Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1930-ban

4. sz. KERESKEDELMI JOG 73 rozattal talán első pillanatban ellenkezőnek látszik, tényleg azonban még sem ellentétes a Kúriának P. IV. 3380 1930. számú ítélete (K. J. 8—9.). mely kimondja, hogy az autógarázst megillető kézizálogjog nem szűnik meg azáltal, hogy a garázs az autót a forgalmi engedély átszolgáltatása ellenében a tulajdonosnak esetről-esetre kiadta; mert a forgalmi engedély kiszolgáltatása megakadályozza a zálogadós szabad rendelkezési jogát az autó felett. Lgyancsak megfelel ennek a P. VII. 3047 1930/számú ítélet (K. J. 10.). mely szerint nem elégséges a zálog megalapításához az, hogy adós elismeri, hogy a raktárban levő árúi a hitelező tulajdona; s hogy a hitelező feljogosítja, hogy bizalmatlanság esetén ebből magát kielégítse. Tényleges átadás hiányában a Kúria ezt érvényes zálogszerződésnek nem tekintette. A megrendelés gyűjtési tilalmat tárgyazó 1900. évi XXV. t.-c. 6. §-ának értelmezése körüli vitát — ha nem is közmegelégedésre — eldöntötte a lapunk jelen számában közölt jogegységi döntvény. — A mult évi esetek közül csupán az a kérdés volt eldöntendő, hogy ha az eladó telephelyén már megtörtént a rendelés és ehhez a rendeléshez ujabb vevőtárs járult, aki a saját lakóhelyén írta alá az okiratot, hogy az ilyen utólagos vevötarsi aláíráshoz szükseges-e a községi elöljáróság hitelesítése? A Kúria P. \ II. 4345 1929. szám ítélete (K. J. 12.) nemmel válaszolt. A biztositasi ügvnök jogállására nézve olvassuk a P. VII. 8436 1928. számú ítéletet (K. J. 10.). mely szerint a társaság megbizottjául eljárt ügynöknek tévedése címén a biztosító is megtámadhatja az ügyletet. — Azzal a felfogással szemben, hogy az ügylet elfogadottnak tekintendő, amennyiben a biztosító az ajánlatot 48 óra alatt vissza nem utasítja, az az érv győzött, hegy ez a szabály csak a biztosító kifejezett akarata kifejezését van hivatva pótolni: s ha ez tévedésen alapul, az ügylet nem jön létre. Ugvancsak a biztosítás létrejöttére vonatkozik a P. VII. 3518 1929. számú ítélet (K. J. 8—9.). mely szerint nincs hatálya a biztosítási ajánlatban foglalt ama kikötésnek, hogy a biztosítási szerződés létrejöttéhez az is szükséges, hogy a biztosító a biztosítottat az ajánlat elfogadásáról értesítette s hogy enélkül a szerződés akkor sem tekintendő létrejöttnek, ha a biztosító az ajánlatot kötvény kiállítása mellett elfogadta. A váltójog köréből néhány említésre méltó határozatot találunk. Az 593. számú elvi jelentőségű határozat szerint oly váltó alapján, amelyen a rendelvényes és az intézvényezett azonos személy, váltói úton a jogokat érvényesíteni nem lehet. Azonban az is szabály, hogy az azonosságnak magából a váltóból kell kitűnni. (P. VII. 6237 1929. sz. — K. J. 1. sz.). — Ezt az azonosságot nem állapítja meg abból, hogy az intézvényezett cég elfogadói aláírásánál a cégszöveg alatt a céget jegyző fél gyanánt ugyan az szerepel, aki mint rendelvényes a váltót az első forgatói aláírással ellátta. — Az ugyanezen számban közölt P. VII. 6238 1929. számú ítélet szerint pedig a váltó lényeges kellékeinek fennforgásához elégséges, ha a különböző aláírások egymástól kétségtelenül különböznek. — A P. VII. 5344 1929. számú ítélet szerint pedig (K. J. 6.) az a körülmény, hogy a váltó kibocsátója és rendelvényese egyúttal intézvényezett és elfogadó is, nem teszi a váltót kellékhiányossá. Mi a hatása annak, ha a váltókötelezettség alatt álló egyén a kereseti váltót beváltotta? Erre a kérdésre a P. IV. 7824 1928. és P. VII. 327 1929. számú ítéletek (K. J. 3.) azt a feleletet adják, hogy ha egyéb megállapodás létre nem jön, a beváltó a váltó alapján a vele kötelezett többi adóstársaitól csak oly mértékben követelhet fizetést, amely mértékben az közöttük fennforgott és a váltók keletkezésének alapjául szolgáló köztörvényi viszonyból kifolyólag az adóstársai vele szemben kötelezettségben állnak. S épp ezért, bár követelését váltói úton érvényesítheti, azonban az alperes csupán olyan kifogásokat emelhet, melyek közte és a felperes között fennálló köztörvényi viszonyon alapulnak. A váltói legitimáció kérdésében a P. VII. 8616 1928. számú ítélet (K. J. 5.) kimondta, hogy az a váltóbirtokos, aki nem forgatmány útján jutott a váltó birtokába, hanem a kibocsátótól rendelvényes megnevezése tekintetében kitöltetlenül kapott váltóban magát nevezte meg rendelvényesként s ezúton szerezte meg a váltó érvényesítéséhez szükséges legitimációt, nem tekinthető olyan harmadik személynek, aki ellen a kibocsátóval szemben emelhető kifogások megtehetők nem volnának. — \ iszont azt is kimondja a P. VII. 2128 1929. számú ítélet (K. J. 7.), hogy egymagában az a körülmény, hogy a forgatmányos tud arról, hogy az ő előzője a váltóhoz nem váltói úton. hanem egyszerű átadás útján ASPIRINtabletták különösen jó! bevá'^ck meghüéses megbetegedéseknél és fájdalmaknál, A csom*colé*okon és tablettákon látható ,íay«r* kertsrt birtosrtékot ny\j,i a yaic<3j*gérf •> jówgtr1,