Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4. szám - Csődönkívüli kényszerfelszámolás

68 KERESKEDELMI JOG 4. sz. messze ment a bírói beavatkozásnak és ezzel a jogvédelmi szempontoknak érvényesítésében, ami már sokszor komolyan veszélyezteti a vállalkozáshoz elengedhetetlenül szükséges szabadságot s az erkölcs bíborköntösébe öltözteti a kisebbségnek oly törekvéseit, amelyek mögött a hatalom megszerzésének vágya húzódik meg. Méltó feladat vár tehát a magyar törvényhozóra abban a tekintetben, hogy amennyiben részvényjogunknak törvényen kívül bekövetkezett ez a fejlődése oly gondolatokat vetett felszínre, amelyek egészségeseknek bizonyultak, ezeket a tételes jog alkotó elemeiként inkorporálja, viszont megtisztítsa a törvényen kívül bekövetkezett jogfejlődést azoktól az elemektől, amelyek a rtg. existenciájának leglényegesebb alapfeltételét, a vállalkozási szellem szabadságát veszélyeztetik. Csődönkívüli kényszerfelszámolás. Irta; Dr. Cs. Sommer József budapesti ügyvéd. A 850/1931. számú rendelet megjelenését a kényszerfelszámolás intézményének éveken át való sürgetése előzte meg anélkül, hogy a kényszerfelszámolás (k. f.) lénye tekintetében egyetértő felfogás alakult volna ki. A hitelvédő szervezetek oly eljárásra gondoltak, amely a csőd körülményessége és bírói beavatkozás nélkül feljogosítja őket a bajbajutott adós gazdasági eltüntetésére. A jogászok egy része nem kívánt a k. f. megalkotásával egyebet, mint a csődtörvényt rendeleti úton megváltoztatni. (Doroghi-féle tervezet.) Jelen sorok szerény írója viszont és azok, akik vele egyetértettek, mindezen törekvéseket megelőzően rámutattak arra, hogy a fizetésképtelenségi jognak a csőd- és kényszeregyezségi (k. e.) eljárás kettősségére való megosztása nem viszi teljesen keresztül a megosztás alapgondolatát és hogy szükség van egy harmadik állomásra, azok részére, akiknek insolvenciója a meglévő két eljárás egyikébe sem illeszthető teljesen bele. A kényszeregyezség rációja a bajbajutott, jóhiszemű és életképes adós megmentése; a csődé az életképtelen, rosszhiszemű adós eltávolítása a gazdasági élet egész horizontjáról. Van azonban jóhiszemű adós életképtelen vállalkozással is, ahol tehát sem a vállalat megmentésére, sem arra sincs ok, hogy az adós a mult bűneiért való felmentés hiányában minden egyéb gazdasági vállalkozástól távoltartassék (adósi érdek) és hogy fizetésképtelen üzemének felszámolása ne az ő közbenjöttével, személyiségének megtartásával bonyolódjék le (hitelezői érdek). Csak ez a, gazdasági elgondolásában és jogi struktúrájában csődtől, kényszeregyezségtől különböző eljárás érdemel meg egy új intézményt sejtető új elnevezést, a k. f.-ét. A 850/1931. számú rendelet nem is nevezi magát k. f.-nak. Tartalmában azonban mégis egy a csődtől különböző kényszerű felszámolási eljárást valósít meg, még pedig a k. e.-i eljárás kereteibe beillesztve, tehát gazdasági és jogi benső ellentmondással és ezen eredendő ellentmondás minden fonák következményével. A rendelet (R.) alapvető szabálya, hogy csak a k. e.-i eljárással kapcsolatban lehet felszámolást kérni. A kérelmet előterjesztheti adós és hitelező egyaránt. Mivel azonban az adós ajánlotta felszámolás esetén is fel kell neki a minimális quótát ajánlani, felvetődik a kérdés, vájjon mi indíthatná az adóst ily körülmények közt a kényszerfelszámolás kérésére? A jóhiszeműt semmi, a rosszhiszeműt legfeljebb az, hogy közhitelű bizonyságot szerezzen a csődnyitást akadályozó vagyontalanságról. A R. lényege az adós akarata ellenére hitelezői által követelhető felszámolási kényszerben van. Ennek az előfeltétele a k. e. eljárás folyamatban léte és emellett az adós üzletvitelében, vagy „egyébként" oly fogyatkozás, vagy rendellenesség, amelynél fogva előrelátható, hogy egyezségben vállalt kötelezettségeit nem fogja tudni teljesíteni. Itt mutatkozik a fogalmi ellentét. Az 1410/1926. M. E. 6. §-a szerint k. e. eljárást már megindítani sem szabad, ha az adós vagyonában, körülményeiben, vagy személyében bizonyos „rendellenességek, vagy fogyatkozások" vannak; a 82—86. §§-ok szerint pedig az eljárást meg kell szüntetni, illetve a jóváhagyást meg kell tagadni az ily rendellenessége, vagy fogyatkozások fennforgása esetén. A R. 3. §-a szerint pedig csakis ily rendelle| nességek megállapítása esetén szabad a felszámolást tartalmazó egyezséget jóváhagyni. Ennél nehezebb lelki feladatot ítélkező bíróra még nem bízott törvény! Egyazon tényálladék mint a k. e. eljárás megindíthatóságának, jóváhagyásának tilalma és előfeltétele! Evvel a lelki válsággal a k. e.-i bíró bajosan fog tudni máskép megküzdeni, mint hogy az ítélkezéshez előírt ellentmondó jogi és erkölcsi szempontokat teljesen félreteszi és pusztán csak a gazdaságiak mérlegelésére építi fel döntését. A jövőben tehát a kényszeregyezségi megmentésre való erkölcsi érdemesség kérdése még az eddiginél is kisebb súllyal fog bírni. Másik fonáksága pedig az lesz az intézkedésnek, hogy a k. e. eljárás OHE-bírósági bifurcatiójában ép az a szerep bizatik a bíróságra, amelyhez nem ért: a gazdasági szempontból való elbírálás kérdése. Ilyesminek pedig az szokott a következménye lenni, hogy a hozzá nem értő bíró teljesen a szakközeg (OHE) járszalagján jár. Az OHE befolyás öregbedése egyébként is általános jellemzője a javaslatnak. Tudo-