Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 3. szám - Néhány szó a részvényes osztalékjogához

KERESKEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon: Ant. 271—65. ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY T. b. t. t., igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: TISZTELETB. FŐSZERKESZTŐ : Dr. KUNCZ ÖDÖN BUBLA FERENCZ egyetemi nyiW. rendes tanár. ny. kúriai tanácselnök. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS ügyréd. Előfizetési ár: Egy évre: 16 P. Félévre: 8 P. Egy füzet ára: 1.60 P. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 3. SZ. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1930 MÁRCIUS 1. Néhány szó a részvényes osztalékjogához. Irta: Dr. Kohner Arthur. A Kereskedelmi Jog ezévi 1. számában dr. Fenyves Béla ügyvéd úr ,,A részvényes osztlékjoga" című cikkében a m. kir. Kúria P. IV. 5796 1929. számú, mult évi október hó 22-én hozott határozatát ismerteti és bírálja, j E határozat szerint az alapszabályokban fel- | vett azon rendelkezés, hogy a mérlegszerű tiszta nyereségből a tartalékalapra, az igaz- ] gatóság és a tisztviselők jutalékára, illetőleg jutalmazására fordítandó és százalék szerint megjelölt összegek levonása után „fenn- | maradó tiszta nyereség felett a közgyűlés, az I igazgatóság javaslata alapján, korlátozás nélkül határoz", — sérti a törvény kötelező ren- I delkezését. A cikkíró úr rendkívül érdekes megvilágításban és a jogirodalom legújabb álláspontja- | nak felhasználásával fejti ki, hogy a Kúria gyakorlata szerint a részvényesnek az osztalékhoz való joga, ha nem is részvényesi külön I jog abban az értelemben, ahogy a részvényesi külön jogot az irodalom értelmezi, mégis részvényesi quasi külön jog, amely csak a részvényesek összességének fontos érdekéből és a jó erkölcsök szigorú figyelembevétele mellett, csupán a legkivételesebb esetekben korlátozható. A cikkíró úr objektív és tudományos fejtegetései után rendkívül meglepő egyrészt az a szubjektív megállapítás, amellyel cikkét befejezi, másrészt pedig az a konklúzió, amelyre jut és amelyre véleményem szerint a kifejtettek után alig juthatott volna. Szerinte ugyanis a Kúria a fentiekben ismertetett elvének leszegezésével, a részvényjog egyik legfontosabb kérdésében teremtett tiszta helyzetet és a hatalmával rosszhiszeműen visszaélő részvényesi többség kezéből egyik leghatalmasabb fegyvert ütötte ki. Nem hiszem, hogy a részvényes osztalékjogának a Kúria által történt módon való elismerése mellett, a hatalmával rosszhiszeműen visszaélt részvényesi többség kezéből bármiféle fegyvert is kiütött volna. Nem akarok ehelyütt arra kitérni, hogy a részvényesi kisebbség jogos érdekei mily különleges védelemre szorulnak a többséggel szemben, de nem mulaszthatom el annak megjegyzését, hogy a bíróságok elé kerülő esetek jelentékeny részében, a rosszhiszemű kisebbség támadásával szemben, a többség és azzal együtt a részvényesek összességének érdeke szorul inkább védelemre, amiként erre dr. Jakobi Olivér a Pester Lloyd hasábjain nem régen nagyon helyesen rámutatott. De ettől az általános kérdéstől teljesen eltekintve és feltételezve, hogy a hatalmával rosszhiszeműen visszaélő részvényesi többség ellen kell a konkrét esetben az elnyomott kisebbséget megvédeni, úgy vélem, hogy ép a részvényesi osztalékjognál szorul a kisebbség legkevésbbé védelemre. Mert, ha olyan vállalatról van szó, amelynek részvényei az általános forgalom tárgyát képezik, a tőzsdén jegyeztetnek, vagy tőzsdei jegyzés nélkül is, nagyobb elterjedésnek örvendenek, úgy az ily vállalat egész üzletpolitikájának sarkalatos kérdése a megfelelő osztalék megállapítása és kiöntése és az osztaléknak lehető állandósítása. Amint az ily vállalat a részvényesek osztalékát megszorítja, a saját húsába vág, magával szemben bizalmatlanságot ébreszt és legelsősorban a többséget károsítja. Ily vállalatokkal szemben tehát az egész kérdésnek jelentősége nincs. Ha pedig úgynevezett „családi részvénytársaságról", vagy oly részvénytársaságról van szó, amelynek részvényei az általános forgalom tárgyát nem képezik, úgy az osztaléknak túlzott redukálása, vagy esetleg teljes megvonása in teória a részvénytársaság vagyoni erősödését szol-