Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 2. szám - Vállalatjelző és védjegy oltalma a német gyakorlatban

2. sz. KERESKEDELMI JOG 51 sától kezdve a felperes részére késedelmi kamat fejében 5%-ot megítélt, — anyagi jogszabályba ütközik. 29. Közkereseti és betéti társaságnak képviseletre jogosított tagjai kereskedőknek tekintendők és rájuk az 1877 : VIII. t.-c. 9. §-a alkalmazandó. (P. IV. 1187 1929. sz. a. 1929. dec. 4-én.) Az alperes az F E. jelű kötelezvényben adóstársaival egyetemlegesen arra kötelezte magát, hogy a kötelezvényben említett kölcsöntőke után évi 14%-os kamatot fizet a felperesnek. A felperes e kamat mennyiség szerint nem vitás hátraléknak megítélését kéri keresetében, az alperes viszont azt vitatja, hogy a kamat az 1877 : VIII. törvénycikk 4. §-ában foglalt tilalom folytán meg nem ítélhető. Ámde az 1877 : VIII. törvénycikk határozmányai bejegyzett kereskedőknek kölcsönös kereskedelmi ügyleteikből eredő követeléseire ugyanezen törvénycikk 9. §-a értelmében nem alkalmazhatók. Ennélfogva figyelemmel arra, hogy az alperes a fellebbezési bíróságnak őt kereskedőnek minősítő megállapítását felülvizsgálati kérelmében nem támadta meg: az alperes védekezésének alapossága szempontjából az döntendö el, hogy a felperes kereskedő-e és hogy a kölcsönszerződés kölcsönösen, vagyis egyfelől a felperes .másfelől az alperes részéről kereskedelmi ügyletnek minősül-e. A bírói gyakorlatban kialakult anyagi jogi szabály szerint a közkereseti társaság tagjai és a betéti társaság beltagjai, amennyiben a társaság képviseletére jogosítva vannak és ennélfogva a társaság részére saját nevükben is köthetnek ügyletet, kereskedőnek tekintendők. Ugyanez áll Ausztriában az 1906. évi március 6-i ottani törvényben szabályozott korlátolt felelősségű társaságok ügyvivőire. Az, hogy a kereskedő a kereskedelmi üzletében fölösleges tökéjét gyümölcsöztetés végett jelzálogi biztosíték mellett kölcsönadja, kereskedelmi üzletének folytatásához tartozik és így az, hogy az alperes adóstársai az F E. jelű kötelezvény 5. pontjában a kölcsöntőke és járulékai erejéig ingatlanukra zálogjog bekebelezését engedték meg, egymagában nem zárja ki, hogy a kölcsönügylet a felperes kereskedelmi üzletének folytatásához tartozónak tekintessék és amennyiben a kölcsönszerződésnek a felperes kereskedelmi üzletéhez tartozása kétséges lenne, a fentidézett jogszabálynál fogva ily esetben a kölcsönszerződést a felperes kereskedelmi üzletéhez tartozónak és ennélfogva a felperes részéről kereskedelmi ügyletnek kell tekinteni. Hogy ilyennek kell-e tekinteni a K. T. 261. §-ának 2. bekezdése alapján a kötelezvény kiállítását az alperes részéről is: arra nézve a kötelezvény tartalma irányadó. A kötelezvény a 2. pontjában megszabja ugyan, hogy a kölcsöntőke részben az alperes adóstársainak ingatlanán bekebelezett jelzálogos adósságok konvertálására fordítandó, ámde nem tűnik ki belőle, hogy ezek az adósságok nem az alperesnek kereskedelmi üzletéhez tartozó adósságok voltak-e és nem tűnik ki az sem, hogy a kölcsönnek az adósságok konvertálása után fennmaradó része, amelyet a felperesnek a kötelezvény említett 2. pontja szerint az alperes és adóstársai közös megbízottjának kezéhez kellett kifizetnie, nem az alperes kereskedelmi üzletének folytatását szolgálta-e; a kötelezvényt tehát, amelyből ezeknek ellenkezője ki nem tűnik, a K. T. 261. §ának 2. bekezdése értelmében az alperes keres1 kedelmi üzlete folytatásához tartozónak, és így a szóbanforgó kölcsönügyletet az alperes részé! röl is kereskedelmi ügyletnek kell tekinteni. Minthogy eszerint a keresetben érvényesített kamatkövetelés bejegyzett kereskedőknek köl| csönös kereskedelmi ügyletéből ered, és így e követelésre az 1877 : VIII. törvénycikk határozmányai nem alkalmazhatók: nem sértette meg az anyagi jogot a fellebbezési bíróság azzal, hogy a kereseti kamatkövetelést az említett törvénycikkben foglalt általános tilalommal szemben megítélte. Az alperes idevonatkozó felülvizsgálati panasza alaptalan. Kezesség. 30. A K. T. 270. §-a értelmében a kezesség, amennyiben önmagában nem tekinthető kereskedelmi ügyletnek, a főadóséval egyetemleges kötelezettséggel járó — tehát készfizető — kezességnek csak akkor minősül, ha kereskedelmi ügyletből eredő kötelezettségért lett vállalva. (P. IV. 277 1929. sz. a. 1929. okt. 22-én.) Ennek a rendelkezésnek kétségtelenül az az értelme, hogy kereskedelmi kezesség csak akkor forog fenn, hogy ha az azzal biztosított ügylet a föadósra nézve kereskedelmi ügylet. Elj lenkező értelmezés mellett ugyanis a kezes kötelezettsége ahhoz igazodván, hogy az ügylet, amelyből eredő kötelezettségért kezességet vál' lalt, a hitelező részéről kereskedelmi ügylet-e: I minden ilyen esetben a kereskedelmi törvényben foglalt — tehát az általános magánjogban ; foglaltaknál szigorúbb — rendelkezések alá esnék, míg ugyanekkor a fóadóssal együtt kötelezettségére a K. T. 268. §-ának értelmében az általános magánjog lenne alkalmazandó, már pe, dig a kezes kötelezettsége nem lehet sűlyosabb, | mint a föadós együtt kötelezettjéé. Ellentétes tehát a K. T. 270. §-ában foglalt és az előadottak szerint értelmezendő anyagi jogi szabállyal a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a kezes a fóadóssal egyetemlegesen felelős abban az esetben is, ha az | ügylet, amelyből eredő kötelezettségért a kezes! ség vállaltatott, csupán a hitelezőre nézve kereskedelmi ügylet. Nyugdíj. 31. Utóbb (1926-ban) létrejött nyugdíjmegállapodás érvényes, (P. II. 3722 1928. sz. a. 1930 j január 8-án.) A munkaadó és az alkalmazott közötti jogviszony az 1884. évi XVII. t.-c. 88. §-a értelmében szabad egyezkedés tárgya. Az alkalmazottat megillető nyugdíjigény feltételeinek és módozatainak megállapítása ugyancsak a feleknek ezen szabad egyezkedéssel rendezhető jogviszonya keretébe tartozik. Ebből következik, hogy a felek között létrejött megállapodás reájuk , kölcsönös jogaik és kötelezettségeik tekintetéj ben irányadó és kötelező, hacsak olyan kivéi teles törvényes jogszabályba nem ütközik, amely