Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 2. szám - Vállalatjelző és védjegy oltalma a német gyakorlatban

50 KERESKEDELMI JOG 2. sz. Kereskedősegéd. 24. Állandó bírói gyakorlat az, hogy kereskedősegédnek csak olyan személy tekinthető, aki ugyanazon időben egész tevékenységét egy főnöknek szenteli. (P. VII. 8441/1928. sz. a. 1930 január 8-án.) A fellebbezési bíróság által magának az alperesnek eskü alatti vallomása alapján megállapított tényállás szerint az alperes ugyanabban az időben, amikor mint a felperes üzletszerző ügynöke működött, egyúttal borkereskedést is folytatott; ez a körülmény pedig az előrebocsátott jogszabályra tekintettel kizárja, hogy az alperes a felperes olyan alkalmazottjának legyen tekinthető, aki felmondási időre igényt tarthat. Cégbiztos hatásköre. 25. Bár a cégbiztos a cégjegyzés közben észlelt törvényellenességek ellen a cégbejegyzés után később is felléphet, azonban ily későbbi bejelentések tárgyában hozott cégbírósági határozat ellen perorvoslattal nem élhet. (Pk. IV. 7168/1929. sz. a. 1929. dec. 3-án.) A kereskedelmi és váltóügyekben követendő nem peres eljárás szabályozása tárgyában kibocsátott 68.300/1914. I. M. számú rendelet 30. és 32. §§-ainak azokból a rendelkezéseiből, amelyek szerint a cégbíróság a kereskedelmi törvénynek a cégbejegyzésre vonatkozó rendeleteinek betartását, valamint a cégjegyzékbe történt valamely bejegyzésnek a törvény kötelező, rendelkezéseit sértő voltát ellenőrizni és a törvényellenesség megszüntetése iránt hivatalból intézkedni tartozik; — önkényt következik, hogy a cégbejegyzés körében észlelt törvényellenesség megállapítását a cégbíróság bárhonnan szerzett adatokra alapíthatja. Nincs tehát akadálya annak sem, hogy amennyiben a cégbejegyzések kihirdetésére felügyelő miniszteri biztos törvényellenességet a már bejegyzett cégekre vonatkozóan utóbb észlel, — ezt az illetékes cégbíróság tudomására hozza. Ettől különálló kérdés azonban az, hogy amennyiben a cégbíróság a fenti körben tett cégbiztosi indítványt elutasítja vagy mint meggyőződése szerint nem helytállót, — mellőzi; — a cégbíróságnak elutasító, vagy egyszerűn félretételt jelentő határozata ellen van-e a cégbiztosnak jogorvoslati joga? E részben az idézett 68300/1914. I. M. számú rendelet 24. §-a az irányadó, amely kimerítően felsorolja azokat, akik a kereskedelmi és váltó ügyekben követendő nem peies eljárásban előterjesztéssel és felfoly.ímcdással élhetnek. Már pedig e szakasz utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés tartalmából világosan kitűnik, hogy a cégbiztos előterjesztési és felfolyamodási joga csakis az 1883. évi május hó 31-én kelt kereskedelmi és ígazságügyminiszteri rendelettel a cégbiztos hatáskörébe utalt esetekre — vagyis csupán a bejegyzést rendelő végzésekre — van korlátozva; következésképen a cégbiztos az előbb említett és az 1883. évi május 31-iki kereskedelmi és ígazságügyminiszteri rendelet alá nem eső határozatok ellen jogorvoslattal élni nem jogosult. Ezért a cégbiztos felfolyamodását, mint törvényes rendelkezések által kizártat visszautasítani kellett. Kereskedelmi vétség. 26. Hivatalból meg kellett semmisíteni a másodbíróságnak azt a rendelkezését, amely a pénzbírságot behajthatatlanság esetében szabadságvesztés büntetésre változtatta át, amennyiben az 1928 : X. t.-c. 16. §-a szerint pénzbírságot behajthatatlansága esetében csak akkor lehet szabadságvesztésbüntetésre átváltoztatni, ha azt a íenálló jogszabály kifejezetten rendeli. A Kt. 220. §-án alapuló pénzbírság tekintetében azonban sem a kereskedelmi törvény, sem más jogszabály ily kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, miért is az 1928 : X. t.-c. 16. §-ába ütköző fennebb érintett rendelkezés a törvény 24. §-ának szabályához képest hivatalból megsemmisítendő volt. (Pk. IV. 2472/1929. sz. a. 1919. dec. 6-án.) Zálog. 27. Igaz ugyan, hogy a K. T. 303. §-a értelmében a bemutatóra szóló részvények tekintetében zálogszerződés létrejöttéhez a részvények puszta átadása is elegendő, mert az átadás tényéből látható az adós szándéka; ha azonban a részvények nem az adósnál, hanem másnál vannak, a zálogszerződés létrejöttéhez az adós megfelelő akaratnyilvánítása szükséges; szerződés ugyanis csak a felek egyező akaratnyilvánításával jöhet létre. (P. IV. 229/1929. sz. a. 1929. dec. 12-én.) Ezzel az anyagi jogi szabállyal ellentétes a fellebbezési bíróságnak az az állásfoglalása, amellyel a zálogszerződés létrejövetelét pusztán azon az alapon megállapította, hogy a felperesek a részvényeket közel 10 hónapon át az alperesnél hagyták és csak akkor kérték vissza. A fenti tényállásból éppen ellenkezőleg az állapítható meg, hogy mivel egyfelől a hitelezők, másfelől az adós felperesek között a részvények biztosítékul adására vonatkozólag akaratnyilvánítás sem kifejezetten, sem szóló cselekmény által nem történt, az alperes által vitatott zálogszerződés nem jött létre. Zálogszerződés hiányában pedig az alperes a részvényeket eredeti rendeltetésük megszűntével nem tartja jogszerűen magánál és így visszaszolgáltatni tartozik. Kamat. 28. Jogszabály, hogy csak a pénzfizetésre kötelezett adóst terhelőén áll fenn a késedelem idejére törvényes kamat fizetésére kötelezettség, ellenben nem készpénzbeli, hanem más helyettesíthető ingó dolog szolgáltatásában álló tartozásnál csak ily értelmű külön kikötés vagy az illető jogviszonyra vonatkozó törvényes rendelkezés alapján nyerhet alkalmazást. (P. IV. 1857/1929. sz. a. 1929. dec. 3-án.) A fennforgó esetben a felek közt a kamatfizetésre vonatkozóan megállapodás nem létesült, — ily kötelezettség a felek közt keletkezett jogviszonyra vonatkozó jogszabályokból sem következik: a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti rendelkezése tehát, amely szerint a természetben megítélt 100 mm. búza után a kereset beadá-