Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4. szám - Dr. Mautner Dezső - Dr. Glücksthal Andor: A részvénytársaságok nyilvános számadása [Könyvismertetés]

4. sz. KERESKEDELMI JOG 79 gazdasági gép megrendelésére való reábirás végett felkeresett kisbirtokos a rendelés megtétele, vagy a szerződés megkötése előtt a gazdasági viszonyait és körülményeit jól ismerő községi közhatóság részéről a vétel jogi és gazdasági körülményei felől megfelelő útbaigazításban részesüljön s esetleg a hitelesítés megtagadásával akarata ellenére is megóvassék a gazdasági helyzetével összeegyeztethetetlen ügylet hátrányaitól. Minderre a megrendelésgyűjtő rábeszélésének és kecsegtető Ígéreteinek hatása alá került kisbirtokos annyival inkább reászorul, mert a súlyos megterheléssel járó nagyobb gazdasági gép megvétele reá nézve sorsdöntő jelentőségű, amelynek következményeit szakavatott és tárgyilagos felvilágosítás nélkül járatlanságánál és tapasztalatlanságánál fogva rendszerint végig sem tudja gondolni. A 27.483/1901. sz. K. M. rendelet tartalmából és célzatából tehát egyaránt arra kell következtetni, hogy a községi elöljáróság hitelesítő közreműködése ebben az esetben nem a felek elhatározásától függő puszta alakszerűség, mint pl. az okirati vagy közjegyzői okirati forma, hanem az a hatósági jóváhagyással esik egytekintet alá. Nem áll ezzel a felfogással ellentétben a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek 1904. október 29-én 66.704. szám alatt kibocsátott rendelete, amely azt a kijelentést tartalmazza, hogy a községi elöljáróságok a hitelesítést „hivatalból és ingyen" kötelesek végezni, mert ez a rendelet a hitelesítések díj- és bélyegmentessége tárgyában felmerült kételyeket kívánta eloszlatni s csupán ebből a szempontból rendeli, hogy a szóbanforgó közreműködés hivatalból és díjmentesen történjék. A köztapasztalat szerint sűrűn előfordul, hogy a megrendelő kisbirtokos a tilos megrendelésgyűjtés folytán szállított gépet elfogadja és használatba veszi. Ez a folyamat rendszerint azért következik be, mert a kisbirtokos a gép átvételénél még mindig a megrendelésgyűjtő rábeszélésének a hatása alatt áll és ha netán már kezdetben is tapasztalna a gép használatában és gazdaságos kihasználásában, valamint a vállalt kötelezettségek teljesítésében nehézségeket, bízik a viszonyok kedvező kialakulásában s a nehézségek leküzdhetésében, vagy pedig arra vezethető vissza a kisbirtokosnak ez a magatartása, hogy, ha nyomban meg is bánta a megrendelést, a jogban való tévedése indítja őt a gép elfogadására és használatba vételére, mert a törvényi kellékek megtartása nélkül tett megrendelő nyilatkozata folytán magát kötelezettnek véli. Ezekre tekintettel annál a kisbirtokosnál, aki a létérdekét érintő gépmegrendelést rábeszélés vagy tetszetős ígéretek folytán — a községi elöljáróság felvilágosító és jóváhagyó közreműködése nélkül — megteszi, nem lehet abból kiindulni, hogy a mikor a szállított gépet elfogadja és használatba veszi, a gépvétel jogi és gazdasági következményeinek alapos megfontolása és önkéntes elhatározása alapján cselekszik. Nyilvánvaló tehát, hogy az id. törvénynek és miniszteri rendeletnek az a célja, hogy a megrendelő kisbirtokosnak a tilos megrendelésgyűjtéssel szemben védelmet nyújtson, teljesen meghiúsulna, ha a gép elfogadásának és használatbavételének puszta ténye alapján a megrendelővel szemben eredetileg hatálytalan ügylet hatályosnak tekintetnék. Habár tehát az újabb jogfejlődés (Mtj. 961. §-a és a Némely jogügylet kötelező írásbafoglalásáról szóló 809. sz. törvényjavaslat bizottsági szövegének 1. §-a) és bírói gyakorlatunk is azt az elvet emelte érvényre, hogy a meg nem felelő alakban kötött szerződés a teljesítés elfogadásával rendszerint érvényessé válik, a teljesítés elfogadásának ez a megerősítő hatálya nem terjeszthető ki azokra az esetekre, amikor a törvény különleges érdekek védelmében az alakszerűség megsértését büntetendő cselekménynek nyilvánítja s amidőn tulajdonképen nem is a felek rendelkezésétől függő alakszerűségnek, hanem a hatósági jóváhagyás fogalmát kimerítő érvényességi kelléknek a megsértéséről van szó. Az ellenkező álláspont helyességére a törvény 4. §-ának második bekezdésében foglalt az a rendelkezés sem nyújt támpontot, amely a törvény 1. §-ában foglalt tilalom ellenére létrejött ügyletet csupán ,,a megrendelővel szembe" nyilvánítja hatálytalannak, amely egyoldalú hatálytalanság alatt a bírói gyakorlat felfogása szerint egyoldalú semmiséget kell érteni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a törvényhozó a semmiségnek ezt az egyoldalúságát nem az eladó helyzetének a könnyítése, hanem ellenkezően a kisbirtokos védelmének hatályosabbá tétele végett iktatta a törvénybe, annak következtében tehát a megrendelő kisbirtokos nem kerülhet kedvezőtlenebb helyzetbe, mintha a törvény kétoldalú semmiséget állapítana meg. Nem lehet szó arról sem, hogy az ügyletnek a gép átvétele és használatbavétele után való érvénytelenítése, az előbbi állapot helyreállítása, a forgalom biztonságát veszélyeztetné és az eladót méltánytalanul sújtaná, mert csak a jóhiszemű forgalom tarthat védelemre számot. Ilyennek azonban a törvény büntető tilalmába ütköző megrendelésgyűjtés alapján bekövetkezett gépszállítás nem tekinthető. Ezeknek megfontolása alapján a jogegységi tanács a vitás elvi kérdést akképen döntötte el, hogy: a nagyobb gazdasági gép átvétele és használatbavétele egymagában véve nem zárja el a megrendelő kisbirtokost attól, hogy az 1900:XXV. tc. 1. §-ában foglalt tilalom ellenére és a 27.483— 1901. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet 6. §-ának utolsó bekezdésében megállapított föltétel megtartása nélkül kötött vételi ügyletnek vele szemben való hatálytalanságára hivatkozhassék. A vitás elvi kérdésnek ily értelmű eldöntésénél nem kerülte el a jogegységi tanács figyelmét a jogirodalomban és a bírói gyakorlatban felmerült az az ellenvetés sem, hogy az előbbi állapot helyreállítása, mint az ügylet semmiségének szükségképi következménye nagyobb hátránnyal sújtja a megrendelő kisbirtokost, mintha az ügylet hatályában fentartatnék. Ez az állásfoglalás abból indul ki, hogy a gazdasági gép már rövid ideig tartó használat következtében is rendkívül sokat veszít forgalmi értékéből és hogy ennek a tekintélyes értékveszteségnek a gép visszaadásán felül való megtérítése kibírhatatlan terhet róna a kisbirtokosra. Ennek az érvelésnek a kiinduló pontja téves, mert, ha az előbbi állapot helyreállítására az eladónak törvényes tilalomba ütköző eljárása s az