Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4. szám - Részvényjogunk reformjáról [2. r.]

4. sz. KERESKEDELMI JOG 67 módon megoldása nem mindenben felel meg az objektív igazság eszményi postulatumának s nem zárja ki a visszaélések lehetőségét sem. Amíg azonban nem kapunk megnyugtató garanciát arra vonatkozóan, hogy a rtg. akkor fog a köz és a részvényesek összessége érdekében a leginkább megfelelő működést kifejteni, ha egy kisebbségi tőkecsoport az, amely kijelöli az útirányt, addig nem marad más hátra, mint kitartani a többségi elv eddig elismert rendszere mellett. VIII. Mindezzel korántsem kívánom azt mondani, mintha a rtg. belső struktúrájában bekövetkezett nagy átalakulásnak értékelése, e változás következményeinek levonása elől a jognak teljesen el szabadna zárkóznia, s fennálló részvényjogunk ne szorulna alapos revizióra. Ellenkezően, egyes részletkérdések tekintetében e változást figyelemre kell méltatni a rtg*. jogi szabályozásában is. Amire rá kívántam mutatni az csupán annyi, hogy az érintett struktuláris elváltozások még mindig nem elég erősek ahhoz, hogy immár végleges meggyőződéssé érlelhessék azt, hogy most már fel kell adnunk a rtg. eddig helyesnek vélt alaptermészetéből folyó azt a következményt is, amely szerint a vállalat irányításában a többséget kell a döntő szónak megilletnie. Hozzájárul ehhez az is, hogy a mi helyzetünk a részvényjog reformja tekintetében nem hasonlítható különösen Németország helyzetéhez, amelynek jogfejlődése tudvalevően mindenkor döntő befolyást gyakorolt törvényi jogunk megalkotására épp úgy, mint bírói gyakorlatunk fejlődésének irányítására. Nálunk ugyanis éppen Kúriánknak a többes szavazatú részvények tekintetében elfoglalt, fentebb már érintett bölcs és óvatos állásfoglalása következtében korántsem következett be a részvény" og dynamikájában az erőviszonyoknak az az erőteljes és egyoldalú eltolódása a részvényesek hátrányára, mint főként Németországban, ahol tudvalevően az infláció korszakában és azt követőleg valósággal elárasztották a piacot a többszörös szavazatot biztosító részvényekkel. Ennélfogva, míg Németországban éppen annak a szüksége áll fenn, hogy a részvényjog szóbanlevő alapvető hatalmi kérdésében a törvényhozó állapítson meg bizonyos korrekciót, — s ez az, amire elsősorban az E. is (egyebek között) vállalkozik, — addig nálunk ily törvényes korrekciónak szüksége — a hatalmi eltolódás hiánya folytán — korántsem áll fenn, legkevésbbé azonban ugyanabban a mértékben. Míg továbbá Németországban és a nálunkénál viszonylag sokkal fejlettebbkodifikált részvényjoggal bíró országokban (Franciaország, Dánia, Hollandia) a közelmúltban tapasztalt közismert visszaélések (Németországban a Frankfurti Biztosító Rtg. bukása, amire az E. Indokolása több helyütt is alludál, Franciaországban a legutóbbi tőzsdei botrány) elkerülhetetlenné tették a törvényhozó beavatkozását s ennek a beavatkozásnak produktuma a német biztosítási felügyeleti törvény novellájában már adva is van, addig nyugodt lelkiismerettel állíthatni, hogy nálunk ebből a szempontból sincs szükség a jog beavatkozására. Eléggé fel nem becsülhető aktívuma sok vért szenvedett hazai közgazdaságunknak, hogy jóllehet mi még a mai napig sem vettük át azokat a szigorú részvényjogi rendelkezéseket, amelyeket Németországban már az 1884. évi részvénynovella immár majdnem egy fél évszázaddal ezelőtt megállapított, mégis, nagy részvény-vállalataink a legpusztítóbb vihar közepette is megállották helyüket s háború, összeomlás, forradalmak, infláció és devalváció ellenére a külföldiekhez hasonló összeomlásoknak és visszaéléseknek nálunk nyomát sem láthattuk. Sporadikusan természetesen nálunk is előfordultak bukások és visszaélések, de egyrészt ezeknek az áldozatai úgyszólván kizárólag az inflációs időszaknak már eleve is tisza-virágéletre predesztinált vállalkozásai voltak, másrészt ezek a sajnálatos jelenségek mindenkor egyéni lelkiismeretlenségnek, vagy tudatlanságnak voltak a következményei, de semmiesetre sem annak, mintha a többség az ő hatalmi pozícióját önző céljaira aknázta volna ki a kisebbség hátrányára. IX, Nálunk a részvényjog reformjának — ha ennek lázban vergődő gazdasági életünk megerősödése után majdan eljön az ideje — lényegében arra kell irányulnia, hogy eltüntesse azt a tátongó ürt, amely jelenleg a Kt. írott joga és bírói gyakorlatunkban ma valósággal élő jog között kétségtelenül fennáll. Nem mi, hanem a külföld állapította meg, hogy hazai bírói gvakorlatunk a Kt. elavult részvényjogi rendelkezéseiből okosabb eredményeket volt képes levezetni, mint más országok bíróságainak gyakorlata viszonylag sokkalta fejlettebb fokon álló tételes törvényekből.4 A jó erkölcs szempontjának a közgyűlési határozatok megtámadhatósága tekintetében iránytadóvá deklarálása, és az ú. n. felvilágosítási jognak a részvényes külön jogaként kiépítése mérföldjelzői ennek az öntudatos és nagyvonalú gyakorlatnak. Ámde, amilyen kétségtelen ez, ép annyira bizonyos az is, hogy ez a részvényjogi judikatura immár eltért a törvény tételes alapjától és ha nem is contra, de preter legem alakult ki. Emellett azonban önámítás lenne azt állítani, mintha ez a gyakorlat mentes lenne minden tévedéstől. Ellenkezőleg, a jó erkölcs legmagasabb elvének alapján állva oly 4 Hofmansthal: Der Einfluss der ung. Rechtsprechung auf die internationale Entwicklung" des Aktienrechts, Pester Lloyd 1930. máj. 21. sz.