Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4. szám - Csődönkívüli kényszerfelszámolás

4. sz. KERESKEDELMI JOG 69 másul kell vennünk ugyanis, — bár erről nincs szó a R.-ben —, hogy a bírói k. e.-i eljárás a R. életbelépésével megszűnt. Az 1410 1926-os alaprendelet 35, §-a szerint a nem sikerült maganegyezkedést a bírói kényszeregyezségi eljárás követi, mintha magánegyezseg'i eljárás nem is lett volna. Ez a szakasz továbbra sincs hatályon kívül helyezve. A R. 3. §-a szerint azonban az esetben, ha a hitelezők felszámolást kívánnak, a bíró vagy helybenhagyja ezt, amivel véget ér az eljárás, vagy megtagadja a liquidátió jóváhagyását, mely esetben vagy lemondanak a hitelezők a felszámolásról, vagy nem; első esetben a k. e. sikerültével, a másodikban megszüntetésével megint csak véget ér az eljárás és az alaprendelet 35. §-ában említett bírói kényszeregyezségi eljárásra nem kerül a sor. Azt lehetne mondani, hogy bírói kényszeregyezségi eljárás foghat helyt akkor, ha a magánegyezség nem sikerült és liquidátiós kikötés nem is követeltetett. hz azonban teljesen valószínűtlen eset, a hitelezők t. i. ép a legrosszabb esetekben, amikor a k. e.-i ajánlat elutasítására hajlanak, fogják a liquidátiót követelni. Az OHE befolyás másik tünete a R.-ben a felszámolási határozathoz szükséges hitelezői többség alacsony megállapítása is. A 3. §. szerint ug'yanis a magánegyezési eljárásban is a felszámolás kimondásához nem 75 r-os. hanem csak -s-os, 66—ó7r.-os hitelezői tőketöbbség' kell. A R. azonban nem helyezi hatályon kívül az alaprendelet 29. §-át, mely szerint maganegyezség létrejöttéhez 75cc-cs többség' kell. Mi tehát a helyzet0 Egyszerű magánegyezség elfogadásához qualifikáli többség kell. ha azonban a sokkalta súlyosabb következményű liquidátió felett kell dönteni, akkor csökkentett többség is elég! Vagy talán a magánegyezségi 75^-03 többség követelményének látszólagos fenntartása mellett ez az intézkedés ép oly alkalmas lesz a magánegyezséghez megkívánt többség általános érvényű leszállítására, mint ahogy észrevétlenül beosont jogunkba a bírói k. e. eljárás eltörlése (1. fent)? Mi történik ug'yanis akkor, ha csak %-os többség fogadja ei úgy az ajanlatot, mint a liquidaciós kikötést? A maganegyezség nem jött létre, tehát bírói eljárás következnék; íg'y az alaprendelet. Az új R. szerint azonban joghatályosan létrejött a líquidációs kikötés, tehát mehet a bíróság elé jóváhagyás végett. A bíró meghallgatja az OHE-t a hitelezők nevében és ez természetesen kijelenti bíróság" előtt is, hogy 23 többség hozzájárult az egyezséghez is, a liquidációhoz is. A bíró ezek után bajosan fogja elutasítani a k. e.-t többséghiánya okából, mert hiszen az OHE, mint a hitelezők képviselője már a bírói eljárásban jelentette ki, hogy elfogadja az egyezséget, bírói eljárásban pedig elég a 66%-os többség. íme az eredmény: a magánegyezséghez megkívánt többség nélkül is létrejött a kényszeregyezség! Még különösebb a hitelezői autonómia jegyében fogant R. azon intézkedése, hogy a felszámolás felett döntő bírói tárgyalásra nem kell a hitelezőket megidézni, csak képviseletükben az OHE-t. Az OHE fogja tehát egy személyben a liquidáció megszavazóit és ellenzőit, a quótalis- és a liquidáció által esetleg érzékenyen sújtott különkielégítéseseket képviselni! AJZ OHE jegyében állnak a rendeletnek a felszámolás foganatosítását tárgyazó rendelkezései is. Az értékesítést az OHE, vagy ellenőrzése mellett más szerv, vagy személy végzi. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy mindig az OHE, vagy az OHE fiókjaként működő valamely hitelvédő egylet fog felszámolni. Tenni fogja pedig ezt úgyszólván minden gazdasági és jogi korlát nélkül, mert a R. 5. §-ának legnagyobb általánosságban tartott azon értékesítési útmutatása, hogy vigyázni kell a szakma és a hitelezők érdekeire, mindenre feljogosítja a felszámolót. Nem hiszem, hogy akadjon idegen vagyon kezelésére jogszabálynál fogva hivatott még egy intézmény, vagy személy, amelynek az említett kezelésért való felelőssége és az általa szem előtt tartandó fokozott, vagy legalább is rendes kereskedői gondosság a jogszabályban ki ne legyen expressis verbis mondva! Még csak feltétlen elszámolási kötelezettsége sincs a felszámolónak; csak kérelemre tartozik a hitelezőnek felvilágosítást adni és a bíróságnak csak az értékesítés végeredményét tartozik jelenteni. A legsúlyosabb hitelezői sérelmet azonban abban latom, hogy az OHE felszámolási megbízatásáról minden indokolás nélkül lemondhat. Ez az incarnatiója annak a szempontnak, hogy a közmegbizatásnál fogva közérdekben eljáró szerv ezen ténykedésében saját vagyoni érdekeit helyezze minden fölé. Mert mikor fog a lemondás bekövetkezni? Ha kiderül, hogy „nem üzlet" a liquidáció, kis vagyonú, aprólékos, bíbelődő esetekben. (Ezt az eddigi tapasztalatokból látjuk.) Ez azonban nemcsak antiszociális, hanem teljességgel indokolatlan is. Mert nem áll az az elv, hogy a lemondás a rosszhiszemű adós elleni retorzió. (OHE álláspontja); elsősorban azért nem, mert hiszen láttuk, hogy a liquidáció elrendelése önmagában is feltételez már bizonyos adósi defektust, főleg azonban azért nem, mert a liquidáció során rosszhiszeműséget tanúsító adóssal szemben más retorzió van, az eljárás megszüntetése, és a lemondás első következményekép maga a R. is csak más felszámoló kirendelésére gondol. Az indokolatlan lemondás állhat az OHE érdekében, de nem a hitelezőkében és az adóséban