Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 2. szám - Szladits: Dologi jog

42 KERESKEDELMI JOG 2. sz. szerint még az is lehet pénz, aminek adását semmissé nyilvánítja a hatalom és Savigny szerint az államhatalom minden parancsa sem tesz valamit pénzzé, ha azt a közvélemény nem sanctionálja.2 Látszólag itt, a dologjogban ennek nincsen semmi különösebb fontossága.A legtöbb író erről a kérdésről nem is beszél. Pedig a kötelmi jogban igen-igen súlyos különbségek adódnak abból, hogy a „törvényes fizetési eszközt" nem képező bankjegyekben eszközölt teljesítés pénzfizetés volt-e vagy sem. Holschuld-e az vagy Bringschuld stb. stb. Azért nagyon fontos, hogy már itt a dologi jogban, ahol ennek helye is van, állapítsuk meg, hogy dolog-e az értékpapír és pénz-e a bankjegy, ha nem törvényes fizetési eszköz.3 Minden pénzteória szerint a törvényes fizetési eszköz mivolta a pénznek egy bizonyos államterületre vonatkoztatandó. Nem mondja a szerző, vájjon a pénz mivoltot az adja-e meg, hogy az nálunk törvényes fizetési eszköz-e, vagy az illető külállamban; így azután nem tudjuk, vájjon az idegen bankjegyek, de az idegen papírpénzek is, melyek nálunk szintén nem képeznek törv. fiz. eszközt, pénznek tekintendők-e?4 A Szerző műve 8. oldalán adja az alkotórész fogalmát. Nem egészen világos, de mintha a Szerző az alkotórész fogalmára nézve a MMT. jav. álláspontját követné.5 Pedig a - Art. Nussbcum, das Geld, 1925-ös ikiad. 21. old. a Ruhrvidélken tilalom ellenére forgalomban maradt pénzről. — Savigny. Obi. R. I. 408. old. 3 A. ma*ánjogászok közül különösen Savigny az id. helyen; Ennecerus, Alig. Teil, 1927-es kiadás 116. §, ahol a 294. old. 5. jegyzetben é'esen szembefordul azzal az állásponttal, hogy a bankjegy pénz minősége a törvényes fizetési eszközi mivoltától függene, végül A. v. Tuhr, aki szintén kifejezetten elismeri Staatsgeld meVett Verkehrgelds létezését is. — A pénzre vonatkozó monográfiák közül: Heliferich, das Geld, 3. kiadás, ahol a legrészletesebben és legszebben van (kifejtve az, hogy a csereeszköz ,.pénz" jellege nem függ attól, hogy az állam milyen állást foglal el azzal szemben, — Különösen a 285. és köv. oldalak! Ott részletesen ismertetve ezen körülmény magánjogi hatásai. —. Nussbaum id. mű 6. oldalán levő definitió! Ugyanott 14. öld. annak kifejtése, hogy nemcsak törvény, jóváhagyás nem szükséges, hanem még az sem, hogy a forgalom a fiz. eszközt opiraio necessitatis-náil fogva fogadja el. — Martin Wolff az Ehrenberg féle mü IV. 1. kötetéiben: defiraitio az 563. lapon; 566. lapon: Allé bestiminrungsmassigen Tausohmittelsachen sind „Geld", i. még ennél a szerzőnél különösen az 590. és köv. oldalakon arról, hogy hány értelme van annak a kifejezésnek, hogy Staatsgeld. Legalább ugyanennyit lehel az alatt is érteni, hogy „törvényes fizetési eszköz". — Legalább is törv. fiz. eszköz alatt úgy a francia cours légal, mint a cours foroé is érthető. — Még a szélső etatista Kraaop is elismeri, hogy az államon kívül más Zahlgemeinsohaft is felruházhat valamit pénz jellegével. 4 Esetleg dollárnál is vizsgálnom kel'ene, vájjon azt mely tank adta ki, habár tudom, hogy az ilyen kiadású dollár általában forgalom tárgyát képezi. Lásd erre a kérdésre Adolf Webernek die Geldquaíitát der Banlknote című müvét is. 5 Lásd erről részletesen ezen lap 1929. októberi számában írt cikkemet és az ahhoz írt pótlást a novemberi számban. MMT. ma még nem élő jog és talán nem is lesz egyhamar azzá. — Ellenben élő jog a 24.000 1929. I. M. számú rendelet 7. §. 2. bekezdése, mely az alkotórész fogalmát a MMT. jav.-tal homlokegyenest ellentétesen megszűkítő értelemben állapítja meg. A MMT. jav. kezd a bírói gyakorlat alapjává lenni és az életbe átmenni, viszont az említett rendelet már is élő jog. — Célszerű lett volna a két szabály ellentétes voltára rámutatni, vagy legalább a Szerző álláspontjával ellentéteset is felemlíteni. Szerző 98—99. oldalon abban a kérdésben milyen viszony van a jogcím és a tulajdonátruházás érvényessége között, a szigorúbb álláspontot foglalja el és azt tanítja, hivatkozással a 25. JD. és a MMT.-re, hogy ez jelen és eljövendő jogunk álláspontja. — Kétségtelen, hogy ma úgy a bírói gyakorlat, mint a törvényelőkészítés akarata, helyesebben mondva csak szándéka ez. — Azonban sem a 25. JD.° sem a MMT. jav.7 539. I. és 562. I. §§-ai ezt a kérdést a szigorúbb álláspont javára véglegesen el nem döntik és a bírói gyakorlatnak szabadon eldöntendő kérdése marad ez. Mindkét id. §. és a JD. is csak az érvényes jogalapon való megegyezésről beszélnek. Már most abban a tekintetben, hogy a szigorúbb, vagy az enyhébb álláspont-e az irányadó, egyedül az dönt, vájjon érvényes jogalap alatt mit értek. A két álláspont között mindössze annyi a különbség, de ez elég is, hogy az enyhébb álláspont szerint az átruházás jogalapjának in abstracto, a szigorúbb álláspont szerint pedig in concreto kell érvényesnek lennie.* — Ez ezután sincs eldöntve. a A 25. JD. már csak azért sem, mert nem erről a kérdésről szól, hanem ezt csak incidentaliter,—-talán nem is feltétlenül szükséges módon — említi az indokolásban. — A 25. JD. esetében egyébként alperes tulajdonszerzése érvényes jogalapon nyugodott. Kárpótlásul kapott valamit tényleg elszenvedett káráért a károsítótól. — In concreto sem volt az átruházó kötelmi ügyletnek a MMT. jav. 562. § I. bek. szempontjából, mely az érvényes jogalapról beszél, semmi hibája. Alperc: ott az 565. §. I. bek.-nek megfelelő okiból lett pervesztessé s azzá lett volna ez alapon bármilyen jó és erős lett volna a „jogalap." — A döntvény indokolásának nem is kellett volna okvetlen kitírni a tulajdonszerzés szabályaira (MMT. 562.). — A döntvény indokolása különben sem kötelező, csak a fejében közzétett jogelv. — Végül a döntvény sem mond többet érvényes jogalapnál, ez pedig szerintem így iis, úgy is magyarázható. 7 E részben még a MMT. indokolása sem oszi'at el miniden kételyt. Az csak „jogcím megköveteléséiről" és „jogialap érvényéről" beszél. Az utóbbi kifejezés épp oly indifferens, mint maga a törvényszöveg, az előbbi pedig határozótí'an az enyhébb felfogás mellett szól. így különösen Dernburg, Pandekten IV. kiad'S, I. kötet 501. oldal. — Szerző a főszövegben Exner és Randa felfogását azonosnak veszi. Pedig Randa felfogása középút Exner és Strohal között. Randa a Szerző által enyhébbnek nevezett felfogást képviseli, Dernburggal együtt. — Exner azonban ezen is túlmenve Windschciddal (Pand. 8. kiad. I. kötet 787. old.) a felek által bevallott titulust csak a tulaj donátruházási szándék ,,Erkenntnissquelle"-jének tekintik, mely-