivel Dr. Mautner, szeretett barátunk e fenti sorok ideérkeztekor már — elhunyt. Pro meI moria azonban leközöltük Dr. Reisinger cikkét.