Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1930-ban

70 KERESKEDELMI JOG Már az 1410-es rendeletben is majdnem pictus masculussá vált a vagyonfelügyelő; a R.-ben még inkább elveszti jelentőségét az OHE javára. Az 5. §. előírja ugyan, hogy a felszámolás foganatosítását illetően meg kell a vagyonfelügyelőt hallgatni; a 11. §. azonban elrendeli, hogy az egyezséget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedésekor, tehát a felszámolás foganatosítása előtt a vagyonfelügyelő jogainak gyakorlása megszűnik! Hogy egyeztethető ez össze? A nem létező, felmentett és már nem tájékozott vagyonfelügyelőt kell meghallgatni, vagy pedig csak elfelejtkezett a 11. §. az 5. §-ról? — Az inconsequenciák, benső jogi ellentmondások egyébként sem ritkák a R.-ben. Feláldozza az eljárás „megszüntetésének" és „befejezésének" eddigi következetes nomenclaturáját, megfosztja az adóst a liquidációs tömeget illetőleg cselekvőképességétől, anélkül, hogy ennek jogi következményeit levonná; törvényesíti a vonatkozó laikus körökben már régóta kísértő tendenciát az árú- és pénzhitelezők megkülönböztetésére és a felszámolás során keletkezett árúkövetelések előnyös kielégítését rendeli. Megfelejtkezik, hogy árúés kifejezett pénztartozásokon kívül lehetnek még egyéb: megbízási, vállalkozási, bérleti, stb. viszonyokból eredő kötelmek is és ezért a liquidáció érdekében lehető minden ily ügylet contrahálására képtelenné teszi az adóst. — A rendelet legfőbb előnye abban rejlik, hogy kockázatossá fogja tenni az adósok részére a k. e. eljárást és így óvatosabban fognak talán ez eszközhöz nyúlni. Evvel szemben az a tudat, hogy a k. e. kérése esetleg kényszerű felszámolást is jelent, arra fogja indítani az adósokat, hogy insolventiájuk bejelentését lehetőleg halogassák. Ennek káros következményeit szakemberek előtt szükségtelen fejtegetni. A R. megjelenése nem teszi feleslegessé sem a csődeljárás megreformálására évek óta jelentkező törekvést, sem a valódi, önálló és következetes kényszerfelszámolási eljárás törvénybe iktatását, sem pedig az OHE sok vonatkozásban értékes működésének helyes irányba való terelését: megfelelő pénzügyi felkészültséggel kizárólag gazdasági irányban való működést és evvel a kényszerfelszámolásokból felzúduló olcsó árútömegeknek a gazdasági élet helyes ereibe való vezetését. Sok gondja van mindenkinek, nehéz terhes a megélhetés! Nem elvesztenünk kell a reményt, hanem felszítanunk. Nem csüggednünk kell, hanem bíznunk! A m. kir. osztálysorsjáték sok embernek hozott már örömet, mert kis pénzzel nagy összeget nyertek. Most ismét itt az alkalom, április 17-én kezdődik az új osztálysorsjáték, ajánlatos minél előbb biztosítani magának egy sorsjegyet akármelyik főárúsítónál. Kereskedelmi joggyakorlatunk 1930-ban. Irta: Dr. Szenté Lajos ügyvéd. A mult év hiteljogi judikaturája az eddigi joggyakorlattal szemben nem sok fejlődést mutat. Eltekintve az alkalmazottak kérdésében hozott 40., 41. és 42. számú jogegységi döntvényektől, amelyek fontos vitás kérdéseket küszöböltek ki s melyekre még visszatérünk, a hozott leglelsőbb bírósági ítéletek részben nem nagy jelentőségű kérdésekben hozattak, részben pedig már eddig ismert felfogásokat tükröznek vissza. Az általános részben nagy érdeklődést keltett a Kúriának 43. számú jogegységi döntvénye, mely szerint: másnak a követelését engedményezés nélkül a ma£a nevében felperesként érvényesítheti az is, akit erre a hitelező feljogosított. A perjogi bizománynak ez az elismerése különösen a fuvarlevél felülvizsgáló irodákra nézve bir nagy fontossággal; viszont azonban ebből az is következik, hogy felperesként a maga nevében nem érvényesítheti a követelést az, aki csupán a követelés felvételére, vagy felvételére és behajtására nvert megbízást anélkül, hogy a hitelező által a követelésnek per utján saját nevében való behajtására is feljogosította volna. A pervíteli bizománynai-c kérdéséhez dr. Barát Sándor és dr. Markos Olivér a Kereskedelmi Jog 11. és 12. számaiban értákes reflexiókat fűztek. A kártérítés kérdésében több figyelemreméltó határozatot találunk, így abban a gyakori kérdésben, hogy a sérült kárcsökkenési kötelezettsége magával hozza-e azt a kötelezettséget, hogy magát műtétnek is alá kell vetnie, a Kúria (P. II. 8259/1928. sz. a. K. J. 1. szám) tagadó álláspontot foglalt el. A veszélyes üzem kérdésében két egymással ellentétes ítélet hívta fel figyelmünket. P. II. 864,1928. szám alatt 1929. október 31-én azt mondja a Kúria, hogy a mezőgazdaságban lóerővel vontatott kisvasút üzem nem veszélyes üzem. Egy héttel később ugyanez a tanács 7357/1928. szám alatt (mindkét ítélet K. J. 1. számban található) pedig azt olvassuk, hogy: az oly építkezés, amelynél minden megrögzítés nélkül földre rakott talpfákon kocsikat (lórékat) alkalmaznak, veszélyes üzem. Tehát a földmunka veszélyes üzem, míg maga a lóvasut (dacára, hogy a második ítélet kimondja, hogy a kocsik nyomban meg nem állíthatók) nem veszélyes üzem. Ebben a kérdésben legalább ugyanannak a tanácsnak ugyanazt az álláspontot kellene elfoglalnia. Az autóüzem köréből figyelmet érdemel a P. II. 5804/1928. számú ítélet (K. J. 5. szám), amely az anyagi igazságnak megfelelően kimondja, hogy a gépkocsi használata közben bekövetkezett balesetért és kárért nem a tulajdonos, hanem az felelős, aki a gépkocsit